Letörnénk egy legendát: mégis szurkolhatunk ma a Kispestnek!

Fair Play vagy Felcsút? – ha két szóban össze kéne foglalni a mai Csaba elleni meccs lényegi tartalmát, akkor az nagyjából ennyi lenne.

A Fair Play szelleme megkívánja, hogy a csapat teljes erőbedobással hajtson a három pontért, mert nem illik kívülről beleszólni a kiesés kérdésébe, és amúgy is az a normális, ha már egyszer a pályán vagy, akkor a futball lényegi eleme szerint győzni akarsz.

Viszont van ez a Felcsút nevű izé, ami jó lenne, ha jövőre már nem lenne. Nincs nekem semmi bajom a vidéki labdarúgással, meg úgy általában a dolgokkal, de őket valahogy képtelen vagyok szívlelni (van ilyen szó?), és akkor a név körüli mizéria csak az egyik összetevő. Az meg különösen jó lenne, ha 2016/17-ben nem kéne három Gyirmót-Felcsútot beírni a tábláimba, és bár nekünk a hiányuk mínusz 7-9 pont, hagyjuk inkább ezt a bajnoki dolgot, hogy egymás ellen játszunk – ennyi bőven elég volt belőle.

Kemény ugye? Ha feladnánk* a Fair Play eszmeiségét, akkor is csak azt érnénk el, hogy – az eddig elterjedt tévképzet szerint – áttoljuk a döntést a mai Vasas-Felcsútra (hajrá, Vasas!). Ha nyer a Felcsút, akkor a Vasas kiesett, a Békéscsabának pedig hat pont kell: három ellenünk, és három a Loki ellen. Ha viszont nyer a Vasas, akkor 29 pontja lesz, a Felcsútnak 28, a Csabának 26 vagy 29 (tőlünk függően), de mivel az utolsó körben Felcsútra megyünk, egy győzelemmel meg is van a kiesés.

*_természetesen a szellemiséget nem adjuk fel, azonban készülni kell a következő bajnokságra, és mivel már hetekkel ezelőtt bennmaradtunk, és (józan számítások szerint) hetediknél jobbak sem lehetünk, hogy jövőre picivel könnyebb legyen a sorsolásunk, így módunk lett mindenféle kockázat nélkül kipróbálni új játékosokat, új csapatszerkezetet. A Fair Play itt természetesen csak úgy veszik el, ahogy a TAO is elveszíti költségvetési támogatás jellegét.

A lényeg a számolgatás: nem kell feladnunk a Békéscsabát, és ne is várjon ilyet senki a csapattól, mert nem számít. Két kieső és egy bennmaradó van, ami úgy néz ki, hogy:

• a Békéscsabának gyakorlatilag mindegy, mert ha csak egyet nyer, akkor is a legjobb esetben (amikor nem nyer a Felcsút a Fáyban) pontegyenlőséggel tizedik, de vagy a győzelmeinek száma, vagy a góldifije jóval gyengébb lesz, tehát engedjük el őket. (Kettőt nem hiszem, hogy nyernének a kettőből, így ezzel az esettel nem is számolok.)

A valódi harc a Vasas és a Felcsút között zajlik:

• A Vasas bennmarad, ha
  • megveri a Felcsútot, és a következő fordulóban egyikük sem szerez pontot, vagy ugyanannyi pontot szereznek, esetleg a Vasas többet.
  • döntetlent játszik a Felcsúttal, és a következő fordulóban megveri az MTK-t, miközben a Honvéd nyer Felcsúton. (Vajon az MTK még egyszer leadja a pontot?)
• A Felcsút bennmarad, ha
  • nyer a Fáyban (és a Csaba nem szerez hat pontot),
  • döntetlent játszik a Fáyban, de akkor a Vasas nem nyerhet úgy az MTK ellen, hogy ők kikapnak tőlünk.

Ennyire egyszerű a képlet: jövő héten mindenképp nyernünk kell Felcsúton, ha szeretnénk egy kellemes kis karnevált rendezni a meccs után a faluban. Ja, és közben szurkolni kell ma a Vasasnak, mert ha elcseszik, akkor csak egy szimpla, bár utálatteljes idegenbelivé silányul a zárókör.

Mindezt azért írtam le, hogy még egyszer szájába rágjam mindenkinek: úgy alakultak az eredmények, hogy ma – puszta gyűlöletből – felesleges a Békéscsabának szurkolni!!!

Menjünk ki nyugodtan az idényzáróra, nézzük meg a fiatalokat, szurkoljunk Kamber tizedik góljáért, és győzzünk, búcsúzzunk szépen erre az évre a Bozsiktól.

(A Csabát idén kettőből kétszer vertük, miközben a Felcsút kétszer a Vasast.)

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése