Mastodon

Nagy kár, hogy a másik huszonnyolc meccset nem a Tatabányával játsszuk

Tatabánya–Honvéd 1-4

Pedig nem indult jól a nap. A mobilomon valami furcsaság történt: távolról akartak beállítani rá egy amerikai esimet (már nem először), majd közvetlenül indulás előtt eltört a szemüvegem. Mármint letört a szára. Egy kis duct tape, egy kis drót, és ha csálén is, de valahogy visszaeszkábáltam. (A tartalék szemüvegemet, egy dioptriás napszemüveget a biztonság kedvéért bedobtam a táskába. Majd kedden elviszem egy kereteshez, hátha meg lehet ragasztani.)

Innen viszont minden jönni látszott. Egyedül a meccs nem érdekelt*. A társaság, az egész nap koreográfiája viszont nagyon.

„Nagy kár, hogy a másik huszonnyolc meccset nem a Tatabányával játsszuk” bővebben

Undorodom, tehát vagyok

Honvéd–Budafok 1-2

Simán kikaptunk otthon a Budafoktól. Pont beszélgettem, amikor az elsőt lőtték, nem láttam. A második gyorsan követte, így legalább lett húsz percünk félidőig, amikor felesleges volt a pályán történtekkel foglalkozni. Talán majd a szünet után.

Nem lett jobb. Hiába lőttünk egy gólt, még azt sem lehetett érezni, hogy halványan lenne értelme legalább a döntetlenben reménykedni. Ennyire sima nulla pontot nagyon rég nem láttunk.

Biztos hajtottak, biztos odatették magukat, viszont engedjétek meg, hogy leszarjam. Ez ugyanis a dolguk. Te vajon hányszor köszönöd meg leszálláskor a busz sofőrjének az utat? Vagy hívod fel a Magyar Országos Levéltár levéltárosait, és dicséred meg őket az áldozatos munkájukért?

„Undorodom, tehát vagyok” bővebben

Ahogy a Nagy Ember mondta szerényen: győztünk!

Honvéd–Vasas 1–0

90 nap után újra győztes bajnoki labdarúgó mérkőzést játszott az első számú felnőtt férfi csapatunk a Nemzeti Bajnokság másodosztályában. November vége ellenére kellemes labdarúgóidő, a mérkőzés rangjához méltó nézőszám, vezette Antal Péter.

Valahogy így lehetne összefoglalni, mert azon kívül, hogy valóban győztünk, a mérkőzésen nem igazán történt semmi.

„Ahogy a Nagy Ember mondta szerényen: győztünk!” bővebben

Majdnem

Kisvárda–Honvéd 1–1

  • lövünk egy valószínűleg szabálytalan gólt, (a labda nagyon úgy tűnik, hogy kint volt a gólpassz előtt)
  • vezetünk sokáig,
  • lövünk egy kapufát,
  • a 90. perc után kapunk egy gólt,
  • majd megint lövünk egy kapufát.

Ha nem lett volna az elmúlt hónapok szenvedése, akkor erre, bármennyire szerencsétlenül zárult, akár azt is mondhatnánk, hogy rendben volt. Mert objektíve nagyjából rendben volt egy Kisvárda, egy feljutásra hajtó Kisvárda ellen, Kisvárdán, idegenben, rendesen felforgatott kezdővel, tizenhét éves debütálóval, satöbbi.

Szerencsétlen meccs, sokból az egy – mondhatnánk nyugtatva magunkat. Van ilyen.

„Majdnem” bővebben

Laczkó újabb mélysége: pont és meccshátrányban a másodosztályban

Kazincbarcika–Honvéd 2-0

Köszönjük, Buksi! Hogy rohadnál meg, de tényleg. Így, ahogy magyarul mondják, és talán te is megérted: rohadnál meg. Minek bonyolítani? Te sem vagy kedvesebb velünk, hétről-hétre a pofánkba szarsz, akkor mi miért fogjuk vissza magunkat? Te egy utolsó féreg vagy! A klub történetének talán legrosszabb edzője, ráadásul egy akkora fogyatékos, hogy fel sem fogod mit művelsz, és nem takarodsz el magadtól. Vagy nem is fogyatékos vagy, hanem egyszerűen csak gonosz? Akkor viszont még inkább ül a rohadj meg.

„Laczkó újabb mélysége: pont és meccshátrányban a másodosztályban” bővebben

Laczkó újabb rekordja: NB II. utolsó hely

Honvéd–Szeged 1–1

Egy edzőjét vesztett Szeged ellen sikerült egy pontot szerezni otthon, mert, és ugye, Laczkó megmondta, az egyéni hibák, egész héten erre készültünk, megyünk tovább, köszönjük a szurkolóknak, győzni kell, jövő héten. Baszódj meg, de tényleg.

Mi kell ahhoz, hogy egy Laczkó szintű idióta felfogja, ennek vége? Vagy valójában Laczkó nem is idióta, hanem csak egyszerűen gonosz, és szándékosan akar kicseszni velünk? Mekkora duplacsavar lenne.

