19 és 41

“Na az értelmiségi szekció: ülnek mint a verebek” – mondta Magyesz ‘csúton, és lefotózott minket

41 éves leszek két hét múlva. 19 éve, egy borzalmas klubvezetés alatt széteső öltözővel és szurkolótáborral sirathattam a zalaegerszegi kizuhanást. 19 éve. Az egy ötöd század. Ma viszont más a helyzet. Tavaly is és idén is megmutattuk, hogy ez nem a kora kétezres évek szegényháza: mi benn tudunk maradni. Értő kezekben a klub, jó a keret kémiája, összeállt a sokféle szurkolói réteg, hol van már a Hemy-korszak mocska? A klubom történetében a sokadik, “sajátomként” a tizenegyedik (1989-90, 1997-98, 1998-99, 1999-2000, 2001-02, 2004-05, 2009-10, 2010-11, 2014-15, 2020-21, és a mostani) majdnemkieső idény ez. Még nem fogtam fel azt hiszem, pedig ideje lesz lassan.

“19 és 41” bővebben

A minimumot hoztuk: bentmaradtunk

Felcsút – Honvéd 1-2

Egy percet sem láttam a meccsből. Egyszerűen nem mertem bemenni a lelátóra a lefújásig. A lépcsőfeljárónál álltam, a korlátnál, és hallgattam, hogy mi történik. Nem bírtam volna nézni, nem voltam rá alkalmas.

Délelőtt, a fakó Paks elleni meccsén jutottam el arra pontra, hogy rájöttem, nem bírom a tétmeccseket. Gyenge hozzá a gyomrom, a szervezetem. Megviselnek. Felnőttként a langyos középszerhez szoktam, jól elvagyok a novemberi mezőkövesdi meccsekkel, a tét nélküli áprilisi hazai Debrecenekkel, amikor édesmindegy, hogy ötödikek leszünk, vagy hatodikak.

Pedig nincs három éve, hogy azért tüntettünk, mert visszaestünk idény közben az ötödik helyre. Vissza, az ötödikre. Akkor az volt az egyetlen izgulnivaló, hogy nyáron hova sorsolnak minket, milyen messze lesz a tengerpart?

“A minimumot hoztuk: bentmaradtunk” bővebben

Egyetlen feladat van mára: bent kell maradni

Mindegy, hogy magabiztosan, mázlival, négykézláb, megaláztatva, parádézva, öngóllal, bírói segítséggel vagy a bíró ellenére, kapu elé tolt busszal, csúszva-mászva, lábujjhegyen, fénycipőben, fehér mezben, csíkos mezben, esőben, napsütésben, tizenegy légióssal, tizenegy saját neveléssel, vegyesen, cserével vagy csere nélkül, első percben lőtt góllal, utolsó percben egyenlítve, a másik meccsnek köszönhetően, magunknak köszönhetően, magunk se tudjuk, hogyan, vagyis bárhogy, mert a lényeg, hogy ma

bent kell maradni.

Tényleg nem érdekel a módszer, egyedül a végeredmény: délután háromnegyed hat magasságában, a végesípszót követően a vonal fölött legyünk.

“Egyetlen feladat van mára: bent kell maradni” bővebben

Achilleus kardja lebeg felettünk

ahogy korának Révésze, Komora Imre mondta egyszer.

Mert valami ilyesmi történik. A Kispest amióta feljutott az első osztályba, azóta törzsgárdatagnak számít. Egyszer estünk ki, annyi épp elég volt, hogy a szép sormintát elcsesszük.

Gondoljatok bele, a két háború között, egy viszonylag szegény, Budapest melletti kisváros, sokáig értelmezhető stadion nélküli csapata folyamatosan ott tudott lenni a legjobbak változó, olykor 12, olykor 14 csapatos mezőnyében. Három klubnak sikerült ugyanez rajtunk kívül: Fradi, Újpest, és a megszűnéséig az MTK-nak. A kor világfutballjának egyik legerősebb bajnokságában voltunk állandó résztvevők.

