mert célunk csak egy van
Először fordult elő, hogy három légiós végzett egy #meccsembere szavazáson az első három helyen. Mondjuk nagy meglepetés nincs benne, mert az összes játékidő (990 perc) döntő többségében (784 perc) ők voltak a pályán, vagyis eléggé nehéz lett volna mást találni.
A sorrend:
Honvéd – Kisvárda 1-1
Amikor már csak tíz percet kellett volna kibírni a Prenga, Cirkovic, Capan összetételű belsővédelem szerencsétlenkedéséből, akkor Klafuric behozta Ennint, és hirtelen teljesen más megvilágításba került a bénaság fogalma.
Történt mindez egy olyan mérkőzésen, ahol mindössze két magyarral álltunk fel, ahol az összes 990 percből a múlt heti klubrekordot (731 perc) is megdöntve, 784 percet töltött légiós a pályán. Pontazonossággal, csak a több győzelmünk miatt nem vagyunk az utolsó helyen, nekünk van a legtöbb vereségünk, mi kaptuk a legtöbb gólt, rúgtuk a második legkevesebbet, miénk a legrosszabb gólkülönbség, vagyis tökre megéri mindezt importból megoldani.
Számomra egészen hihetetlen, hogy Állambácsi hajlandó finanszírozni olyan teljesítményt, mint például a miénk, hogy légiósokkal, ráadásul többségében nem is jó légiósokkal száguldunk a kiesés felé.
“Tök sokat segítene rajtunk, ha egy meccset végre meg tudnánk nyerni” bővebbenHonvéd – Kisvárda @ Bozsik, szombat 17h (zárt kapu)
Nem elég, hogy hivatalosan sincs gempa pályafűtésre, erre ma (pénteken) egyrészt leesett a hó, másrészt (péntek 17 óra magassága) szakad az eső, és még a gépem töltőkábele is megadta magát, vagyis rögtön egy szolgálati lejmolás következik:
nincs valakinek véletlenül a padláson, vagy csak kallódóban egy nem használt, feleslegessé vált régi Magsafe töltője 2015-ös évjárat környéki Macbookhoz? Mindegy, hogy Air vagy Pro, csak tápot adjon. Szívesen elfogadnánk.
Azt nem tudom, hogy mikor merül le a gép (kb. addig tudom írni a posztot emberi körülmények között, majd át kell kapcsoljak az asztalon heverő Raspberry Pi 3-asra, aminél viszont még egy kaputelefonban is több kraft van, cserébe nem is az a feladata, hogy erőgép legyen, hanem, hogy mindenféle háttérinfrastruktúrát kiszolgáljon), viszont azt sejteni vélem, hogy a működő vízelvezetés mellett is milyen lesz a Kisvárda ellen a pálya, és
“Eső, hó, széllökés, van itt minden, ami akár jól is jöhet” bővebbenMúlt héten két meccset játszottunk, egyiken sem kaptunk gólt, és mindössze egyet lőttünk (tizenegyesből), mégis egy saját nevelésű szélső lett mindkétszer a meccs játékosa.
A hajtás után az Újpest és a Kisvárda elleni pontszámok, az összetett, és pár megállapítás, amit hét forduló alapján merünk leírni.
“Kocsis Dominik nagy hete” bővebbenKisvárda – Honvéd 0-1
Épp csak kikértük a három korsó Borsodit a várdai Mini Sörözőben, amikor eszünkbe jutott, hogy már lehetnek összeállítások. Mobilt elő, adatbank pont emelesz pont hu, koppint, görget – aztakurva. Négy fiatal a kezdőben! Parádé. Ennin sehol. Már most megérte levonatozni.
Nézzük a cseréket. Bazz, hat, akarom mondani, hat mezőnyjátékos mindössze. Abból egy a Maxim, szóval inkább öt. Vagyis Traoré, szóval legyen négy. Lovric csak biztonságból, három az inkább, hacsak Dúzs nem tud belső középpályást is játszani. Szűk lesz ez, nagyon belenyúlni nem lehet a meccsbe.
Szerencsére nem is kellett.
“A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért” bővebbenKisvárda – Honvéd @ Kisvárda, 14:45
Hát, akkor Kisvárda, híveim. Gőgünk egyik legnagyobb tetemre hívója.
Mi, a nagycsapat, sőt, Nagycsapat, a futball története során Kisvárdára legfeljebb hírverő meccset mentünk játszani, és azt se szívesen a távolság miatt. Fárasztó lett volna.
Aztán egyszer csak, a semmiből NB I-es lett a Várda, és mit csak NB I-es, egyenesen koncepcióval rendelkező klub, ahol képesek értelmesen elkölteni a pénzt, ahol a pénzből képesek eredményt előállítani.
A Kisvárda jelen állapotába vigyázba állíthatna minket a sarokba, és ujjal mutogathatna ránk, hogy nini, ott az Öreg, aki mindent elfelejtett, aki egyedül arra képes, hogy dadogva régi történeteket meséljen – amit aztán vagy elhisz a hallgatósága, vagy nem.
“Minden csak rajtunk múlik, azonban pont mi vagyunk a legnagyobb ellenségünk” bővebbenKezdenek kijönni a következő szezonra érvényes bérlet- és jegyárak a kluboknál, vagyis eljött az a pillanat, hogy kontextusban is értelmezni tudjuk a Bozsikra megállapított árakat.
Két egyszerű grafikon fog következni:
Bp. Honvéd – Kisvárda 1-1
A klasszikus rugós foci megvan? (l. címlapképünkön) A lényege, hogy 11-11 játékos számra gödröket mélyítenek egy fémlapon, és ezeknek a gödröknek a közepére egy rugót helyeznek, majd a rugó végére játékosokat. A labda egy vasgolyó, amit úgy lehet mozgatni, hogy a rugóra feszített játékost megpöckölöd. Mivel az egész pálya gödrökből és bukkanókból áll, mindig lesz egy játékos, akinél a labda van, tehát lehet pöckölni.
Na, valami ilyesmi volt a Honvéd-Kisvárda első osztályú labdarúgó mérkőzés. Ácsorgott 11-11 ember, ücsörgött körülötte mintegy kétezer néző, és nem történt semmi. Ennyi erővel a falat is bámulhattam volna otthon, de nem, mert kifejezetten jól éreztem magam, hiszen a barátaimmal tölthettem egy csodás délutánt. Sokat vihogtunk, kellemesen telt az idő, és még meccsel sem zavartak minket feleslegesen.
“Némelyik szinte már futott, legalábbis a lelátóról úgy tűnt” bővebben
Szpojler: a poszt címe egyben a poszt zárógondolata is.
Úgy vagyok vele, hogy a sz÷r is le van sz÷rva.
A lábam kivisz, mert az a dolga, az akarat ilyenkor nem sokat számít. Ott kell lenni, mert amíg ott vagyok, addig valóban igaz, hogy én vagyok a Kispest. Amíg megteszem ezt az apró lépést, addig támadhatatlan maradok magam előtt, tehát Kispest.
És, ugye, a barátaim.
Vihorászunk, koccintunk, parolázunk, beszélgetünk, miazmás, amit emberek szoktak csinálni másik emberek társaságában, amennyiben olyan körülmények között találkoznak, mint egy kocsma, vagy egy komoly téttel bíró bajnoki labdarúgó mérkőzés (kellemes labdarúgóidő, vezeti Pintér Csaba).
Ma pedig ez fog történni és semmi több.
