Mellékesen egy stadiontörténeti forrásmunkán molyolok most

Talán valakinek jól jön majd, ha klubtörténetet szeretne írni.

Volt egy pillanat, amikor strandfürdőt álmodtak a mai KöKi helyére tervezett stadion mellé. (forrás: Ujság, 1935. július 14.)

Tegnap már írtam, hogy készül egy átfogó forrásjegyzék a Kispest második világháborút megelőző stadionépítéseiről. Értelme ugyan nem sok van, rajtam kívül talán Kaszás Kálmán klubkrónikásnak jöhet jól, azonban ha egyszer fel szeretné valaki dolgozni a történelmünket, akkor szüksége lesz ilyen és hasonló alapmunkákra.

Sosem baj, ha megvan az összes mérkőzés eredménye, az összeállítások, a játékosok, vezetők névsora, esetleg némelyik életrajza, azonban legalább annyira fontos lehet magának a klubnak, mint intézménynek a helye mind a földrajzi, mind a mentális térben. A stadionügy kellően vállalható mennyiségű anyaggal rendelkező témának tűnt, hogy az első klubtörténeti forrásjegyzékünket összeállítsuk róla. Nyilván nem teljes, és nyilván sosem lehet az, de egy próbát megér.

Szóval a lényeg, hogy elkezdtem begyűjteni az összes olyan 1909 és 1945 között megjelent újságcikket, képet, térképet, vagy bármilyen szöveget, ami a Kispest stadionépítéseivel kapcsolatos, és elkezdtem őket egy közös dokumentumba szerkeszteni. A korabeli helyesírást nem bolygattam, mindössze az elütéseket javítottam, hogy a szöveg fogyasztható legyen, és ne kelljen mindenhova kitenni: (sic!), valamint elkezdtem megjegyzésekkel ellátni a nehezebben érthető szövegrészleteket.

Ez a poszt most arról szól, hogy megmutassam, épp mivel töltöm ki azt a szabadidőmet, amit általában a posztírásra szoktam fordítani. Cikkeket keresek a stadionunk történetéről, majd beszerkesztem egy forrásjegyzékbe, hogy utána újra cikket kereshessek.

  • az első publikus verzió letöltése // [PDF] vagy [ePub képek nélkül]

Androidra az ePub formátumhoz a Lithium ingyenes olvasóját ajánljuk.

Amennyiben a kapacitásom engedi, egy-egy ismeretterjesztő, olvasmányosabb posztot talán összehozok az érdekesebb anyagokból, mert van bőven. Az egyik kedvencem például az akkori intézőnk, Mayer Béla 1927-es levele a Sporthírlaphoz, amelyben kifejti, hogy mi egy szegény külvárosi egylet vagyunk, akit nem tömnek pénzzel a hatalmasságok, minden garast magunknak kell megkeresnünk, és már annak is örülünk ami van. A stadiont (vagyis egy darab fatribünt – vh) nagyon köszöni a városnak, alig tizenöt évet kuncsorogtak érte, mert saját zsebből sosem jött volna össze. Nem ismerős valahonnan a helyzet leírása? (Mayer levelének kivonatos verzióját megtaláljátok a források között “Kispest nem áll meg félúton…” címmel.)

Most pedig vissza az 1926-os évhez.