Tettük mindezt egy elkötelezett vezetőséggel, élén Mayer Bélával, valamint idősebb Puskás Ferenc játékossal, edzővel, az ificsapat egyik szervezőjével. Ez a klub valóban kispesti volt, játékosai döntő többsége a környező településekről származott, és töretlen működésével felhelyezte a várost Magyarország térképére.

“Achilleus kardja lebeg felettünk” bővebben

Töltsük meg a felcsúti stadiont!

Nagyjából 600 (162+419=579) jegyet kaptunk, és a hétfő reggel megnyitott jegyrendszerben 11 óra körül már csak 330 volt elérhető

Kérünk mindenkit, hogy a vendégbe csak akkor vegyen jegyet, ha valóban

szurkolni érkezik Felcsútra!

Vasárnap mindent ki kell adni magunkból.

jegyelővétel »» ITT

Amennyiben csak nézni jönnél, akkor inkább a tábor mellé, a 2F és 2E szektorokba vedd a jegyet. A lényeg, hogy legyünk minél többen, teremtsünk hazai pályát Felcsúton!

frissítés (12:40) // mivel gyakorlatilag elfogytak a jegyek a vendégbe, innentől a 2F és 2E szektorok következnek. Töltsük meg azokat is!

Ha ott voltál Debrecenben, életed osztálykirándulásán, ha ott voltál a Videoton elleni bajnoki döntőn, ha eljöttél a kupadöntőinkre, akkor most is itt a helyed! Egy klub élete nem csak a sikerekről szól, minden meccs ugyanannyira fontos.

“Töltsük meg a felcsúti stadiont!” bővebben

Vajon Erdős sporttárs miért sietett gyorsan fújni a sípjába Batik helyzeténél

Honvéd – Felcsút 0-0

és miért nem várta meg az akció végét, tudva, hogy be van védve a segge a VAR-ral?

Nagyjából másfél másodpercnyi továbbengedés helyett Erdős sporttárs határozottan a sípjába fújt, kéz, szabadrúgás kifelé.

Az összefoglaló alapján nem tűnt annak. Nagyon nem.

“Vajon Erdős sporttárs miért sietett gyorsan fújni a sípjába Batik helyzeténél” bővebben

Hosszú hét után kezdünk egy hosszú hétbe

Honvéd – Felcsút @ Bozsik, 17h

Az elmúlt napokban valószínűleg kevesebb figyelem jutott a focira, a Honvédkára, a Videoton sorozatban ötödik vereségének kiröhögésére, a számolgatásra, és úgy általában bármire, hiszen történtek bőven dolgok a világban – és a közelünkben.

Az Ultras Kispest és a KLTE közös gyűjtési akciót hirdetett a kárpátaljai magyarok megsegítésére. A részleteket itt találod.

További súlyosbítás, hogy ma a Felcsúttal játszunk, ami, khmm, tudjuk mit képvisel. Majd kedden jön a Fradi kupázni, jövő szombaton pedig a Debrecen.

“Hosszú hét után kezdünk egy hosszú hétbe” bővebben

Blogunk  – a formális szabályok betartásával – posztot írt egy Felcsúton történt kiállítással kapcsolatosan született cikkről

Mármint idézem, hogy pontosan miről:

A Budapest Honvéd FC – a formális jogi szabályok betartásával – tárgyalást kezdeményezett a Magyar Labdarúgó Szövetségnél a 2021.10.31-én lejátszott PAFC–Budapest Honvéd mérkőzésen történt kiállítással kapcsolatban. Klubunk jogi képviselője elküldte a jogi eljáráshoz szükséges dokumentumokat az MLSZ részére.

a honvedfc.hu oldalon megjelent közlemény.
“Blogunk  – a formális szabályok betartásával – posztot írt egy Felcsúton történt kiállítással kapcsolatosan született cikkről” bővebben

Hahahaha, pont Felcsúton vártuk volna el az egyenlő feltételeket?!?!? Az év Irreális Elvárása nagydíjat kapja: a Kispest-szurkoló

Felcsút – Honvéd 3-1

Tegnap még lehet, az ital beszélt belőlem, azonban közben aludtam egyet a meccsre, viszont a véleményem nem változott: Feri szerintem jól meccselt. Amióta Kispesten van, talán először.

