Fél kettes meccs Egerszegen, vagyis egy nappal előtte a legnagyobb problémám, hogy mit eszek út közben. Reggel indulunk, ebédidőben valami sztrádán, Egerszegen a Burger King előtt szednek ki rendre a rendőrök, vagyis felejtős, hogy helyben bármit. Marad a csomagolt kaja.
A szendvicset sosem szerettem*. Valószínűleg az általánosban utáltatták meg velem, amikor a párizsis/szalámis (egy szelet paprikával!) zsömle mellé becsomagolták a Mackó sajtot és a Balaton szeletet. Mivel ezeket az egységcsomagokat sosem aznap gyártották le, a szottyadtól a kőkeményig mindenféle állaga előfordulhatott nap közben.
Egy életre.
*_ kivételt képez a tényállítás alól a kétezertízes évek elején a siófoki stadion hatalmas rántotthúsos szendója, valamint az egykori Wichmann kocsmában a bulinegyed McDriveja, az üveges Heineken mellé betolt hatalmas, rántott csirkemelles kenyér.
“Hangsúly az úticsomagon” bővebben