Kulcsszavak mentén a Fradi ellen: elvárások, érdektelenség, tej, kenyér, valamint arról is szó lesz, hogy miért tisztelem a hatvanhatot

Bp. Honvéd – FTC @ Hungária körút, 19:30 TV: M4 Sport

Fura, de konkrétan semmi, de tényleg semmi várósság nincs bennem. Este Honvéd-Fradi a Hungária körúton, most délelőtt kilenc körül jár az idő, és jobban foglalkoztat a bevásárlólistám, és a lista tartalma, amivel mindjárt nekivágok a környéknek, hogy beszerezzek tejet, kenyeret, tonikot, kávét, meg egyéb apróságokat. Vajon mit felejtettem el?

Tényleg az van, hogy évek óta nem hoz lázba a Fradi. Eleinte csak érdektelenné váltak számomra, persze magamban simán ment a sz*rfradizás, a dallamotapadás az dallamtapdás, ráadásul azt sem utolsó, ha valamihez képest másnak érezheti magát az ember, mondjuk többnek, jobbnak, bárminek. Aztán jött az elmúlt fél-egy év, letettem az újságokat, letettem a mindennapok apróságait, maradtak a trendek, és kiderült, a Fradi ugyanúgy belesimul, mint a mátrai erőmű, a vidéki sajtó, a minket körülvevő valóság.

Maradt az alábukunk és kibekkeljük állapota.

Viszont nyugalom, van, kell legyen egy viszont, különben mire fel az a sok engergia, amit belefeccolunk a Kispestbe. (Jó, az elmúlt időben valamivel kevesebb az idő és az energia, de majd megoldódik valahogy.)

Szóval két hete jártunk Újpesten, és két hét az ugye 14 nap, 336 óra, vagy 20160 perc. Ha egy budapesti ember átlagosan tíz percet vár egy buszra, akkor az kétezernél is több busz, és ha buszonként egy közepes délutáni tömeggel számolunk, akkor az 300ezernél is több ember, akivel potenciálisan találkozhattunk volna, legalább egy integetésre, én a megállóban, ő a busz ablakában. Valahogy mégis úgy alakult, hogy Újpest óta senkivel, mármint a megszokott társaságból.

Mindig rá kell jönnöm, amikor éppen nincsenek meccsek, hogy én az egész fociból a legjobban a meccsen levés élményét szeretem. A meccsen levés kezdődik valamikor egy találkozóval, aztán jön valamiféle közlekedés, egy kis valahol máshol levés, talán még egy kis közlekedés, még egy kis levés valahol, hogy ezután következzen maga a mérkőzés, ahol megint csak vagyunk, azért az is fontos, hogy a pályán mi történik, Kukoc külije, mégis Kukoc külije (és egyben az ország legjobb ballába, legfeljebb Palvin Barbi más ligában játszik), de meg kell érteni, hogy a meccsben ugyan fontos maga a meccs, de az csak másfél óra a meccsnapból.

A meccsnapon találkozunk egymással, a meccsnapon hódolunk a rituáléinknak, a meccsanapon értelmezzük magunkat az ellenfélhez képest, a meccsnap arra való, hogy jól érezzük magunkat, és megerősítést nyerjünk afelől, hogy a létformánk nem csak kiváltságos, hanem egyedülikén értelmes a világmindenség egyéb létformáihoz képest.

Na, de már bevásárlócetlivel kezdtem (fél tíz, lassan indulnom kéne, legfeljebb visszatérek a poszt további részére, bár ezt a bekezdést még befejezem), akkor illene egy kis felsorolás ide:

  • meccsnap – pipa
  • találkozó emberekkel – pipa
  • meccs előtti program – pipa
  • találkozás még több emberrel – valkószínűleg pipa lesz
  • ellenfél – nabazzz, itt az üresség.

A Fradi mezőkövesd lett számomra. Mondjuk azt rühellném, ha a hazai szektorban terpeszkednének a szurkolóik, viseljék a felelősséget a hülye klubvezetésük miatt, amelyik nem engedte, hogy a meccs a Bozsikban legyen, hogy többen elférjenek a vendégbe. Fogadják el, nem megyünk oda, ahol nem szeretnek minket. Felőlem lehet civilben a világ legaranyosabb embere, biztos nagyon jóban is lehetnénk, talán én javítanám nála a villanyt, vagy ő hozná ki a postámat, de ez most meccsnap, itt a franc se akarja, hogy elrontsa a jókedvemet és a várósságomat.

