Tegyük helyre a dolgokat MXCVIII. rész

puskasfelcsutpromo_kikockazva
Az elmúlt évek egyik legcsodálatosabb vizuális alkotása (kösz, Jerry)

Szombaton Felcsút-Honvéd Videotonban, ami ugyebár manapság nem kicsit pikáns párosítás egyrészt (és főleg) a kispestieknek, másrészt a jóérzésű emberek többségének.

Mégis hogyan lehet több egy szimpla NB I.-es bajnoki a szokásosnál, ha az egyik fél egy történelmi nagyegyesület, a másik meg egy frissen gründolt és ilyenolyan módon kistafírozott akadémia?

Elmagyarázzuk, és letörünk néhány feleslegesen rátelepült képzettársítást.

1. Két akadémia kirakatcsapata játszik egymással

Részben igaz. Mindkét csapat akadémia, azonban mindkét fél úgy gondolkodik, hogy csak akadémistákkal nem érdemes nekimenni a bajnokságnak, mert abból akár csúfos kudarc is lehet.

Mi évek óta fokozatosan építgetjük be a fiatalokat, hozzájuk olyan külföldieket igazolunk, akiktől egy: lehet tanulni, kettő: koránt sem a tucatlégiósok számát gyarapítják. Amíg Hidi > Diarra, addig Hidi, de amíg Ignajtovic > Bobál Dávid (mondjuk), addig Ignjatovic. Ilyen egyszerű. Nem véletlenül zártunk legutóbb a harmadik helyen, és állunk most is a középmezőnyben, alig öt pontra a dobogótól.

Ezzel szemben Felcsúton nem cél az eredményesség, annak akarása menet közben jött be valahonnan. Maga Benczés Miklós nyilatkozta a Paks elleni idénynyitó előtt, hogy ősszel sok gondjuk volt a hirtelenjében igazolt játékosokkal, miközben céljuk a fiatalok beépítése, akikből majd gazdálkodhat mind a Felcsút, mind a nagytestvér, Videoton. Szolnoki, Gyurcsó, Zsótér (jelenleg szolnoki kölcsönben), Kleinheisler ezt a vonalat erősíti.

A lényeg, hogy az akadémiai csapatságban nincs nagy különbség, pusztán csak annyi, hogy nálunk Hemibá nem hazudozik, hanem a kimondott célhoz (minél több saját nevelés beépítése) igazítja a játékospolitikát, nem figyelmen kívül hagyva az eredményességet. Nem nevezi a klubot akadémiai csapatnak, hanem egy csapatnak, amelynek remek akadémiája van. Látjuk, szavak, de mégis mekkora különbség?

Fontos megjegyezni, hogy részemről mindkét félben kiemelten tisztelem, hogy a klubmodell központi részét képezi a fiatalok tömeges képzése. Régivágású szurkolóként nekem fontosabb a fiatalok sportja, mint a saját klubom eredményessége, miközben nem megyek fejjel a falnak, ha a kettő éppen összeér.

Az akadémiai vagy nem akadémiai futballista nem csak játékosa lehet később a Kispestnek, hanem szurkolója, pártolója, kvázi nagykövete a világban. A gyermekek átitatása a kispestiséggel legalább annyira fontos a fennmaradásunk érdekében, mint egy-egy győzelem, szép bajnoki eredmény.

2. A felcsútiak lenyúlták Puskást

Részben igaz. Puskást ugyanis nem lehet lenyúlni Kispestről.

Próbáld csak ki: állj ki a Moszkva térre, vagy Nyíregyházán, Szegeden a városháza elé, kérdezd Balatonszárszón a boldogan lángos zabáló németeket, vagy bármelyik pingvint az Antarktiszon, hogy mi jut eszébe Puskásról? Nem mondok arányokat, de nagyjából:

  • Real Madrid, Di Stefano, etc
  • Aranycsapat
  • Honvéd, Kispest, Bozsik
  • telefonközpont

Az elsőt valószínűleg a külföldiek jelentős része dobja majd ki magából, esetleg hozzáteszi a Honvédot, ha van annyira futballművelt. A második kettőt bármelyik magyar, Felcsút legfeljebb szájelhúzva lesz néhány aktivistától. És végül a telefonközpont, mert trollok mindenhol vannak.

