Krémer kontra Vérhód

Valahogy az az érzésem, hogy keretünk már van, csapatunk még nincs.

Emlékeztek erre a csapatra? Horváth (Vezér) – Medgyesi, Nagy, Plókai, Farkas (Csepregi) – Moses (Csőke), Major (Tarlue), Bárányos – Jovanovics (Kovács B.), Balog Zs. (Kovács K.), Cipf (Kabát)

A Gázszer elleni mérkőzés félidejében lemondó Krémer Károly nagyjából ezzel a kerettel vágott neki az 1997/98-as bajnokságnak. Utoljára akkor voltam ennyire hasonló hangulatban egy idény előtt. (De tényleg. Sisa és Pölő csapatait is valahogy többre tartottam, igaz, mindig számított a mihez képest, vagyis az előző idény.)

Miközben már akkor sem voltunk igazán a jóhoz szokva. Azért 96-ban még bejátszik egy kupagyőzelem, hogy aztán jöjjön a fokozatos leépülés, ami mondjuk a Krémer előtti szezonban még nem volt egyértelmű, hogy majd mindenképp lesz. Aztán hazajött az úr Belgiumból, leigazolta a fél kieső Békéscsabát, én pedig még reménykedtem. Majorban láttam valamit, Nagyból akár lehetett is volna egy jó belső védő, Balog Zsolt később még karrierfélét is csinált, feltűnt a saját nevelés Hoffmann, szóval bármi lehet.

Az idény előtt két nemzetközi felkészülési tornán is részt vettünk. Az egyiket nyertük, a másikon a Vojvodinától kaptunk ki a döntőben, majd jött a szezonnyitó Diósgyőrben, és bár a visszatérő Kovács Kálmi csinált egy gyönyörű elzárást valaki lövése előtt, meg lőtt is egy gólt, de végül 1-5 lett a vége, és egy hatalmas koppanás a padlón.

Hogy miért ez a hosszú bevezetés?

Mert most is nagyon hasonló a helyzet. adegy Nem látni semmiféle kezdőcsapatra hasonlító dolgot az eddigi felkészülésik alapján. adkettő Hoztunk papíron jónevű játékosokat, akikben lehet hinni – ahogy hittem Majorban is például -, de vagyok annyira pesszimista, vagy mondhatom, tapasztalt, hogy mégse tegyem.

DSC_0079-EFFECTS (1)

adhárom Néztem tegnap félidőben Vérhód mestert (az egyszerűség kedvéért maradjunk most ennél a névnél), ahogy magyarázni próbál a játékosoknak. Én ennyi bamba fejet egyszerre még sosem láttam. Egyesével ment oda mindenkihez, és tolmácsával mondott valamit, mutogatott sűrűn, amire azok bólintottak, hogy jó, mondjad csak, láthatóan úgysem értem, úgysem érdekel. Valami ilyesmi látszódott a lelátóról.

Miközben az unalomba fulladó, totális kilátástalanságot nyújtó, helyzetek nélküli meccsen a Kövesd megy egy félidő alatt kettővel, a lelátó népe a büfében segédkező igencsak attraktív kishölgyet csodálja, vagy megörül Gálhidi Gyurinak, és tőle kérdezi, jajj, Gyurikám, mi lesz itt?

És a mester közben csak áll, támasztja a kispad fedelét, néha elküld valakit melegíteni, de érdemben nem tud hozzátenni semmit a meccshez. Biztos hatalmas tapasztalata van, biztos úgy keni-vágja a futballt, mint csak kevesen, én valahogy mégsem hiszek neki.

Szörnyű, de ott tartok, hogy bemondtam a hat meccset. Vagyis azt, ami után a lelátó népe már erősen hőzöngeni fog, és a klubvezetés is gondolkodóba esik. Természetesen a kispesti hagyományok miatt télig biztos maradni fog, és hogy utána mi lesz, nem tudom.

Ez az én pesszimizmusom és aljas hangulatkeltésem, de minek hazudjam azt, hogy az eddig látottak alapján jó lesz a csapatunk, lehet majd reménykedni, ha nem azt láttam?

Félő, ebben a csapatban csak ennyi van.