„Laczkó újabb rekordja: NB II. utolsó hely” bővebben

A második félidőre lehet építeni

Honvéd–Paks 1–5

Én nagyon sokat tanultam.

A mérkőzésből.

Megvoltak a.

A címet, valamint ezt a három sort írtam fel hazafelé a meccsről. Jó lesz majd posztnak. Erre Laczkó megint elvitte a showt azzal, hogy nyilatkozott:

 Az első félidőben a Paks könyörtelenül kihasználta védekezési hibáinkat. Ekkor megvoltak a helyzeteink, de sajnos ezeket nem használtuk ki, ezért lett ilyen nagy a különbség. Az pozitívum, hogy a második félidőben stabilabbá váltunk. A játékosokba lelket kell önteni; azon dolgozunk, hogy az önbizalmuk visszajöjjön.

Laczkó Zsolt (via NSO)

Bazmeg, amiből én viccet akartam csinálni, azt ő teljesen komolyan gondolja. És itt nem áll meg a Buksi-féle dilivonat. A többit inkább mutatom videón. Minden mondata szinte tökéletes. (Nevezzük erős jóindulattal mondatoknak a nagyjából egyben kezelhető blokkjait.)

„A második félidőre lehet építeni” bővebben

Buksi, Fórizs: megvan a pontszerzés, itt a lehetőség a csúcson abbahagyni

Békéscsaba–Honvéd 1–1

Nem lennék most a békéscsabai játékosok helyében. Hazai pályán, ötven percet emberelőnyben játszva sem tudták megverni az NB II. kiesőjelöltjét. Szégyen!

A Honvéd mindössze két meccset nyert meg a másodosztályban a lehetséges tizenegyből, és mindössze további kettő az, ahol nem kapott ki. Tizenegyből hétszer viszont zakó. Erre nincs, és nem is lehet magyarázat.

1 3 0 0 0 3 0 0 0 0 1

Ha ez a mérleged egy Honvéd szakmai igazgatójaként, akkor gondolkozz el az életedről, a hozzáértésedről, és válassz másik szakmát.

Ha ez a mérleged egy Honvéd edzőjeként, akkor jobb helyeken azonnal kirúgnának, viszont nálunk láthatjuk milyen a szakmai felsővezetés.

Ha ez a mérleged egy Honvéd játékosaként, akkor nagyon remélem, hogy már nem sokáig leszel a Honvéd játékosa. Rontsd máshol a levegőt.

„Buksi, Fórizs: megvan a pontszerzés, itt a lehetőség a csúcson abbahagyni” bővebben

Ennek a csapatnak pont a Fórizs-Laczkó páros hiányzott a végső széteséshez

Honvéd–Szentlőrinc 0–1

Ezt elkúrtad, Sándor. Nem kicsit, nagyon. Itt voltál már nyáron, jobbára te (Te) igazoltál, jött Sigér, Csilus, Ihrig-Farkas, Ene, Pauljevic csupa-csupa remek név. Hiányposztra, perspektívába. Te vagy a bizalmas, te költhetted Tamás pénzét.

Medgyest még Csertői hozta, és amikor nagyon szorult a hurok, jött Bévárdi és Hangya, majd a csatársorba Farkas Balázs, és még a végén Rácz Balázs, aki bár saját nevelésünk, az elmúlt másfél évben nulla gólos csatár. Az ötből négy legalább minőség, vagy az volt valamikor.

Ez aztán a keret, Sándor! Remekül összeraktad. Még edzőt is cseréltél, hiszen Csertőivel nem egyeztek a szakmai elképzeléseid. Miért is egyeztek volna, hiszen Csertői azóta átült a Mezőkövesd padjára, és négy meccsen három győzelem, egy döntetlen. Konkrétan úgy van tíz forduló után 7 pontunk, hogy abból 4-et még Csertői szerzett az első három fordulóban. A pontokat felcserélted a nem pontokra.

Gratulálunk, Sándor! Ez aztán a megkérdőjelezhetetlen szakmai munka.

„Ennek a csapatnak pont a Fórizs-Laczkó páros hiányzott a végső széteséshez” bővebben

Én és én meg a gerinc – kispesti tragikomédia ötször kilencven percben

Gyirmót–Honvéd 3–1

Laczkó 5 bajnoki, 4 vereség, 1 győzelem, 5-11-es gólkülönbség.

Az ARAGO-éra (Fórizs) a formai hatalomátvételtől: 6 bajnoki, 5 vereség, 1 győzelem, 6-13 gólkülönbség.

Az NB II-ben, egy Kispest/Honvéd.

Van még kérdés?

Igen, volna: délelőtt tizenegy óra, és egyelőre

sehol sem találom Laczkó és Fórizs azonnali lemondását és/vagy kirúgását.

(Az, hogy nem találjuk, még nem jelent semmit, hiszen az Új Sajtóosztály egy ilyen bejelentésnél egyszerűbb dolgokat is képtelen megugrani. Éljen soká az általuk képviselt, és a kispesti valóságba átültetett megkérdőjelezhetetlen szakmaiság!)

„Én és én meg a gerinc – kispesti tragikomédia ötször kilencven percben” bővebben