mert célunk csak egy van
Tizenkilenc év után újra érem.
disclaimer: a posztot két napja tettem volna ki, de elfelejtettem.
Amikor a Kuuselát váltó Davidovic 1994-ben a Vác mögött végezve második lett a Kispesttel, akkor csalódásként éltük meg, hogy mindössze az ezüst jött össze. Egy nagyon erős kerettel kifejezetten jó focit játszottunk, és a márciusban kinevezett új edző hiába nyert tizenegy meccsből kilencet (két döntetlen mellett), a végén ennyi is kevés volt.
“Tíz éve ünnepeltünk egy bronzot” bővebbenÖten is az MFA-ról!
Aztán nézd meg, mi lett belőle?
Szurkolóként csak nagyon ritkán adatnak meg az olyan pillanatok, hogy egy komoly tétmeccs félidejében már megnyitjuk az UEFA jegyértékesítési oldalát, és egészen az utolsó percekig folyamatosan frissítjük, hogy ha úgy adódik, akkor azonnal, az első pillanatban megvehessük a zsugákat Sevillába.
A másik készüléken az utazás szerveződik (repülővel Málaga, onnan nagyjából két óra vonattal a legjobb ajánlat).
A meccseket mindig vártam, mindig menni akartunk, és amikor csak lehet, mentünk is. Viszont ezeket a pillanatokat, amikor nem egyszerűen a szurkolóságunkat, hanem egyben a sikereinket is megélhetjük – szinte mind az Isteni Kopasznak köszönhetjük az elmúlt években.
“Kilenc éve egy könyvelői pályára készülő olasz leugrott egy pizzára Budapestre” bővebbenSzoboszlai sajnos kidőlt, viszont Gazdag, Holender, Botka, Schön és Szalai Ádám is ott van a kispesti utánpótlásból.
“Rossi keretet hirdetett az Eb-re” bővebbenPedig 2012-ben csak egy pizzára ugrott le Budapestre.
“A magyar válogatott jelen formájában csak korlátozottan nevezhető a magyar futball termékének: na és? Ott vagyunk az Eb-n!” bővebbenNégyen a 2017-es bajnokcsapatból. Szevasztok!
