Lanzafame államosítása a mindenféle szóbeszédekben keringő összegek tükrében

Valóban annyira hiányzott a költségvetésünkből az érte kapott pénz?

Játék következik a számokkal. Megpróbáljuk megállapítani, hogy

  • valóban szükséges volt Eppel eladása?
  • valóban szükséges volt Lanzafame eladása?
  • minkettő eladása szükséges volt a klub működésének fenntartásához?
  • lett volna más lehetőség, vagy kényszerpályán mozogtunk?

A posztban szereplő számok közül Eppel és Lanzafame ára, valamint Lanzafame fizetése a képzelet szüleménye, a többi viszont máshol is megtalálható nyilvános adat.

Számoljunk //
  • legyen X Lanza havi fizetése Kispesten;
  • legyen Y a Lanzáért kapott pénz;
  • legyen Z a Fradi költségvetése, amelyet nagyrészt minisztériumok dobnak össze;
  • tételezzük fel, hogy Lanza fizetésést teljes egészében a Kispest állta, és azt EKHO-s szerződés keretében fizette ki neki;
  • a Webster-szabály szerint a 28 év feletti játékosok, ha már két év letelt a szerződésükből, akkor az utolsó évükből kivásárolhatják magukat, a kivásárlási ár pedig – ha minden igaz, akkor – az utolsó éves fizetésük összege.
  • ha eltekintünk a helyzetet bonyolító (l. a számítások után) tényezőktől, akkor azt kapjuk, hogy

Ha 10 * X < Y, akkor a Honvéd bármilyen Y esetén jól járt Lanzafame eladásával, ugyanis valamilyen furmányos módon, nálunk hozzáértőbbek által értelmezve a szabályzatokat, valószínűleg úgyis kivásárolta volna magát, ha annyira akart menni sokkal többet keresni, mint amennyi mi valaha ki tudtunk, vagy ki akartunk volna fizetni számára. (A relációban azért szerepel 10*X, mivel augusztus végén járt volna le a két éve, jővő júniusban pedig a szerződése, és a két időpont között tíz hónap van.)

Z végül nem szerepelt az egyenletben, mert Z valószínűleg felülről korlátlan.

 Hogy néz ki mindez a legelterjedtebb számokkal? //
  • Lanza fizetése 15.000 €/ hó
  • Lanza ára 650.000 €

Az előbbi relációba behelyettesítve azt kapjuk, hogy 10 * 15.000 = 150.000, ami valóban kisebb 650.000-nél, mégpedig 500.000 €-val, vagy jelenlegi árfolyamon mintegy 165 millió forinttal.

Amennyiben valóban így működik a Webster-szabály, valamint az Lanzafamére is érvényes, akkor három megállapítást kell tennünk:

  1. A Honvéd 165 millió forint plusszal (összesen 214 millió forinttal) jött ki az átigazolásból, ami elég jó, hiszen augusztusban a végösszeg lehetett volna potom 49,5 millió is.
  2. A Honvéd relatív nyeresége Lanzafamén 650.000 + 12 * 15.000 = 830.000 € (274 millió forint), ugyanis tegnaptól már nem kell utalni a fizetését.
  3. A Ferencváros igencsak felelőtlenül gazdálkodik a vagyonával, hiszen két hónap Lanzafaméért fizetett plusz 165 millió forintot, ami csak akkor térülhet meg számára, ha legalább két kört mennek az Európa-ligában (egy kör pénzdíja nagyjából 230.000 € körül alakul).

A helyzetet némileg bonyolítja, hogy Lanzafame Honvédba igazolása az MLSZ rendszerébe 2016.08.26. dátummal került be, az átigazolási szezon pedig augusztus 31-én jár le, valamint az MLSZ Nyilvántartási, Igazolási és Átigazolási Szabályzatának 11. § 1 (d) pontja szerint a játékos “az érintett klub bajnoki szezonjának utolsó hivatalos mérkőzését követő 15 napon belül bonthatja fel szerződését egyoldalúan, sportszakmai okból.” Utóbbi június 17-én járt le, vagyis még bőven a legalább 28 éves játékosoktól elvárt két éven belül.


Ha a mindenfelé elterjedt számokat nézzük, akkor a Honvéd idén nyáron a következő fix bevételekkel számolhat:

  • Lanzafame 650.000 € (plusz egyévi fizetése)
  • Eppel 550.000 € (plusz féléves fizetése)
  • Európa-liga selejtezőkör [legalább 1 db] 230.000 € (plusz egyéb jogdíjak)
  • összesen // 1.430.000 €, vagyis 471,5 millió forint, valamint a megspórolt bérek és az egyéb leesők az Európa-liga-szereplés miatt.

A Honvéd FC Kft. egyszerűsített éves beszámolója szerint a Kft. 2017-es összes kiadása 1.729 millió forint, míg a nem bajnoki címes 2016-ban 1.293 millió forint volt. Amennyiben csak közelítik a példánkban használt összegek a játékoseladások valós adatait, akkor az iménti három tétel egy átlagos év kiadási oldalának mintegy harmadát biztosítja. Erre jönnek még a tévés jogdíjak, az eredményesség után járó forintok, a légióskvóta betartása és az U20-as, majd idéntől a produktivitási rendszerből származó forintok (az MLSZ 2016-ban 301 milliót utalt a Honvédnak a tévés és szponzori pénzekből), az állami támogatások (mintegy 170 millió/év), a látvány-csapatsport támogatások (mintegy 280 millió/év), a TAO (2016-ban 300 millió*), és egyéb apróságok, mint jegyárbevétel, szponzoráció, satöbbi.

*_ 2017-ben hasonló nagyságrend, azonban a legutóbbi adatközlés idején úgy állt, hogy csak mintegy harmadát tudtuk lehívni.

Ha a tippünket kérdezitek, akkor a Honvéd idei (naptári éves) összes kiadása nagyjából 1.400-1.500 millió forint között alakulhat, amit ugyan elég nehéz összepattintani a nyártól-nyárig tartó futballszezonnal, de azt talán érzékeljük, hogy ha feltételezzük, a lezárult bajnokságra végig megvolt a pénz, akkor a 2018/19-es bajnokságra is bőven-bőven meg kell legyen, pláne a nyári extra bevételekkel.

A trendvonalba illő 2016-os, tehát egy átlagos szezon számai (301 + 170 + 280 + 300), és a mostani eladások, valamint a kupaszaereplés bevételei (214 + 181 + 76) együtt 1.522 millió forintot tesznek ki, ami mindössze 200 millió forinttal marad el a 2017-es, bajnoki címet hozó év összes kiadásától, ellenben mintegy 200 millióval múlja felül a valós 2016-os évet.

Nagyon furcsa lenne azt elképzelni, hogy ha a Honvéd FC Kft. az elmúlt években tervszerűen működött, évről évre pozitív pénzügyi eredménnyel zárt, akkor a 2018/19-es szezon előtt egy mintegy félmiliárdos lyuk tátongana a költségvetésben, amit csak kiárusítással lehet betömni.

Megállapítás //

Eppel eladása szükségszerű volt, hiszen nem kívánt szerződést hosszabbítani. Amennyiben jól értelmeztük a Webster-szabályt, akkor gyakorlatilag minden euró, amit Lanzafame nagyjából éves fizetésén felül kaptunk, az egyértelmű nyereség, ráadásul Lanzafamét valószínűleg akkora fizetéssel csábíthatták, hogy menni is akart.

A Honvéd tehát kényszerpályán mozgott, ami viszont érthetetlen, hogy miért nem készült fel erre az eshetőségre már jó előre? Eppelt lehetett tudni, tehát egy minőségi támadó pótlását mindenképp be kellett volna tervezni (Danilo nem terv, mert Danilo már itt volt akkor), ráadásul úgy tűnik, hogy a pénzügyi feltétlek is biztosítottak az igazolandó játékos fenntartására. Párhuzamos történetként Lanzfafaméról azért lehetett sejteni, hogy benne van a kockázat, egy jelentősen jobb fizetésért könnyedén itthagyna minket, pláne, ha közben azt látja, hogy a keret minősége is rossz irányba változik.

Mindezek függvényében, továbbá elfogadva a saját kényszerpálya-elméletemet, egyszerűen képtelen vagyok kizárni a klub felelősségét, hogy nem készült fel erre a helyzetre, és most, kapkodva tesztel Supka innen-onnan összegereblyézett próbajátékosokat, hogy pár edzés alapján döntsön, kivel lehetünk eredményesek Macedóniában – és a következő bajnoki évben.

FONTOS!

Még egyszer hangsúlyoznánk, hogy a posztban szereplő számok közül Eppel és Lanzafame ára, valamint Lanzafame fizetése a képzelet szüleménye, a többi viszont máshol is megtalálható nyilvános adat. A nyilvános adatok beszerzési helyét mindenhol linkeltük.

Továbbá, ha a számításainkban, vagy gondolatmenetünkben hatalmasat hibáztunk volna, akkor minenképp jelezzétek, mert bár az egész tényleg csak játék a számokkal, azért hatalmas hülyeséget nem szívesen hagynánk kint az oldalon, mert ismerve a Népi Internetet, már most sejtjük, hogy mi terjedne el belőle.

címlapkép: Dózsa György út 84., a MÉMOSZ (Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetsége) székháza, nagyterem. A Magyar Dolgozók Pártja II. Kongresszusa 1950-ben. | fotó: Fortepan