Meccsarc: nem evidencia

meccsarc20160312Hanta egy nagy ravasz, mert most másodszor (első alkalom a Fradi elleni volt két hete) süthetném el az egész csapatot a címbeli díjra, de nem teszem, mert van szerzői hiúság is, és ha a blogtárs ezzel cinkel, akkor csakazértse. Amúgy tegnap, ha nem is az egész csapat, de holtversenyben nem egy srácunk is elvihetné az elismerést, mégis most választok hármat, a többiekről pedig röviden.

Nézzük a “csak” elismerő okleveleket kapó tegnapi honvédeket.

  • Baráth Boti: nem dicsérem, mert lassan kontra-produktív lesz az, ahogy itt körbenyaldosom a keménykötésű védőt hétről hétre, de tegnap is, amit a bizonytalanabb első húsz perc után művelt, főleg a Tisza-szabadrúgásnál az a mentés, az katartikus volt.
  • Lovrics barátunk hazahozatalának én ezért örültem év elején, amikor még sokan cinkelték Ivant. hogy “öreg“, “lassan fordul“, “már nem az igazi“, Ignja mellé minek, hát bakker, pont ezért, hogyha valamelyik középső védőnk formahanyatlik, vagy lesérül, ne egy rutintalan harcost kelljen bedobni e kulcsposztra, hanem egy tapasztalt csatalovat. Iván cár nem a liga csúcsvédője, de egy megbízható harcos, aki Debrecenben nem először nyújt kimagaslót. Grat!
  • Szilágyi Lóritól an blokk nem voltam eddig kiájulva, egyedül a debreceni őszi meccsen tolta jól a szememben (igaz sok egyéb lehetőséget nem is kapott, de amikor meg igen, lásd Diós, az felejtős lett). Tegnap viszont sallangmentesen hozta a hoznivalót, biztosan rombolva – előre továbbra sem egy Robi Carlos, de most nem is erre volt szükség.
  • Eppel Marci a Lovrics kettő, az utóbbi hetekben az eddig elmaradt gólok miatt a korzón és a blogkommentek közt is kezdték betalálni a srácot, még mészölysámán Kispest-lelkületű sztárblogger :) is ráhúzta a derék Marcit a Rikárdó-ciklusára, jajj! Én csöndben kitartottam a hitem mellett, hogy Eppel nem egy Délczeg kettő, hanem egy klasszik második csatár aki előbb-utóbb elkezd termelni, és most két góllal jött a hála e kitartásomért, a második egyenesen mestermunka volt!
  • Vaszke: kezd egyenesbe jönni ez a Vasziljevics sztori, pont, mikor már lemondóban voltam róla. Tegnap is érkezett 3-4 olyan lövés a jó öreg Dusantól, ami eddig hiánycikk volt nálunk, a jó helyzetfelismerő, jó lövőtechnikájú arc archetípusaként. Ha még a pontosság és hatékonyság terén is visszatalálna a lila/fehérvári/Kapos-parti érájához, akkor még inkább lelkendezek majd e lapokon.

És akkor jöjjön a 3 ténylegesen díjazott emberem:

  • Patrik tegnap a legszebb napjait idézte, volt “Hidi… nagy lövő“, volt szigorú szűrés, voltak jó indítások. Így tovább, így tovább. A vele kapcsolatos korzós ars poeticáért megintcsak sámánhoz tudom utalni az érdeklődőket.
  • Nagy Geri – olvassátok vissza az elmúlt hetek értékeléseit, nem tudok mit hozzátenni, max annyit, remélem még rohadt sokáig lesz nálunk, vagy ha megy, csak külföldre, a válogatott akkor pedig jól jár majd (és ő is, mert tőlünk az életbe’ nem hívjak majd be szegényt).
  • Bobál Dávid a szezon embere Kamber és Geri mellett eddig. Ugyanazt írhatom, mint Nagy Gergőnél, olvassátok vissza róla az idei értékeléseim, nem nagyon tudom bővíteni a leírtakat önismétlés nélkül, max annyival, hogy már az mindent elmond, hogy egy fiatal játékosról ugyanazt a hozsannát tudjuk ide felkarmolni hétről hétre, élmény nézni a játékát hátul. Anno Debrecenibe akartam belelátni azt, ami Dávid ténylegesen is lett, és nehezen vallottam be magamnak akkor, hogy Debrő talán nem az a sztársajátnevelés, akinek hinni akarom. Dávidra ellenben ugyanaz áll, mint Gergőre, szerencsére és sajnos (külföld, válogatott).

És akkor egy kis Marco Posszi a végére: “Úgy néz ki, hogy foglalkoznunk kell a pszichológiával, hogy stabilabb eredményeink legyenek.” (via nso). Jó reggelt, Mister! De jobb később, mint soha… :) Mondjuk hogy erre a pszicho-feladatra ő e a legalkalmasabb, arról már vannak kétségeim. A gyenge ellenfelek elleni taktika kapcsán ugyanez a helyzet. Lehet, azt kéne, hogy a nyomik elleni hazai meccseken Szivics készítse fel a csapatot vagy Bekő (viccelek), ők voltak ilyen szépfocis nyíltsisakos huszárok kábé nézhető játékkal, Rossinak meg maradjanak a nagycsapatok elleni és az idegenbeli derbik, azt jól tolja az egytaktikás mesterünk!

Szép hétvégét mindenkinek!

“Meccsarc: nem evidencia” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Posszi…..legalább a nevét írd le rendesen,mielőtt elkezded rugdosni…

    1. Ebbe mi volt a “rugdosás” ???
      Inkább tenisz ez mint rögbi! A magas labda lecsapása!
      Én speciel nagyon örülök, hogy itt a szezon végére eljött a megvilágosodás kora Rossinál és megvan a megoldás a kínjainkra a “kiscsapatok” ellen! Én nagyon várom már végre akkor a pszichológiai felkeszítés diadalát mondjuk akár már a Paks ellen szombaton!

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.