Megjegyzés // nem értek egyet azzal, hogy egy klub előre megmondhatja, hogy megtagadja mindazok a belépését egy stadion hazai szektorába, akik nem tűnnek hazai szurkolónak. Vajon hogy működik majd mindez a gyakorlatban? Pofára? Fejformára? Milen igazolásokat kell majd bemutatni? Annyira csak nem hülye egyik sem, hogy Alex Monken-mezben jöjjön, a százkisleányt énekelve. Vicc az az ország, ahol egy ilyen rendelkezés simán publikálható, és semmiféle felhábárodást nem von maga után.

Mellékesen // egy normális világban nem lenne bajom azzal, hogy egy fradista ül/áll mellettem, röhögnék rajta, kicsit szánnám az eltékozolt életét, de alapvetően nem lenne bajom vele. Meccsnap van nekem is, neki is, tudom tisztelni, amiért nagyjából hasonló módon szeretjük eltölteni az időnket. Eddig 2:0 a nem normális ország javára.

Mert ugye, mint azt írtam, nem a Fradit várom, mert nincs Fradi, csak valami van, amit kivárok, alábukok, kibekkelek, majd elmúlik, satöbbi, ezer körben beszéltünk a témáról. Amit várok, hogy van egy csapat, amelyik vezeti a bajnokságot éppen (ez pont a Fradi, de nem a Fradi, hanem csak egy név, ami történetesen ugyanúgy Fradi, mint lenne az a Fradi, ha lenne olyan egyátlalán), és ha nyerünk, akkor mi vezetjük tovább, és az egy remek állapot a szurkolói lélekben. Ez elég várós dolog tud lenni, nem?

Az FCSM Kinizsi elleni meccsek egyszerűen totálisan érdektelenek lettek. Ha nyerünk, az is jó, ha vesztünk, az sem baj, mert így működik a rendszer. Mindenre lesz válaszunk. Nem arról van szó, hogy Lipcsei, Albert, Páling és a többiek mondjuk jobbank Illésnél, Durónál, Pisontnál, aztán dőljön el a pályán, hanem olyanok vannak, hogy ne ugráljunk Rákosival a hátunk mögött, hiszen mi voltunk a kommunizmus kirakata, tehát egész életünkre egy bélyeg kell legyen, és még az is mindegy, hogy most egy másik, hasonlóan működő, csak más színű kirakat ellen játszunk, de az nem bélyeg, hanem jár.

Szóva tényleg nem édekel a Fradi. Manapság ott tartunk, hogy magamban már csak nem is sz*rfradizok, mert minek? Ennyi erővel mantrázhatnám az is, hogy mocskos perpetum mobile, vagy rühes tisztességes politikus. Ugyanúgy nem léteznek.

Nem tudom mennyire érthető. (Inkább leugrom most a boltba, hátha eszembe jut egyrészt a folytatás, másrészt, hogy mit húzzak ki a korábbiakból, vagy írjak át, hogy értelmessé tegyem.)

— itt egy vágást képzeljünk el —

Életem (egyéb csodás banyatankon képek ebben a twitben)

Persze a tejet elfelejtettem, ebéd után lesz egy rövidebb kör.

Na.

Erdős vezeti a meccset, és már félek bemondani, hogy kvázi a házibírónk, de annyira, hogy még EvdM is száz százalékos maradt vele. A legutóbbi nyolc közös meccsünkből hatot megnyertünk, egy lett döntetlen (tavasszal, Debrecenben a Diósgyőr ellen) és egyet vesztettünk el (még Rossival, Újpesten a Vasas ellen, hogy az utána következő ötöt behúzzuk sorozatban, és a végén ünnepeljünk egy bajnokságot), ami nem mondható rossz mérlegnek. Amúgy összesen tizenhat meccset fújt nekünk, és ezeken átlagosan 1,625 pontot szereztünk.

