Mastodon

Egész pofás kis meccset játszottunk a penetráns csatornaszagban

A gyomrom fordult ki, olyan büdös volt a második félidőben a fehérvári stadionban. Elképesztő csatornaszag, nem is értem, hogy gondolják, hogy lehet ilyen körülmények között NB I-es meccset rendezni?

Aztán kiderült, eleve csak nyomokban próbálták meg. A csak készpénzes (helló, 2021!) büfé például valahol a hetvenvalahányadik percben lehúzta a rolót, miközben az ígéret szerint, a kurva repoharat akár a meccs végén is vissza lehet váltani. Remélem, hogy két évvel az EL-csoportkörös szereplés után nincsenek olyan filléres gondok Videotonban, hogy az a párszáz 350 forintos repohár betéti díja is számítson.

Természetesen a Videotonnak megírjuk a kérdéseinket, hogy pontosan miként gondolták ezt a tokenes visszatérítést a bezárt büfében. Mert az idő előtt bezárás egy nagyon tróger dolognak tűnik, és nem a 350 forintos betétdíj, hanem az elv miatt.

Még bőven megy a meccs, a büfé azonban már zárva

A mérkőzés viszont a maga módján élvezetes volt. Kétszer is durván belehibáztunk a középpályán (a másodiknál Pantelic látványosan), amiből megindulhattak – két gól. Több csak azért nem, mert például amikor Machach látványosan lassulva(!), majd megállva(!) próbálta kísérni visszafelé az emberét, akkor kihagyták a ziccert. Meg a többit is, hasonló helyzetből.

Egyszerűen lerohantak minket.

Mintha hagyták volna, hogy csináljuk, szenvedjünk a térfelükön, aztán egy-egy labdaszerzésből vagy felszabadításból majd megindulhatnak. Így is történt.

Nagyjából ennyi tudatosságféle volt felfedezhető a meccsben, mégis volt valami lüktetése, mozgalma, ami miatt hazai viszonylatban bőven jó futballélményt kaphattunk. Pláne a vendégszektorban, mínusz ugye, a mindent átható csatornaszag.

Szimpla ikszközeli meccs volt, ahol mi többet és nagyobbat hibáztunk, és a hibáinkból a Videoton kettőt kihasznált. Értitek, az első félidőben az a Zivzivadze teszi be a hintába Batikot és csavar a felsőbe, aki a második félidőben három méterről képes kirúgni a stadionból a labdát.


Háromperces VAR?

Ezt komolyan gondolják? Amelyik gólt három percig kell vizsgálni (esetünkben Batikét, l. a poszt elején), azt adják meg, mert szőrözés. Három percig nem vizsgálunk semmit a fociban, mert megöljük vele a játékot.

Ha már mindenképp ragaszkodunk a VAR néven ismert nyolcadik főbűnhöz (a futballban az első!), húzzunk egy időlimitet, hogy meddig vizsgálhatunk. Mondjuk, ha egy percen belül nem találunk ellenérvet, akkor az nincs.

Tényleg, mi lesz a következő? Vizsgálják három-öt percig, majd jön az elsőfokú ítélet, ami ellen az ellenfél kispadja fellebbezhet, másodfokon bevonnak még egy szakértőt, vizsgálják tovább, aztán talán megszülnek valami jogerőset, de simán lehet, hogy észrevesznek valami eljárási hibát, és visszadobják az egészet elsőfokra.

Közben a szurkoló ott malmozik a stadionban, szagolja a penetráns csatornabűzt, és még egy sört sem ihat meg a bezárt büféből.

Így tényleg semmi értelme a VAR-nak.


Osztályozókönyv

címlapkép: Batik góljánál ezt a pillanatot vizsgálhatták. képernyőkép: m4sport.hu

? a hozzászólás // előmoderált
? az offtopicot // az offtopicba.

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz a Twitteren, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor a Telegramon keress. ||