ennek a mai kupának annyi sportértéke lesz, mint halottnak a csók.
Először is, ha nyerünk, akkor jönni fog a kérdés, hogy miért nem voltak erre képesek az edzőváltás előtt? Ha azonban mégis kikapnánk, akkor az természetesen az elcseszett felkészülés, koncepció, edzőváltás, a sérülések és miazmás hibája lesz.
Nem ma fogjuk megtudni, hogy mi és mennyi van ebben a csapatban. Tizenhárom forduló és egy kupa ment le eddig, idén van még öt bajnoki és a mai kupa, vagyis az arányok egyértelműen az elmúlt felé billennek, ha a darabszámokat nézzük. Ezt a csapatot egy új edző legfeljebb felrázhatja, nagyon hozzátenni nincs idő, és nincs meccs. Sőt, ha Kambiék maradnak még a Vasas ellen is, akkor marad négy bajnoki az új szakinak.
Ezt az őszt tehát odadobtuk.
A feljutás szinte reménytelen távolságban. A tizenkét pont talán nem tűnik soknak, azonban a tizenegyedik hellyel mixelve pontosan azt jelenti, hogy négy meccs távolság (tizenhárom alatt hoztuk össze), valamint legalább tíz ellenfél, akinek hasonló a lemaradása. Az NB I. ebben a szezonban csoda lenne, ami pontosan azt jelenti, ami az egyik legnagyobb félelmünk volt, hogy
- ezt az évet kinevezhetjük építkezésnek – bár pont most rúgtuk ki az erre kijelölt edzőt, tehát ez a rész is nagyjából bukó.
- gyakorlatilag bárkit hozhatunk edzőnek az állástalanok közül, mert kiesni talán nem fog, feljutni szinte reménytelen, az NB II. langyos középmezőnye pedig amolyan álommeló ezzel a kerettel. Majd lehet mondani, hogy jövőre, mert most építkezünk. (Igen, újra építkezünk, idén már szám szerint harmadszor*.)
*_ Albániában nem láttam annyi összedőlt házat, befuccsolt építkezési kísérletet, mint a Honvédnál 2023-ban az elmúlt négy évben.
A mai nap talán legnagyobb kérdése, hogy Fehér Péter sportigazgató (ezen a néven szerepel az MLSZ adatbankjában) leül a kispadra Kemberék mellé is, vagy csak Pinezitsnek volt rá szüksége? Nem dicsekvésből, de ott voltam az összes felkészülési meccsünkön, és nem emlékszem, hogy bármikor is a padon ült volna. Ausztriában talán kint sem volt, a többin pedig valahol a háttérben, a kerítésen túl álldogált. Ehhez képest Csákváron már a padon találjuk, és ezzel rendesen megágyazott a Pinezits csak egy fogalmatlan báb teóriáknak, illetve egyes tömegeknél elhintette azt a nézetet, hogy valójában ő a főnök, tehát miatta tartunk itt. Ennyit számít az indirekt kommunikáció. [Továbbra is tartom, halvány fogalmam sincs Fehér valódi szerepéről Kispesten.]
Kevés dolog volt annyira egyértelmű, mint Pinezits tarthatatlan pozíciója. Még ha a szakma látta is a beletett munkát, a fejlődést, vagy bármit, amiért egymást erősíthetik, hogy „igen, te is szakma vagy”, jaja, „köszi, te másik valódi szakma”, azonban Kispesten ennél több kell: valami mérsékelt eredményesség legalább, vagy ha az nincs, akkor hitelesség, esetleg apró jelek, hogy lehet ez ennél jobb is. Pinezits alatt konkrétan nulla feltétel teljesült – tehát mennie kellett, és egyedül az a csoda, hogy idáig húzták.
Azt a fajta és mennyiségi megaláztatást, amit a szurkolók tömegeinek okoztak az elmúlt években, nagyon nehéz lesz megbocsátani. Mondjuk ki: szinte lehetetlen. Itt egészen addig mindenki a vágóhídra fog menni, amíg valamelyik véletlenül eredményes nem lesz. Tizenhárom forduló, három hónap bajnokság, szinte végig kilátástalan játék, ekkora türelmet nagyon, de nagyon ritkán kap edző. Számomra máig hihetetlen, hogy a tizenharmadik bajnoki második félidejének közepéig kellett várni arra, hogy először hangozzék fel: „Pinezits, takarodj!”.
A mai kupameccsnek, éppen Bognár Paksa ellen tehát tényleg nulla sportértéke lesz. Az is kérdés, hogy létezik egyáltalán edzőjelölt, mert Pinezitset (és Schimmert) úgy rúgták ki, hogy minden jel arra utal, Kamberék legalább két meccset kapnak, vagyis az első héten még nem tudnak edzőt hozni.
Vagy mégis stornó az egész, és valójában tényleg Fehér Péter a főnök, és Kamberék ugyanúgy csak bábok lennének, fogaskerekek a Nagy és Hosszútávú Koncepcióban, a Kispest Egyértelműen Felismerhető Játékának kialakításában?
Tényleg nem tudom mi történik Kispesten. Ötleteim persze vannak, azonban mégis nagyon nehezen akarom elfogadni, hogy továbbra is az esetlegesség, a próba-szerencse lenne a fő mozgató a klubházban, hogy az egész ugyanúgy egy ámokfutás, mint volt az előző Kun idején, legfeljebb a vélt/valós pénztelenség miatt valamiféle kényszerpályán történik mindez.
Így silányul le egy kupameccs, a Honvéd egy tétmeccse valami értéktelen, ezt is le kell játszani meccsé. És ezt soha nem fogom megbocsátani!
címlapkép: a sosem volt albán olajmező rohadó gépparkja valahol Fier és Berat között.
🗣️ a hozzászólás // előmoderált.
✉️ kapcsolat // itt írhatsz egyenesen nekünk.
💳 támogatni // pedig így tudod a munkánkat.
[njtele_button id="61507"]
