Apró tüncivel kezd a tábor az Üllőin az önérdek és a szolidaritás jegyében

A futball hagyományos világában szombat fél kilenckor rangadót játszanánk az megújult Üllőin, viszont most 2015 van, a biztonságos stadionok és a megújult magyar labdarúgás korszaka. Sikerült odáig eljutni, hogy egy vendégdrukker nem mehet ki saját lábán mérkőzésreőt meg kell védeni, és nem is akárkiktől, hanem a Ferencváros lecserélt táborától, vagyis tőlük:

EUROFradi

by Gazsó István

Abszolúte egyet tudok érteni szurkolóink figyelemfelkeltő kezdeményezésével, hogy a mérkőzés első negyedórájában nézőként, majd utána szurkolóként viselkedjenek, érzékeltetve a kontrasztot egy mérkőzés, mit mérkőzés, egy rangadó, egy Fradi-Kispest és egy színház között.

15 perc némaság, szolíd taps a góljainknál, egy-egy arcokra kiülő megilletődöttség, de semmi több. Nézés.

És itt vitatkoznom kell az Öreggel, mert ez a 15 perc nem szívesség az ellenfélnek, hanem kiállás a közös érdekeink mellett, vagy akár úgy is mondhatnám, kiállás a saját emberi mivoltunk mellett. Egyszerűen ne legyen az, hogy a jegyvásárlásra vetemedő állampolgár a jegy birtokában (tehát szerződést kötve a rendezővel) azonnal kvázi bűnözővé válik, bevagonírozásra, védelemre szorul, kötelező megválogatnia a szavajárását, satöbbi. Senki sem a stadionok házirendjét kéri számon, mert valamiféle rendnek kell lennie, ellenben az aránytalanságok ellen nemhogy jogunk, kötelességünk is fellépni.

Antall József mondta, “tetszettek volna forradalmat csinálni”, hát a szurkolók tetszettek. Néma csendbe borultak tavaly a stadionok, felszínre került minden abszurditás, amiért korábban a rongyábüntetett ultrákat tették felelőssé. Maradt kártya az Üllőin, és (részben) maradt kártya a válogatottra. A szövetségi rendezésű Románia elleni mérkőzést követően az UEFA zártkapura büntette a válogatottat. Vajon hány távoltartandó ultra volt kint azon a meccsen, és hány kártyás/szkennelt? Az új és megnevelt szurkolóknak köszönhetjük tehát jórészt a büntetést.

A kiátkozandók eközben a szájuk sarkát harapdálva egy-egy kocsmába gyűltek össze, tévé előtt izgulták végig csapataik mérkőzéseit (tavaly még adta a tévé a meccseket!), passzivitásba vonulva vívták a kis forradalmukat. Az MLSZ végül engedni volt kénytelen, miután rájött, többet árt a jobbító szándékával, mint használ. Érdemes megfigyelni, minden egyes jó ötlet bevezetése után hány százalékkal csökkent a szokásos felhazudások ellenére is alacsony nézőszám?

15 perc ezek után semmi az életünkből.