Nem állítom, hogy minden meccsét láttam a Videotonnak, mert nyilván nem lenne igaz. A nyolc bajnokiból és a Dicsőséges Nyári Kupamenetelésből talán az utóbbi kettőt követtem háromnegyed szemmel, illetve az előbbiből láttam cirka három-négyszáz percet. Mondjuk azt sem teljes odaadással, a képernyőre tapadva. Ment a háttérben, és néha néztem, néha nem.
Amúgy az megvan, hogy
- Örményország Európa talán legszegényebb országa, ahol
- még rendes bajnoki rendszer sincs, és a szinte egyetlen, vagyis
- az első osztályt elvétve fejezi be annyi csapat, amennyi elindul?
- Ráadásul a Videoton ellenfele (Ararat Yerevan) is csak azért nem esett ki az elmúlt tíz évben legalább ötször, mert nem volt hova.
- Bónusz: a nyáron az Ararat két legjobbja is eligazolt a csapattól.
- Sőt! A párharc (sic!) után a remek nevű elefántcsontparti csatárukat (Kone Mory) leigazolta az Újpest, azonban még az itthon csontutolsó csapatba sem fért be egy negyed óránál többet. (És igen, Konéra a Profi témáját linkeltem.)
Szerencsére ezeket a kínos tényeket a sajtó baráti része elfelejtette megemlíteni, így a lakosság felületesebben tájékozódó részéhez el sem jutott. A sportlap legalább pedzegetett valamit finoman, mégiscsak, na, ők a szakma.
Egyébként bajnokin sem muzsikálnak fényesen, öt döntetlen nyolc forduló alatt nem kevés. Szabiccsal valahogy nem megy, pedig keret az bőven van.
Viszont ebben legalább hasonlítunk. Ferit én sem merném olyasmivel meggyanúsítani, hogy szemmel látható játéka van a Honvédnak. Szabicsot dettó.
Vagyis van két, magyar szinten erősnek nevezhető keret, ahol az egyik csapat nyer vagy veszít, előre nem feltétlen kiszámolható módon, a másik pedig általában döntetlenezik. Dettó kiszámíthatatlan módon.
Valahogy majd lesz, valami majd történik – érezhetik a szurkolók mindkét oldalon, aminek a videotonos része cseppet sem fáj nekem, a miénk viszont igen. Egyszerűen nem tudom hova tenni a csapatunkat. Nem érzem azt az alapot, amit bármikor képes lenne hozni, és amire lehet alapozni a meccseket. Túl esetleges a játékunk, és ebből következőleg túl esetlegesek a meccsképek.
Az oké, hogy fent próbálunk védekezni (remélem, mert úgy tűnik), hogy a széleket komolyan vesszük, viszont érthetetlen, hogy miért nem próbáljuk ki Lukicot egy fél sorral hátrébb, és igen, Eppelt (esetleg Baloghot) középcsatárban? Buknánk egy szerepet valahol Zsótér, Hidi, netán Nono magasságában, viszont Lukic megkaphatná azt a szabadságot Eppeltől, ami még többet hozhat ki belőle. És azt eddig is láttuk, hogy Lukicban van még bőven tartalék.
Nem értek hozzá, nem fogom számonkérni Ferit. Lehet, totális idiotizmus, amit gondolok, és nem véletlenül ragaszkodik a jól bevált 4-1-4-1-hez – néha mintha függetlenül az aktuális keretének összetételétől. Közben a fakó nem egyszer menet közben vált játékrendszereket (akár ötről négy védőre), reagálva mind a meccsre, mind az ellenfélre. Nyilván, az NB III-ban komolyabb felelősség nélkül meg lehet tenni, ott úgyis az a lényeg, hogy meccsrutint szerezzenek a fiatalok.
Az NB I-ben viszont 2021-ben már egyáltalán nem fér bele, hogy egy csapatnak csak egy játéka legyen. Annál ez a bajnokság már erősebb, mutasson bármit a fenti Menetelés. Egyszerűen kiismernek, megfáradsz, belesüppedsz, és véged. (Szerintem Oenningel is valami hasonló lehet. Egy-egy idényre működik az elképzelése, a következő viszont teljes összeomlás.)
A Videoton szimplán rossz, viszont legalább tesznek azért, hogy valami változás legyen. Egyelőre még Szabics az edző, viszont nyár óta Kovács Zoli helyett Sallói a sportigazgató. Nagyon mást nem választhattak, itthon viszonylag kevesen foglalkoznak főállásban ezzel – az amúgy nagyon fontos – feladatkörrel. És ilyenkor mindegy, hogy Sallói alatt hány klub ment korábban csődbe, vagy esett ki a bajnokságból, a lényeg, hogy leigazolták azt az embert, akiről tudták, hogy valami ilyesmi szakmát próbál űzni évek óta.
Nálunk sem lenne megvetendő, ha a klubvezetés és a csapatok közé (aka. felnőttprogram) beékelődne egy újabb szint, ahol a szakmai oldal inkább a labdarúgás (és a kontroll), viszont érteni kell a pénzek elköltéséhez is, amit fentről biztosítanak számodra. Igen, még egy főnök (ha máshova nem, a kommunikációs-marketing-instagram-stadionmarketing részlegre talán be tudna számlázni, ott talán nem tűnne fel egy újabb ember), azonban inkább tessenek rá segítségként, mintsem ellenfélként gondolni.
Az ügyvezetésnek segítség, hiszen leválasztja az igazolások minőségi problémájának felelősségét, a továbbiakban elég a pénzt előteremteni, valamint ellenőrizni a sportigazgatót. Az edzőnek is segítség, mert nem a pénzzel kell vitatkoznia, ha a keret átalakításában gondolkodik, hanem egy futballhoz közelebbi szereplővel. Amennyiben a sportigazgató képes a helyén kezelni a szerepét, és nem lóg bele más felelősségi területekbe, akkor a kontroll, az együtt dolgozás is elfogadható lesz az edzői oldal részéről.
Szomorú tapasztalat, hogy ha valódi változást akarsz, akkor fent kell elkezdened. Ha van pénzed (Kispesten állítólag van szarásig), akkor kell egy olyan ember aki azt el is tudja költeni. Márpedig – a sok egyéb mellett – ennek a költésnek a megtanulása az egyik legnagyobb hiányossága a magyar futballnak. Elég csak megnézni a Fradit, hogy a világ minden pénzével a hátuk mögött is mit összebénáztak évek alatt. Vagy akár a Videotont. Emlékeztek még az akkoriban elképzelhetetlennek tűnő összegekért igazolt svédekre: Mutumbára és Djordjicra? Ketten összesen 149 percet töltöttek a pályán.
A lényeg, hogy ma lesz egy meccs, ami semmivel sem több egy meccsnél. Várós, mert meccs, és kiszámíthatatlan, lesz majd valami, mert Feri és Szabics.
Videoton – Honvéd @ Székesfehérvár, 19:30
vezeti: Berke (kispesti meccsei)
címlapkép: egyszer szívesen elmennék Örményországba turistaként. fotó: Meline Asryan/Pexels.com
? a hozzászólás // előmoderált.
? az offtopicot // az offtopicba.
