Ide kívánkozik Véber Gyuri

Tudom, egy Kispest-blog posztcímét lilára festeni legalább akkora vétek, mint jugoszláv támadó-kézigránáttal aranyhalra vadászni egy szobai díszakváriumban, most mégis meg kell tegyem. Gyuri a mai sportlapban hozta szokásos formáját (amiért szeretjük), és elejtett egy olyan választ is, ami erősen elgondolkoztatott minket. Mondom miért.

Van nekünk egy olyan furcsa szokásunk, hogy nagyjából kéthetente összegyűlünk néhányan a törzshelyünkön, és a sörözgetés apropóját felhasználva, a kilencvenes-kora kétezres évek magyar futballjára emlékezünk. A kollektív és egyben képzelt tábortűzbe révedések alkalmával olyan nevek jönnek elő, mint Meksz Gyula, Roman Tolocsko, vagy a félelmetes Bondarenko a BVSC-ből. És ne szerénykedjünk, akadnak szép darabok Kispestről is, elég csak a kétszer egy perces Csőke Gergelyre gondolni, vagy a nyakigláb, ellenben teljesen tehetségtelen ex-csatárunkra, Mansour Kanéra.

A tovább után előbb beidézzük Véber Gyuri inkriminált monológját, majd elindulunk a gondolati sémája által kikövezett úton.

Nemcsak a szenvedély hiányzik, az egyéniségek is…
Ez van. azt mondom, hogy a kilencvenes évek Fradija, Újpestje, MTK-ja talán ha nyolc-tíz pontot veszítve nyerné most meg a bajnokságot. Még a kilencvenes években is megannyi közönségkedvenc, meghatározó labdarúgó játszott zöld-fehérben, lila-fehérben, kék-fehérben vagy a Honvédnál. Nem tudom, hová vezet ez az út, illetve sejtem.

Első sör
A korábban említett, alkohollal némileg telített beszélgetéseink valahogy úgy szoktak kezdődni, mint egy felekezeti iskolában a reggelek, csak itt az imádság szerepét a 95-ös BL-Fradi névsorának mantrázása jelenti, hogy azonnal eszünkbe jusson Nagy Zsolt, akiről mindmáig az a kép kell uralkodjon egy igazi kispestiben, hogy világ életében csere volt, és az összes gólját nekünk rúgta.

Második sör
Igaza van Gyurinak, akkoriban még voltak csapatok a bajnokságban, akiket ismertünk, álmunkból felkelve vágtuk a szombati kezdőjüket. Tudtuk, hogy a kisSzuri a fakóban tolja, és valóban annyira ügyetlen, amennyire a fater jó beugró egy-egy meccsre – pontszámilag. De tudott róla egy újpesti is, mert nem csak a saját csapatához kötődött, hanem követte a többieket is, hiszen (méltó) ellenfél nélkül nincs futball.

Harmadik sör
És voltak sztárjaink, akik miatt féltek-rettegtek minket. Csak a Bozsikban olyan korszakos spílerek szaladgáltak, mint Pisont, Illés Béla, Warzycha, a fiatal és reményteli Bárányos, vagy Váczi Zoli egy félidény erejéig. Azóta viszont filmszakadás, és nem csak nálunk. Nincsenek már Újpesten sem Szlezákok, Véberek; Angyalföldön Juhárok, Galaschekek; a Fradiban kisAlbertek, Lipcseik; esetleg az MTK-nál Halmaik, Lőrincz “Don Emiliók”. Szomorú, nagyon szomorú ez a rundó.

Negyedik sör
Félre ne értsen senki, nem a külföldi játékosok ellen beszélek. Miriuta, Gricajuk, Ilea, Sirinbekov mind-mind hatalmas figurák voltak, bírták mindenki tiszteletét. A lényeg inkább az, ami felett Gyuri is kesereg, a hangulat, a szórakoztatás, mert bennük ez még megvolt. Nagyapáink talán ezt hívták csibészségnek. Hol van most egy Gyimesi, aki meccs előtt elrejtette a számát tartalmazó cseretáblát, hogy Imre bá ne tudja lekapni a pályáról? Hogy kötődjünk a folyton rotálódó nevekhez, hiszen mire megtanulnánk legalább a többségét, máris újabbak és újabbak jönnek a helyükre?

Ötödik sör
(Haladunk, és ahogy jönnek a sörök sorban, úgy lesz egyre kesergősebb a téma, de lássuk be, valahol itt kell keresni a magyar futballt sújtó legnagyobb problémát.) Mi pedig akarunk szeretni, nekünk hősök kellenek. Valahogy így érkeztünk el 2011 tavaszához, miközben az elmúlt évtizedben talán egy Szabó Tibinek tudtunk csak igazán örülni, igaz, neki két szakaszban is. De szerencsére most itt van Zelenka, aki az első labdaérintésétől kezdve valami olyat csempészett vissza a Bozsikba, amire már nagyon-nagyon régóta vártunk. Egy tőről metszett kelet-európai játékmester, és minden héten láthatjuk. Nem gyors, nem szántja fel a pályát, de mindig van egy-két-több olyan megmozdulása, ami már nekünk bőven elég, mert látjuk rajta: élvezi a játékot!

Hatodik sör
Éljen soká Ghinda Attila!

Hazafelé
A tanulság? Érzelem nélkül nincs futball, és nincs szurkolás.