Legjobb hely: Szombathely? Főleg Sopronban!

Kedvenc látnivalóm Sopronban a Kecske-templom, de remélem szombat este a ranglistám élén már egy Eppel-dugó veszi át a helyét (sopron.hu a fotó lelőhelye)
Kedvenc látnivalóm Sopronban 20 éve a Kecske-templom, de remélem szombat este a ranglistám élén már egy Eppel-dugó veszi át a helyét (sopron.hu a fotó lelőhelye)

Ohh, de jól esne most is egy jó kiégett szötymörgés a holnapról, meg az MLSZ hülyeségeiről, hogy miért nem mondjuk Záhonyban játszunk idén a Vasassal a pálya-átalakítások miatt, de most megpróbálok mégsem ennyire negatív lenni, elvégre péntek van meg nyár.

Na most a már sokszor emlegetett melóváltásommal kissé belehúztam a jóba, mert a szabijaim fele elveszett, így az őszi-téli tartalékok miatt nem maradt már nyárra semmim. Ebben csak az a szép, hogy az elmúlt 2 évet azért sírtam végig, hogy az előző helyemen minden nyáron kötelező 3 hétre eltakarítottak mindenkit, és akkor meg őszre és tavaszra nem maradt szabim, most meg, hogy a nyáron végre nem „kell” elmennem, hát nem elkezdett hiányozni az előző megoldás? Komolyan, ha nem lennék, ki kellene engem találni. Ilyen lélek-szerkezettel csoda-e, hogy Honvédos lettem 28 éve?

No mindegy, nézzük a holnapot. Mesze megyünk, de autópályán nagyrészt elérhető a cél. Sopron az egyik kedvenc városom idehaza, bár meccsen még nem voltam ott (amikor ők fenn voltak az első osztályban, valahogy épp azok a hétvégék nem jöttek össze sosem), mindig szeretek ott előfordulni, bírom ezt az Alpokalja-hangulatot, és ha még a régi RW lennék, valószínűleg 1895-ökkel tartósítanám magam holnap egész nap, és felkeresném a Lövérek oldalában azt a brutálsomlóis cukrászdát, ahol 1997 júliusában egy héten át idvezültem. De ami még ma is jó, az a nyár, a jó idő, a nyugalmasabb (viszonylag határidőmentes) melólét, ilyenkor könnyebben belefér egy-egy túra, mint tavaly pl. a hovatovább az év kiruccanásává avanzsált viharsarki trip.

Ennyit a hangulati alapozásról, de hát az már mindent elmond, hogy megyek, simán, kedvvel, úgyhogy ezt nem is kell tovább ragozni.

Az esélyeinket? Azt annál inkább.

Sőt, ez már egész tanulmánysorozatot is megérne.

Ugyanis rohadtul nem tudom, mit várjak idén. Tényleg nem. Ráadásul szégyenkezve vallom be, annyira rá sem vagyok izgulva a csapatra, mint mondjuk 2007 tavasszal, vagy 2011 ősszel. Olyan robotpilótán vagyok. És az elvárásaim is ennek tükrében: hát, nem túl nagyok. Az Újpestet levertük lehetetlen körülmények között, jobbnak tűntünk, de ki tudja, ez a víz miatt volt, vagy épp nem, vagy épphogy nagyon is igen, vagy pont nem ez a lényeg… A Fradi meccs lehetett volna a válasz, de szép magyar szóval “leeenerválódtunk” az amúgy is enervált zöldek mellé, hát ez sem ad sok támpontot. Mert azzal, hogy ötlettelenül, önmagunkat is leverve kikaptunk, még mindig nem tudom azt mondani, hogy „na, hát pont ilyen trék vagyunk”, mint ahogy azt sem, hogy „óriásiak voltunk, pont mint a lilák ellen, csak hát a pech“.

A blog hőskorában imádtam a most jövő részt: kezdőcsapatot tippelni. Régen még csecse ábrákat is szerkesztettem ehhez (amiket Hanta persze rommá cikizett “fapados” és  “paint-terror” jelzők sokaságával), de ma már egyszerűen nincs értelme. A kezdőcsapatunk a szabályozások miatt kb fix, Rossi rotálós énje elporladt valahol 2013 tavaszán, max a vágyálmaim fogalmazhatom meg, hogy nálam “x” védene “y” helyett, “z” söprögetne “w” helyett, “a” rohamozna “b” helyett… de minek. Gyanítom, holnap is a Horváth – Botka, Lovrics, Bobál, Hajdú – Kamber, Hidi, Gazdi – Koszta, Holender, Eppel sorral kezdünk, ha csak nincs váratlan sérülés… Az eredmény pedig inkább a Halin múlik, ha szar napjuk lesz, simán nyerhetünk is, ha megtáltosodunk, simán ki is kaphatunk, a kettő között meg ott van Marco Posszi üzembiztos olasz iksze.

Apropó Posszi. Valaki szólhatna a Misternek, hogy pszichológiai szempontból nem a legjobb ez az újkori nyilatkozási szokása, hogy vereségkor mindig előszedjük ezt a „mi tartjuk a fiatal szabályt, ezért nekünk szar” formulát. Mit gondol az a szerencsétlen fiatalunk, aki ezt olvassa, és rögzül benne, amit tudat alatt amúgy is érez: „Fiam, csak azért teszlek be, mert kell, nem mintha bíznék benned”.  Szóval lehet, hogy minket sújt ez a reguláció, és engem is felpiszkál az egyenlőtlen (le)kezelés Csányiék részéről, na de ha ez nincs, még mindig Job-ot nézzük a jobb oldalon, akinek egyetlen skillje a szakvezetés szemében az lenne, hogy 42 éves, ergo tapasztalt.

Ennyi mára, holnap remélem, egy hangulatos kirándulással ajándékoz meg a július, még inkább 3 ponttal a csapat, mert akármit is siránkozok itt össze, ennek az egésznek csak ez az utóbbi az igazi értelme… Mert lehet akármilyen  szép város Sopron és röhöghetünk akármennyit az úton oda- s visszafele, még az agyonázós Újpest-meccs két héttel ezelőttről is gyakrabban előhívott emlék lesz, ha a Hali lesimáz minket.

Három pont, mást nem kérek a holnaptól, és akkor Sopron is legjobb hely lesz, úgy bizony.

/A Potyamackót meg szedálja le valaki meccs előtt/.