Ha addig nem lesz más, akkor a végre tévés meccsünk alatt itt lehet kidumálni a Haladást

Nálunk Kemenes, náluk Ugrai, Martínez és Iszlai mindenképp hiányozni fog, vagyis nem lesz egyszerű az épp második és negyedik meccse. Mondjuk egy Hali-Honvéd sosem egyszerű az elmúlt évtizedekben. Illetve pontosabban nekünk nem egyszerű semmilyen ellenfél az elmúlt évtizedekben, a Halinál pedig ez a normális állapot, vagyis lenőttünk hozzájuk, ha lehet így mondani.

A vaol.hu újságírója ezt a kezdőt várja az altatót nyilatkozó Rossinak tisztességgel benyaló kisMészölytől:

Király – Angyal, S. Wils, Jagodics, Bosnjak – T. Wils, Nagy P., Németh M. – Gosztonyi, Popin, Halmosi

Nálunk szerintem most lesz meglepetés, de azt még nem tudom, hogy pontosan mi, csak érzek valami olyasmit, hogy Hidi kikerül, talán Gazdag be és Lőrinczy a padra. Mondjuk egy ilyesmi:

Horváth – Botka, Lovric, Bobál, Baráth – Nagy Geri, Gazdag, Kamber – Prosser/Vernes, Gyula, Holender

A szép pedig az lesz, hogy két, alapvetően kontrára játszó, nem igazán labdát dédelgető meccsén vajon hogyan fog kialakulni az ún. játék? Valami olyasmit várok, mint a Börtönvilágbajnokság verdalói selejtezőcsoportjának nyitómeccse Moldova méltán legendás Börtönválogatottjában:

A stadionnál persze jobban érdekelt minket a Mexikó–Franciaország mérkőzés. A franciák élénk, színes dresszben futottak ki, hátukon reklámfelirattal: „A Coca-Cola rabjai vagyunk”, a mexikóiak a hagyományos kaktusszal és két keresztbe tett lábszárcsonttal díszített mezüket viselték.

Mind a francia, mind a mexikói csapatot a legszigorúbb védekező taktikára utasíthatták az edzők, mert a középkezdés után mindkét csapat otthagyta a labdát, és rohant hátra a saját kapujához. Colstokot vettek elő, a tizenhatos vonala mentén kimérték azt a helyet, melyet az edző meghatározott számukra, és nem voltak hajlandók elmozdulni onnan.

A labda a mérkőzés végéig ott feküdt a középkörben anélkül, hogy bárki is hozzáért volna, mindkét oldalról egy-egy ügyeletes hátvéd figyelte látcsővel, hogy szükség esetén riassza társait. A bíró eleinte próbálta akcióra bírni a csapatokat, de látva, hogy hiábavaló, felhagyott vele, és leült ultizni a két partjelzővel. Ötvenezer néző feszült csendje követte, mikor kezében három kis pirossal megkontrázta ellenfele negyvenszáz ultimóját.

A mérkőzés, mint gondolni lehet, gól nélküli döntetlennel végződött, Paprikás elismerően bólogatott:

– Ez a két csapat játssza jelenleg a legkorszerűbb futballt a világon. Nekünk még nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy utolérjük őket.

Vajon a Hali bevállalja a támadást hazai pályán? Németh Márió sorra lövi mostanság a gólokat, a Gosztonyi-Halmosi szélsőpáros kimondottan veretes a neve alapján, bennük bármikor benne lehet, hogy játszanak egy jó meccset. Közben a középpályájuk ugyanúgy átjáróház, ahogy a miénk, ők is inkább a gyors támadásokra rendezkedtek be, mintsem a labdatartós-kigurigázós stílusra, ami kicsit olyan, mint a Forma 1-ben a körözgetés, csak közben nem a motorzúgásra, hanem a kisKnézy hangjára alszik el az ember.Részemről Gyulától várok sokat, mert Gézuka nagyon összerakta a Hali védelmét, azt megbontani a Fradinak sikerült kétszer még az első fordulóban, azóta viszont összesen háromszor a többi hét csapatnak. Ez azért elég jó mutató, ide kell egy ötletes, kiszámíthatatlan, és legfőképp mázlista Gyula. Itt most nincs helye a statikus Délczegnek, őt bedarálják. Viszont lenne helye a kezdőben egy Vernesnek, és a váratlan, de pontos vernesi megmozdulásoknak, ami bőven benne van, csak épp mutatóba is alig villantott belőle valamit az utóbbi években. Most nagyon kéne, mert ezek azok a meccsek, ahol különösen hasznos lehet, és ahol visszajátszhatja magát a kezdőbe, sőt, a keretbe, ha komolyabban átgondoljuk a jelenlegi státuszát.

Szóval Gyula és Vernes lehet a két kulcsember ezen a meccsen, esetleg Proszi vagy Holender, de valljuk be, ők sokkal kevésbé kalkulálhatók (jó, Vernes még kevésbé, de az alapskilljei közelebb állnak a ma és előzetesen általam szükségesnek vélt skillekhez), így marad a tapasztalatba és a rögzítettekbe vetett hit. Zavaros persze, zavaros, de milyen legyen egy jó kezdést követő góltalan Felcsút és Vasas után, miközben még mindig mi lőttük a második legtöbb gólt a bajnokságban?

Idén rohadtul kalkulálhatatlan Rossi csapata, egyelőre fogalmam sincs, hogy hova helyezzem a mentális tabellámon. Persze kell az is, hogy mindenki más ugyanúgy hektikus legyen, ha nem a Fradiról van éppen szó, még jobban bonyolítva a mennyit érünk kikalkulálhatatlanságát. Így aztán érdemes lenne verni a Halit, és nem csak az idegenben minden pont jó alapján, hanem hogy valamivel közelebb kerüljünk a saját magunk megértéséhez.

Ja, és bónuszként az se lenne rossz, ha mondjuk Vaszkéról megtudnánk valamit, legyen az padra ültetés, becserélés, vagy esetleg kezdetés, bár kérdés, utóbbi kinek a helyén történhetne? (Ismerve Rossit és a bekattanásait, valamint a furcsa haragtartását, azon se lepődnék meg, hogy Gyula padon ülne, vagy még ott se, Vaszke kezdene és elől Vernes vagy Ihrig-Farkas startolna középcsatárban. Bármennyire is hülyeség, simán benne van egy ilyen szcenárió.)

((kismatek)) // (Ugye a légióskóvta betartásáért kapható fix hárommillió az hárommillió, arról nem mondunk le, még akkor sem, ha egy győzelem hatmisi, a döntetlen kettő, vagyis a különbség négy, tehát eggyel több, mint a légióskvótából kiszedhető. Ergo a nulla-kettő-hat pontfüggő lutriba nem megyünk bele hárommilliós alapon, mert lehet bukta, és lehet kis eséllyel duplázás. Így hiába lenne esetleg jobb a négy légiósos felállás, szóba sem jöhet.)

illusztráció_ lifelongfiction

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése