Szombat 19.30-ig tuti a futballünnep, remélem, utána is…

Az utóbbi 30 évünk 2 legjobb légiósa vezeti az aktuális Kispestet Mordorban: Warzycha (balra) és Lanza (jobbra)

Erős kezdés” – nyögné az egyszeri szakkomentátor a sorsolásunkra nézve, mely szerint a tavaszi (tavaszi…) bajnoki sorozatot előbb egy Groupama plázás vendégjátékkal, majd egy hazai, Videoton elleni, jelenleg enyhén szólva is kétes kimenetelűnek jósolható meccsel. Aztán még jön a Vasas is… Legendás pesszimizmusomat most félretéve, ez még akkor sem lenne egyszerű, ha a tavalyi őrült májusi formánkban tolnánk az önkívületet. Attól pedig jelenleg picit messzebb vagyunk.

Hantával sokszor vannak csodálatosan nagy vitáink (sőt, még inkább egymás melletti elbeszéléseink) a meccsekre menet meg jövet, mert mindketten nagy véleményegó-arcok vagyunk, és azt hisszük, hogy csak nekünk lehet igazunk, pedig ez nem így van (mivel általában csaknekem van igazam). De most azt kell mondjam, totálisan fején találta a szöget  a blogpápa Siófokról hazafele, mikor azt fejtegette, hogy ő csak egy futballünnepet vár kispesti szurkolói oldalról ettől a szombattól, korai KöKire érkezéssel, hatalmas és vidám évődésekkel és sörözgetésekkel és dumálásokkal a metróvégállomás és a bevásárlóközpont árnyékában, Öcsi bácsi szobra mellett, a meccs végeredménye valahogy nem tudja érdekelni. (Persze kamuzik, mert őt is érdekli, mindenkit érdekel, de a lényeget értsük ki). Én azért bólogattam erre különösen bőszen, hiszen jómagam tavaly május 27. este 9 óra óta ilyen “nemérdekelsemmi” állapotban vagyok, örülök a bajnokcsapatunknak, és amíg nem aláznak minket szét, addig boldogan nézem ezt az idényt, ami a tavalyi egy hosszú levezetése, egyfajta afterpartyja. Sőt, ha ügyesek vagyunk, valaki még behozhatja az abszintot és a cukros kanalakat májusban, de ne szaladjunk ennyire előre.

Ennyit a vidám részekről. Ráfordulva a meccsel kapcsolatos reális várakozások témájára, itt már nem tudok ennyire vidáman fogalmazni – igaz, szomorúan sem. Alapvetően nem tudom, mit várjak. Jó érzéseim mondjuk nincsenek – de nekem mikor vannak, ezt hagyjuk is. Igazság szerint a Paks meccs óta először Siófokon láttam a csapatot tegnapelőtt, a felkészülés most kimaradt: Törökország érthető okokból, a hazai meccsek meg a siói beszámolóban már érintett személyes elfoglaltságtolulások miatt. Így egy nyomorult Magyar Kupa-meccs alapján tudok csak konklúziókat vonna, ennek meg sok értelme nincs is. A kommentelői beszámolókat az edzőmeccseinkről egybevetve a tegnapelőtti tapasztalataimmal, mindenesetre nem túl rózsás a kép. A van der Meer- féle totális koncepciótlanság és beleszarás mondjuk eltűnt, helyette a korábbi Supka-érák szürkébb meccsverziói látszanak kirajzolódni. De itt álljunk  meg egy pillanatra.

Supkának ugyanis tényleg voltak szürke meccsei mindkét itteni regnálása során, de legalább ennyi, ha nem több, magyarfocis vagy kispesti mércével mérten élvezetes, sokgólos, szépakciós, elismerhető akaratot tükröző mérkőzése is volt a jelenlegi edzőnknek. Lehet vetni a kereszteket, de Mezey dokk, Davidovics, az elsőéves Aldo és az utolsóéves Rossi mellett én bizony Supka meccseit kedveltem a legjobban nálunk. Nem elvakult rajongásról beszélek, de ha emlékezetes meccseket kér tőlem valaki, a 2011-es őszről azonnal beugrik az egerszegi 0:4-ünk, az Újpest elleni Zelenka-Ikande-Danilo parádé, a cívis 1:1, a győri 3:1 ide, a 2007-es MK-tavaszról, vagy az azt követő őszről még több (Vác, Debrecen, REAC itthon, DVSC megint itthon, MTK idegenben, stb, stb.). Ezért is lepett meg az a felhördülés, ami Supkát fogadta harmadik ideigazolásakor – mintha a kollektív emlékezetből kimaradt volna a második szerepvállalása és az akkori viszonyulás felé. 2008-ban még én sem bántam távozását, mert 2003-at nehezen bocsátottam meg, és az MK-siker utáni 2008 tavaszi összeomlást könnyű volt vele azonosítani. De a 2011 tavaszi stabil bennmaradás a moralesi ótvarkeret romjain, majd az ügyesen összerakott őszi keret, és a tavaszra leamortizált támadósorral is összeizzadt 4. hely igenis nem volt rossz teljesítmény, és még arra is emlékszem, hogy a vendégszektor supkaattizik az Üllőin, miután kifütyülte a Fradi akkori, szenvedélybeteg, állítólag kispesti nevelés trénerét, aki azt fejtegette, hogy a kispesti drukkerek sose fogják felfogni, hogy mi a különbség egy Fradi és egy Honvéd kispad között. Sőt, sokan értetlenkedtek itt a blogfórumon is, hogy miért kellett egy 4. hely után mennie Supkának, és hozunk a helyére egy pesti pizzériában összefogdosott olasz D-ligás edzőt. Ehhez képest most olyan felhorgadást hozott a Supka-reloaded, mintha Vébert ültették volna le a padunkra. Persze ehhez kellett az is, hogy az olasz D-ligás edzőből keleteurópai CholoSimeone váljék, aki letolta az évtized futballcsodáját Kispesten, maksziriszpekt… Szóval én egyáltalán nem tartom tragédiának Supi reciklálását, a hibáival együtt jelenleg kábé a legvállalhatóbb megoldásnak érzem. Azt most hagyjuk, hogy hogy jutottunk oda, hogy ez legyen a helyzet. Mindenesetre szurkolok a druszámnak.