Kemenes – Ikenne-King, Ignjatovic, Alcibiade, Baráth (Fejes 46′) – Godoy, Hidi (Portilla, 70′), Ihrig-Farkas (Holender, 55′), Mancini (Vécsei, 46′) – Vernes (Traore 69′), Youla

Sajnos Szabi megint hozta a nyugodtat, benézett egy gólt, egy kapufát, és egy emelést. Nála a koncentrációt nem érzeni.

A King, Ignja, Alci, Baráth védelemmel önmagában nem lenne nagy gond, tavaly is ők játszottak, kérdés, mennyi segítséget kapnak majd a középpályáról. Fejes hajtott, de még messze van a kezdőtől.

Godoy a jobbak közé tartozott, még egy életerős lövése is volt. Hidi ténfergett a hőségben, cseréje valami Portilla volt, aki spanyol, és egyes hírek szerint már le is szerződtettük (védekezőbb felfogású középső középpályás, nem volt rossz, de ha ide kell ember, akkor Csábit miért engedtük el?), ellenben csak 20 percet kapott, ami egy próbázó megnézésére talán kevéske. Ihrig-Farkas szintén a jobbak szűk táborát erősítette. A csereként beállt Vécsei semmi extra, hozta a tőle kötelezően elvárható minimumot.

Mancini külön eresztés. Szerintem Vérhód mester vele akarja játékra kényszeríteni a csapatát. Az van egyszerűen, hogy ha valakinél van a labda és csak Mancikát látja maga körül, akkor inkább bevállalja a kockázatosabb cselt, indítást, csak ne kelljen odaadnia neki. Önbizalomnövelés kispesti sufnibuherában.

Elől Vernes Rikkiárdó félelmetesen unottan játszott (talán a jobbszellőn erőltetése miatt?), ennek ellenére mégis egyszer ziccerbe tudott kerülni, ami állt egy parádés labdaátvételből kiugrás közben, és egy gyengén, kapusba tolt lövésből. Valamint állítottból odavarázsolta Gyula fejére a labdát. A mérleg még így is negatív, benne jóval több van.

Gyula viszont hatalmas erősítés lehet. Például ha Holender ilyesmi szélsőjátékot, meg előrefocit tudna, akkor már rég nem nálunk játszana. Komolyan. A rossz labdákat is képes megjátszani, viszont arra is képes, hogy ne szabaduljon tőlük, ami egy-egy jobb helyzet kialakításának az esélyét azonnal szerte is foszlatja. A lényeg, hogy benne gól, gólok vannak, állandó veszély a kapura, leköti a védőket, satöbbi, csak nehogy ő legyen az én új Majorom, akit a Krémer-féle eresztésből a legjobban kedveltem előzetesen.

Traoré kapott néhány percet, és bemutatta, hogy a tankszerű csatárokban még mindig van tartalék a futball játszó oldalán. Volt egy momentum, amikor a sadjoi termetével három ember közül hozta ki a labdát, majd rápasszolta ugyan egy védőre a tizenhatos vonalán, de így sem volt semmi a jelenet.

Szóval ez van. Régen tapasztalt mélységes letargiával jöttem el tegnap a stadionból, ami mára odáig jutott, hogy elkezdtem félni.

Szombaton jön a Dunaújváros, nekünk viszont még mindig nincs kezdőnk. Vagy lehet, hogy Vérhód mester fejében már összeállt valami, és csak titkolja előttünk, de nem hiszem. Egy kedvtelen (hőség?), széteső, fogalmatlan csapatot láttunk, aminek még van egy hete, hogy mentse a menthetőt.

Mert az nem lehet, hogy vannak jó játékosaink, van egy mag, ami szinte két éve együtt játszik, és ez így együtt ne működjön. Viszont ha nem fog, akkor jön az elkerülhetetlen pillanat: meg kell állapítani a felelősöket. Utoljára ilyen Sisa és Morales alatt történt, amikor kitakarítottuk az öltözőből az oda nem illő elemeket. Ha újra ilyen helyzet állna elő, akkor jelzem, az öltöző összetétele jelenleg a kisebbik probléma, az igazoláspolitika, a stratégiai tervezés (ha-ha-ha!) a nagyobb.

Aztán persze lehet rámcáfolni, én leszek a legboldogabb.