A spori tehát nem vészes, minden más pedig rajtunk és az ellenfélen múlik. Ha minden összejön, akkor teltház előtt (fél délkor még 1000 jegy vár gazdára) játszhatunk, Baráth és Uzoma egészséges, egyedül Pölöskei hiányzik és ki tudja N’Gog mennyit bír, vagyis simán bemondhatjuk, hogy Supitó a legerősebb kezdőjével számolhat. Annyi lehet csak bibi, hogy Banó-Szabó, Gazdi és Nagy Geri az elmúlt két hét nagy részét valamilyen válogatottnál töltötte, vagyis szinte a komplett középpályánk kiesett a felkészülés egy részére.

Viszont van olyan, ami már régen volt, mégpedig a bőség valamiféle relatív zavara, még úgy is, hogy Vadi már nincs velünk.

  • kapus // Gróf és Horváth
  • belsővédő // Baráth, Batik, Kamber, Lovric, Skvorc, plusz végszükségben Heffler és Temesvári
  • szélsővédő (wingback – ezt a szót egyre többet hallom) // Uzoma, valamint Heffler, Holender és Kukoc, bár egyikük sem az a klasszikus, de lég jól szuperálnak, ha kell. Főleg Holi.
  • középpálya // Banó-Szabó, Gazdag, Nagy Geri, Pilík, valamint Bamba és Holdampf
  • csatár // Danilo, Májer, N’Gog, Tischler

Ebből kellenne összerakni a legjobbat, ami nálam valahogy így nézne ki jelenleg:

Gróf
Holender, Baráth, Kamber, Skvorc, Uzoma
Gazdag, Nagy Geri, Banó-Szabó
Danilo, N’Gog

Nyilván a közelébe se lőttem, és ennek nagyon tudok örülni, ugyanis Supka végre nem egy a kiszámítható edzők sorából. Nincs már 57. percben Horváth Adrián, persze a gól, gólok és a pont, pontok még megvannak, mert valóságból csak egy létezhet. (Jó, párhuzamosan nyilván több valóságértelmezés is futhat, de legyünk reálisak, azért mégis Supiról van szó.)

Szóval van egy amúgy nem gyenge keretünk, simán ott van erősségben a Fradi és a Videoton mögött, a nagy kérdés, hogy mit sikerül kihozni belőle hosszabb távon? Az eredményesség eddig jól alakult, ennyi már önmagában húzhat előre egy csapatot, most pedig jön az az időszak, amikor a szakmai stábnak kell bedobnia magát, és összekaparni minden pedagógiai érzékét, hogy a srácok el is higgyék, lehet keresnivalónk.

A harmadik eljövetele óta írom, hogy Supka a maga módján kiszámítható, garantál egy stabilitást, és egy keretből nagy valószínűséggel nem hoz ki kevesebbet, mint az egyes játékosok képességeinek összessége. Tehát ha mondjuk átlagosan tízes skálán hatos játékosaink vannak, akkor a csapat is hozni fogja a hatvanhatot legalább. Rossival ugye megvolt a nyolcvan-kilencven is hosszabb-rövidebb időszakokra, akkor és ott nagyot mentünk, mindenki kihozta magából a legjobbat, ami az adott szituációban szükséges volt.

Elmondanám, hogy a hatvanhat jóval több, mint ami egy átlagos magyar edzőtől, vagyis az NB I-ben dolgozó edzőtől elvárható. Nem világmegváltás, azonban itthon ennyi bőven elég lehet. Viszont, ha kicsit többet tudunk beletolni a rendszerbe, akkor a hatvanhat lehet simán hetven-nyolcvan, ez pedig annyit jelent, hogy igen, ellenfelei lehetünk bárkinek a bajnokságban. Oké, rosszabb meccsek beeshetnek, ilyen a nagyszámok törvénye, de nem hiszem, hogy tartós állapottá fajulhat a gyenge eredményességünk.

Vagy valami ilyesmi.

Foglaljuk össze hol tartunk //

  • a mai Fradi nem hoz lázba egyáltalán;
  • jó lesz találkozni azokkal, akikkel a meccsnapokon szoktunk;
  • nem féltem a csapatot, sőt, elvárásaim lehetnek velük szemben.

Ennyikeh, plusz a tej, amit elfelejtettem.

címlapkép: pixabay (unalom szóra keresve)