Jó szerkezetű kezdőt rakott fel, jól reagált a meccs eseményeire, tényleg nem lehet vele bajom. Arról nem tehet, hogy a VAR-on szinte csak azt látják, amit látni szeretnének. (Vajon lesz nyilvános értékelése a bevezetett technológiának a klubok, a szövetség, vagy a játékvezetői bizottság részéről? Ugye, nyilván nem. Hiszen úgy tökéletes, ahogy van.)

(Az idióta) Nagy Dominik fojtogat – piros. Nagy Dominikot fojtogatják (l. a Honvéd fotóján, az NSO anyagában, vagy az M4 Sport kérdésében) – nem piros. Hiába volt VAR, a spori hiába ment ki megnézni, valahogy nem látta. Miközben Nagy Geri kezezését igen, egy olyan felvételen, ahol egyébként képtelenek voltak normálisan kikockázni a jelenetet. Valószínűleg tizenegyes volt, mert egy ilyesmit fújtak be ellenünk a Debrecen ellen is, vagyis úgy látszik, utaznak a hasonló szituációkra. Különösen felemelő volt látni, hogy aki egyszer sasszem, máskor a nyilvánvalót sem veszi észre.

A VAR nem megoldotta a futball problémáit, hanem egyszerűen máshova helyezte azokat. A pályáról egy kamionba.

“Hahahaha, pont Felcsúton vártuk volna el az egyenlő feltételeket?!?!? Az év Irreális Elvárása nagydíjat kapja: a Kispest-szurkoló” bővebben

A nap, amikor minden eszköz megengedett: Felcsút – Kispest

Felcsút – Honvéd @ Felcsút, 17h

Csak a szokásos: utolsó kör, tehát Felcsút.

Tököm tele az egésszel, azonban úgy tűnik, korunk meghatározottságai között ez a jelenség egyszerűen kiirthatatlan az NB I-nek a környékéről, és félő, még nagyon sokáig együtt kell élnünk vele. Valójában nem is a magyar futball szégyene a jelenség, hanem a magyar társadalomé, azonban ezt az aktát inkább nem nyitnánk ki – tudjuk pontosan, hogy miről van szó. Pár címszó azért: legendát nem lehet venni, ahogy történelmet sem érdemes hamisítani, mert a kollektív emlékezet pont arra való, hogy emlékezzünk. Ugye, kedves csuhásozókból lett turbókeresztények?

Vagyis az van, hogy ma a Tisztességes Magyar Ember, illetve a Tájékozott Európai Futballkedvelő is mind nekünk szurkol, hiszen Felcsútra látogat a Kispest, és innentől felesleges bármit ragozni. Soha nem múló gyűlölettel a névválasztás miatt, és akkor az irreális mennyiségben odaáramló lovettáról még nem is beszéltünk – mert ott is tudjuk pontosan, hogy miről van szó.

Feláll, taps, ováció, őszinte rajongás, bár kicsit fintorogva, mert azért nem értünk mindennel eggyet. Ilyenkor rendre Moldovától a Színházi vegyes 1. jut eszembe, ahol Alfonzó egy igen erőteljes példával illusztrálja, hogy ami nem tökéletes egészben (a közel tökéletes nem elég!), azt bottal sem érdemes megpiszkálni. Pláne, ha a tökéletestől való távolságát jellemző epszilon sugarú kör valami egészen undorító kis apróság. Értjük a példát, ugye?

“A nap, amikor minden eszköz megengedett: Felcsút – Kispest” bővebben