Szóval Puskás = Honvéd, Kispest. Slussz-pássz. Ellopni nem lehet, nem tárgyak összességéről beszélünk, Puskást nem lehet lebetonozni, mert minden kispestiben ott van. Ezerszer leírtam már, hogy mi (részben) Puskás miatt is vagyunk kispestiek, és a Kispest is (részben) azért létezhet, mert volt (van!!!) Puskás. Ennyire egyszerű.

3. Felesleges patásozni, mert nem a Zorbán a hibás

Részben igaz. Egyszerűen az van, hogy egy ilyen világban élünk. Elfogadom, hogy a miniszterelnök úr hatalmas rajongója Puskás Ferencnek, mert miért ne lehetne az? Sőt, valahol el is várom tőle.

Azonban azt is érezni kell, hogy manapság a tisztelet kultúrája, mint olyan nem igazán létezik, és akkor most nem térnék ki egyes személyi csatolmányok arcpirító nyilatkozataira (vagy montírozóképességére). Maradjunk csak a témánál.

Egy normális világban ilyen nem fordulhatna elő. Az önmagában még nem baj, ha egy klubnak nincs múltja, mert fiatal. Mi is voltunk néhány évesek, volt is Mayer Bélánk, aki próbált ügyeskedni, hogy ha szegényen is, de legalább talpon maradjunk. Aztán úgy alakult, lett néhány ikonunk, akikre ma büszkék lehetünk.

Nem szégyen tehát a kiscsapati státusz, mindenkivel előfordul. Azonban a most tapasztalt módon saját múltat kreálni legalább meghamisítása a történelemnek.

Nem, valóban nem állította soha és senki Felcsúton, hogy Puskásnak bármi köze lett volna az amúgy teljesen átlagos Fejér megyei falucskához, mert miért is tenné, ha nem volt? Sosem ajánlotta ott fel a túrapénzét téglajegynek az épülő Sztálinvároshoz, és legjobb tudomásunk szerint egyetlen piros ultit sem fogott a környező termelőszövetkezek kultúrházaiban tartott élménybeszámolókon.

Mégis, ha Puskás nevét ma leírva látjuk bárhol, akkor iszonyatos arányban az akadémia szó követi, valami kék-sárga, arcképes címerrel nyakonöntve. Hogy őszinte legyek, én ilyenkor hányni tudnék.

Tehát a tisztelet kultúrája, ami ha létezne, senkinek eszébe nem jutna róla elnevezni egy olyan dolgot, aminek köze sincs hozzá. (Lehet érvelni, hogy például mi köze Széchenyinek egy kőbányai általánoshoz, ha nem is oda járt, valóban, a példa analóg, mégis valahogy – érezzük – egészen más.) Egy hagyományt, egy személyt igen sokféleképpen lehet tisztelni, de úgy nagyon nehéz hitelesnek maradni, ha a valódi letéteményesei (Kispest, Honvéd, magyar válogatott) továbbra is paralel léteznek.

Részemről igencsak örülök minden olyan kezdeményezésnek, amely az egyik valaha élt magyar hagyományát ápolja, mutatja be a világnak, és ez alól nem kivétel Felcsút sem.

Azonban a hogyant nehezen veszi be a gyomrom, és itt most erről van inkább szó.

Tartom, felesleges orbánozni, szöllősizni, fideszezni, taózni, vagy úgy bármizni, mert egyszerűen nem erről szól a dolog, hanem alapvető normákról, vagyis olyan dolgokról, amiket mi alapvető normáknak hiszünk, miközben cinikusan képesek a pofánkba mondani: tévedsz, kisfiam, nem ez a norma, hanem mi, és szó sem lehet közös álláspontról, sorolj csak be, vagy legyél te magad a pusztító álnokság.

