Ez az a meccs, ahova ha elfelejtene leutazni a csapat, akkor a Mediterrán cuki előtt is össze tudsz kaparni tizenegy olyan embert, kissé kapatos szurkolót, akikkel szemben szintén kötelező elvárás lenne a győzelem. Felcsút az Felcsút, tudjuk miért.
Gyorsan essünk át a kötelező körökön, mert utána nem lesz poszt, van más dolgom is szombat délelőttre. Tehát: igen, Orbán, igen, Felcsút, igen, a modellt rühellem, igen, Szöllősi, igen, a seggéből, igen, nekem ne mutassák magukat az Erkölcs Bajnokainak, az Igaz Magyar Embereknek, ha simán kifosztanak haldoklókat, simán hazudják a történelmet, pedig alapból nem kameraképes futóbolondok, hanem értelmes emberek, és igen, simán behúznak bármilyen pénzt, amihez csak hozzá tudnak férni, és igen, nem írom le, hogy az orvosfizetések elől, vagy bármi elől, mert nem tartozik a tárgyhoz, a lényeg a felcsúti modell, ami úgy és olyan szinten undorító, amilyen úgyságot és szintet korábban elképzelni sem tudtunk volna. Köpni kell, pfüj. – persze nem amolyan bizottságosan, hanem tényleg, le a földre, egy jó hegyeset.
Valahogy így.
„Miközben rendesen esik az eső (mi mást tenne meccsnapon?), letudom egy hőbörgéssel Felcsútot” bővebben