Tény ugyanakkor, hogy, és itt jön a nemelfogultság, hogy Supka kicsit olyan, mint csatárnak volt Kerekes Zsombi Debrecenben. A nagy lakli délvidéki góllövőnek beállásai után mindig kellett úgy fél óra és 4-5 bántóan kajla lövés, míg bekalibrálta magát, onnantól viszont elég jó hatékonysággal büntetett itthon bárkit. Supka a kispadon hasonló. Mind 2006 őszi, mind 2010 évvégi érkezésekor kellett egy 4-5 meccs, amíg elkezdte érezni a csapatot, aztán a következő félszezonban hasítottunk igazán. Mondjuk ez nem sok jót ígér az MK céljaink kapcsán, plusz arra gondolva, hogy most nem tennék nagy téteket arra, hogy augusztusban-szeptemberben még a Lanza-Eppel-Dániel Ló trió képezi a támadószekciónkat. És nem Dani Paripa az esélyes távozó. A siófoki MK-szenvelgés valahol ebbe az irányba mutat, ami nem igazán erősíti a hitet egy erős tavaszban – de az is tény, hogy Supka most nem futó félidény közben érkezik, mint 2006-ban és jóval erősebb és összeszokottabb a keret a keze alatt, mint 2011-ben. Viszont a Rossis 5-3-2 legalább B-taktikaként való kipróbálása a felkészülés alatt elmaradt, pedig azt hittem, azt legalább megtartja B-variánsnak a jó Atti. Hát eddig nem.

A Fradi persze erős, összeszokott, és Páncéljózsit is megtartotta  Orosz Pali, a hutt. Az Üllőin nekünk meg annyira nem megy legendásan jól, még Rossival is rendre betliztünk ott, az első jelenését leszámítva; Supka pedig jó esetben ikszet hozott el onnan. A másik hantaizmus, amit mintha csak a számból vett volna ki szerdán a szerzőtárs, az a következő: “Supka erőből szeret és tud megoldani meccseket – az erősebb keret erőltesse rá az akaratát a gyengére, és ezt jó hatásfokkal hozza is.” – Jaja, ebben dettó Mezey 1990-91, és idén a keret erre jó is több csapat ellen – mondjuk pont nem a Fradi vagy a Vidi ellenében. Holnap sajnos ezek közül játszunk az egyikkel.

Ráadásul elgondolkodtató az is, hogy Siófokon milyen kezdővel léptünk fel. 2007 tavaszán az MTK elleni MK-odavágón, a DVSC elleni hazai bajnoki előtt három nappal például erősen B-jellegű kerettel ment fel Supka, szidtam is magamban, de akkor igaza lett. Most ugyanerre számítottam, erre Horváthot leszámítva ez bizony az A-nak ígért kezdő volt, ráadásul még az egy kötelező fiatalt, Banót sem pihentette rá a szombatra, ami meglepett egy kicsit. Vagy akkor nem ez az A-csapat? Dehogynem, értelmes kimaradó nem volt, a sérülésből épp felépült Baráthot és a sejtjükmiért :( nélkülözött Nagy Gerit leszámítva (Bobál Dávid felkészülési formáját ti sem dicsértétek, most úgy veszem, ő eleve tartalék lett volna). Hát, van kérdés bőségesen. Valamiért úgy érzem, sok választ a szombat sem ad majd. Mindenesetre jelenleg örülnék egy kisupkázott iksznek is, aztán, remélem, majd szidhatom vasárnap a kishitűségem!

Jó lenne ezt látni szombat este is! 

Nos, jól elszakmáztam a beharangozót így a végére, ahhoz képest, hogy azzal kezdtem, nem érdekel az eredmény, csak a szurkolói ünnepnap, hogy végre megint találkozunk, hogy tételek helyett Ábel és Hanta hülyeségeitől olvad le az arcom, mellettem Öccsel és Gyurival, és hogy Fater fejtegetéseit figyeljük, miszerint “jó, ha nem esünk ki“, miközben Apu is ezerrel be van zsongva és titkon reménykedik egy Üllői úti meglepetésben, de ezt a világ pénzéért nem mondaná ki. Úgyhogy jó szombatot kívánok magunknak, és ez az undorító hideg ellenére is meglesz 19.30-ig.

Hogy utána is folytatódik-e a show, arról már csak a Lanzafame & Co. gondoskodhat. Én pedig ígérem, nem leszek telhetetlen, de jó lenne látni a VIP-szektorban síró talapaspoharas-vörösboros brokkolikat kétségbeesetten fröcsögni felénk. Bárcsak.