Kategória: Beszámoló

Honvéd – Topolya edzőmeccs, 1 néző

Amennyiben nem számoljuk a Hemingway-testvéreket, akik bentről élvezhették a találkozót.

Sajnos továbbra sem fogom megérteni miért zártkapus egy ilyen meccs. Oké, a szekun lehet fogni valamennyit (pár tízezer forintot), és büfét se kell feltétlen kinyitni, azonban a streames közvetítés díja gondolom ugyanannyi nézők nélkül, mint nézőkkel, ráadásul a pályavilágítás az egész meccs alatt ment, ami a jelenlegi energiaárak mellett minimum LUXUS, még akkor is, ha az egyik tulajdonosunkat menet közben beválasztották a tervezett Paks2 igazgatóságába.

“Honvéd – Topolya edzőmeccs, 1 néző” bővebben

Pofán csapott a kegyetlen valóság, és végre ki mertük mondani a nevét: Kilátástalanság

Bp. Honvéd – Kecskemét 0-0

Mit lehet ezen szépíteni? Ilyen mocsok sz*r meccset is rég láttunk. A Kecskemét hozta a tőle elvárhatót, nekik minden perc ajándék, nekünk viszont minden perc szenvedés.

Szenved a csapat – és szenvednek a szurkolók. Esküszöm, nekünk több ötletünk van kitölteni a kilencven percet, mint Courtsnek és a csapatnak.

Komolyan, ha beengedné a szeku, legközelebb kihoznám az Éhes Vízilovakat, és csapnánk egy hatalmas körmérkőzést a lelátón. Biztos vagyok benne, hogy több embert érdekelne innen egy-egy csoportmeccs, mint a pályán történtek.

“Pofán csapott a kegyetlen valóság, és végre ki mertük mondani a nevét: Kilátástalanság” bővebben

A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért

Kisvárda – Honvéd 0-1

Épp csak kikértük a három korsó Borsodit a várdai Mini Sörözőben, amikor eszünkbe jutott, hogy már lehetnek összeállítások. Mobilt elő, adatbank pont emelesz pont hu, koppint, görget – aztakurva. Négy fiatal a kezdőben! Parádé. Ennin sehol. Már most megérte levonatozni.

Nézzük a cseréket. Bazz, hat, akarom mondani, hat mezőnyjátékos mindössze. Abból egy a Maxim, szóval inkább öt. Vagyis Traoré, szóval legyen négy. Lovric csak biztonságból, három az inkább, hacsak Dúzs nem tud belső középpályást is játszani. Szűk lesz ez, nagyon belenyúlni nem lehet a meccsbe.

Szerencsére nem is kellett.

“A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért” bővebben

Erről a meccsről szinte lehetetlen és egyben értelmetlen összevágni egy összefoglalót

Bp. Honvéd – Újpest 0-0

Nem irigylem a szerencsétlent, akinek kiadják feladatként. Sanyikám, három-öt perc, több lehet, kevesebb nem. Vajon Sanyikám mit fog belerakni?

Áhhh, eddig azt reméltem, talán nem mi vagyunk az a gyenge, aki képtelen győzni, mit győzni, helyzeteket kidolgozni, gólt lőni a másik, hasonlóan rossz ellen. Aztán tessék, megugrottuk, sikerült. Megfogták a sörünket.

A lefújás után Courts mester szavaiból azt sikerült kiemelni, hogy szervezettek voltunk. Nem merem megkattintani, szerintem csak felbaszná az agyam, annyit meg nem ér.

“Erről a meccsről szinte lehetetlen és egyben értelmetlen összevágni egy összefoglalót” bővebben

Nem történt semmi meglepetés, mindössze könnyűnek találtattunk

FTC – Honvéd 3-1

Próbáljuk meglátni a jót a történtekben: legalább gyorsan lerendeztek minket, így lehetőségünk adódott tartalékolni a csütörtöki, Újpest elleni nyerhetőnek tűnő mérkőzésre (Kocsis Dominik, Lukic, Gomis gyorsan le, később Ennin és Zsótér is), játszathattunk fiatalokat (Kerezsi és a debütáló Pukhtieiev), valamint a szurkolótábor is mindenféle izgalom nélkül érezhette jól magát.

Nagyjából ennyi történt, valamint kiderült, hogy Traore és Traoré között ugyanúgy hatalmas különbségek adódhatnak, mint Smith és Smith, Kovács és Kovács, továbbá ésatöbbi ésatöbbi között.

“Nem történt semmi meglepetés, mindössze könnyűnek találtattunk” bővebben

Mire hangulatba jössz, lecsapnak a ’90-esek… nem jó jel az idényre nézve!