Ehhez viszont semmi kedvem. Puskás többet érdemel annál, hogy marakodjunk bárki olyannal rajta, akinek csak tárgyai vannak, erkölcsi kötelességéből fakadó tartása alig. 

4. Mi

Továbbmegyek, és kimondom: az sem érdekel, ha a Honvédot, mint klubot szidalmazzák, miért nem tesz semmit Puskás hagyományának ápolásáért. A Honvéd felelőssége egy másik társaság, tészta, vagy ki hogy mondja, és igen, csakugyan találni benne bőven kivetnivalót.

Azonban a szurkolókban nehéz lenne. A kispesti szurkoló nem felejt. Nem felejti Vincze Gabi pofonját, nem felejti Dubecz Jani hajráfját, nem felejti Varga Kacsa bajszát, nem felejti Kocsis Lajos játékát és nem felejti Kocsis Lajos alkoholizmusát sem, ahogy nem felejti Puskást sem.

Mert ettől leszünk mi kispestiek.

Pikáns meccs lenne amúgy is szombaton a Felcsút ellen, de most, hogy kijött a legújabb hír, talán még inkább: a felcsúti stadiont mégsem az Aranycsapatról, hanem Puskás madridi beceneve után, Pancho Arénának fogják elnevezni.

Ízlelgessük: a Puskás Akadémia a Puskás-Suzuki-kupa döntőjével avatja fel stadionját, a Pancho Arénát.

Csodálatos.

Pancho, érted, Pancho! Mivan? Magyarországon? Magyarországon Pancho? Öcsi, Sváb, Száguldó Őrnagy, volt neki elég beceneve, mi a francnak egy teljesen más közegét használni?

Dehistorizáció biturbó Felcsútról. Köszöntünk mindenkit. Magyarországon ápolni, sőt, mit ápolni, középpontba helyezni Puskás madridi múltját vajon micsoda, mi értelme (így)? Nyilván fontos része az ember történetének, talán még az életrajzának is egy jelentős hányada, de mit jelent nekünk?

  • Talán egy jó kis ötvenhatozás, hogy ő ment, és ha itthon nem engedték, Spanyolországban lehetett magyar? Ne röhögtessen senki ezzel a magyarázattal.
  • Talán egy jó kis benyalás a Real Madrid felé? Minek? Valóban nagy klub a Madrid, szeretik is felénk jó sokan, csak épp alig van köze a magyar focihoz. (Az már fel sem merül bennem, hogy mostantól igényt tartanak a kispesti Puskás után a madridi Panchóra is.)
  • Talán a spanyolos becenév használatával még távolabb lehet rángatni Puskást Kispesttől, még jobban kiemelve a(z egyik) természetes közegéből, áthelyezve valamiféle hontalan, semmiben lebegésbe?
  • Talán … affenetudja. Nem értem.

Amúgy eddig arról volt szó, hogy mivel Puskásról már elnevezték a nemzet stadionját, a Népstadiont, így inkább Aranycsapat-stadion legyen a felcsúti létesítmény. Most mégis stornó, legyen inkább Puskás ez is, csak mondjuk Pancho néven. Hallalujah.

Megint szétestem, pedig annyi mindenről szerettem volna írni. Megint nem lett más egy poszt, mintha ott ülnénk egymás mellett egy kocsmában, kezünk markolná a sörösüveget, és mi csak mondjuk, és mondjuk, és közben egyre jobban hergeljük magunkat, és újra csak mondjuk, és megint csak mondjuk. A fejünk egyre kevésbé tiszta, már orbánozunk, már szöllősizünk, már mindenezünk, miközben pont ezt nem szeretném.

remélem nem lettem méltatlan saját magamhoz