Hornby is azonnal bérletet venne…

Az a helyzet, hogy valahol többet is adott ez a meccs, mint előzetesen vártam – persze a semminél nem vészesen nehéz többet adni. De az az igazság, hogy a 65.-85. perc között éreztem valami olyasmit, amit egy Kispest szurkolónak kell: izgultam a csapatomért és picit velük dobbant a szívem a pályán –legalábbis némelyikükkel. Aztán az utolsó utáni perces gól újból jelezte, hogy nyugi, nem 2015-16 van, hanem inkább a 90-esek végi – 2000-esek eleji ipari szenvedés, és tényleg felrémlettek a régi Dunaferr, Nyíregy, Gázszer, BVSC elleni hazai meccsek: szarok vagyunk, szarok vagyunk, szarok vagyunk, na, egy 20 percre véletlenül jók vagyunk, elkezdesz hinni, aztán megint szájba rúg a valóság. Az én Kispestem.

“Mire hangulatba jössz, lecsapnak a ’90-esek… nem jó jel az idényre nézve!” bővebben

A taktika elfogyott, koncepció nem is volt

Sajnos mind az én óvatos tippelgetéseim (1%, hogy bejön a skót 19-re lapot húzás és 99, hogy nem) és Ábel úr friss extázisa a dzsíniösz lad kapcsán nagyon úgy néz ki, hogy azelőtt mutat be spontán öngyulladás utáni rommá égést, mielőtt még igazán el is kezdődhetne a sztori. Hogy Tam barátunk szigetéről származó klasszikussal éljek, Mendelényi babáék újabb hagymázas (ezúttal skót pubertásokra épített) kastélya előbb kigyullad, aztán összeomlik, végül elsüllyed. És hogy maradjunk a klasszikusoknál, jobb posztcímet sem tudok találni, mint Georgie barátunk szomorú Spencer-Hill parafrázisát, amit a 4. bekapott gól után mormolt megsemmisülten a halovány grapefruitos radlerébe a sóstói lelátó tetején.

“A taktika elfogyott, koncepció nem is volt” bővebben

2022-23: A szórakozás garantált!

Büfében is tessék ezt csapolni és teljes a retró. (Forrás: retronom.hu)

Szombat reggel van, és kérem szépen, keserédes jókedvvel ébredek: visszakaptam a fiatalkorom, az igazi Kispestemet az elmúlt évtized szórványos kisiklásai után. Végre optimista poszt! Nem leszünk skótok a dicséretekkel!

“2022-23: A szórakozás garantált!” bővebben

Egy csodálatos és felejthetetlen mérkőzésen vertük bucira a remek Győrt

Bp. Honvéd – Győr 1-0 (0-0)

Csak úgy özönlött a nép a Bozsik stadion felé. Már másfél órával a kezdés előtt piros-feketébe borult a Templom téri villamosmegálló és környéke. Jó volt látni a siserehadat, miközben a Guriga felé tartottunk, hogy a nagy melegre való tekintettel némi folyadékpótlást eszközöljünk.

Sietni kellett, mert alig egy óra múlva, háromnegyedkor indult a busz a stadionhoz. Közvetlen járat a Guriga és a Bozsik főbejárata között. Álomviszonylat.

“Egy csodálatos és felejthetetlen mérkőzésen vertük bucira a remek Győrt” bővebben

A minimumot hoztuk: bentmaradtunk

Felcsút – Honvéd 1-2

Egy percet sem láttam a meccsből. Egyszerűen nem mertem bemenni a lelátóra a lefújásig. A lépcsőfeljárónál álltam, a korlátnál, és hallgattam, hogy mi történik. Nem bírtam volna nézni, nem voltam rá alkalmas.

Délelőtt, a fakó Paks elleni meccsén jutottam el arra pontra, hogy rájöttem, nem bírom a tétmeccseket. Gyenge hozzá a gyomrom, a szervezetem. Megviselnek. Felnőttként a langyos középszerhez szoktam, jól elvagyok a novemberi mezőkövesdi meccsekkel, a tét nélküli áprilisi hazai Debrecenekkel, amikor édesmindegy, hogy ötödikek leszünk, vagy hatodikak.

Pedig nincs három éve, hogy azért tüntettünk, mert visszaestünk idény közben az ötödik helyre. Vissza, az ötödikre. Akkor az volt az egyetlen izgulnivaló, hogy nyáron hova sorsolnak minket, milyen messze lesz a tengerpart?

“A minimumot hoztuk: bentmaradtunk” bővebben