Azt figyeltem meg, mostanában meccsnapra valahogy mindig elromlik az idő

Bp. Honvéd – Ferencváros @ Hungária, 19:30

valahol remélem, ezt a posztot csak kevesen olvassátok, mert mire kint lesz, addig úgyis lesz jobb programotok, például a futball házban, ahol már tíztől indul a mai program, bográcsozással, sörözgetéssel, társasággal, satöbbi. buszokat is kaptunk, hogy fél hat környékén kényelmesen átzötyögjünk a hungáriára, ne kelljen szívni a metrópótlással. furcsa lesz, hogy a hazaiak egy része és a vendégek is kísért konvojban közelítik meg a zojjektumot.

Budapestre az időkép délutánra 16-19 fokot, felhőt, esetleg esőt mond, estére pedig 13-16 fokot, vagyis egy pulcsi legalább indokolt lesz. Ahogy azt már megszokhattuk. Hétfőtől péntekig általában az évszaknak megfelelő időjárás, majd jön a meccsnap, és mindennek vége. Gondolom kormányunk egy komolyabb összeggel tartozhat (nyilván elvi okokból!) a Nemzetközi Időjárásalapnak, ezért büntetésből hétvégére lekapcsolják nálunk az évszakokat.

Mindegy, ettől még meccs van, méghozzá Fradi. Rangadó, bla-bla, bajnokok lehetnek, nekünk is lépés a harmadik/negyedik hely felé (öttől Újpest-Debrecen – jó az iksz), tényleg mindegy. A Fradit verni kell, mert a Fradit verni jó, pláne, ha eltoljuk esetleg a bajnoki címüket, de a lényeg mégsem a Fradi, hanem a Kispest, mert ugye, és hadd ismételjem magam ezredszer is, meg a fateromat, nagyfateromat, az egész családot visszamenőleg dédfaterig (plusz egy lépés, simán lehetett volna a felsorolás része), márperszehogy a Kispestnek mindig győznie kell, mert az az elvárás, más nem is lehet. Itt legyen elvárás a helyezés, és amíg van esély az ötödiknél jobbra, addig mindent tegyünk meg érte. Pont.

A Fradi meg úgy volt, hogy a héten eljutott hozzám is, pedig próbáltam elzárkózni az Internetektől, hallottam, panaszkodnak, nem kapnak elég jegyet, a 700 nekik kevés, miért üres a stadion, hol itt a nézőbarátság? Ööööööö, nem értem.

Tehát a hazai pályánkon, ahol mi vagyunk otthon, ahol élveznünk kéne a hazai pálya előnyét, ott adjuk át a helyünket, csak azért, mert esetleg hagynánk szabad széket, és lenne rá érdeklődő? Ez ugye valami vicc, és torz gondolkodás, ugye? Ha nekünk jó kevesen, vagy úgy, ahogy van, akkor miért szopassuk magunkat?

Ilyenkor persze valahogy elfelejtődik, hogy amíg ment a kubatovkutyázás, a Fradi hivatalosan ötven fő sem volt vendégben, addig például a Honvéd is beengedett a hazaiba másik fradistákat, mert a vendégdrukker is fontos része a meccseknek, jár is nekik a stadion befogadóképességének tíz százaléka, arról pedig nem mi tehetünk, hogy a saját klubvezetésük próbálja meg betiltani más kluboknak, hogy mit tehetnek, és mit nem. A négyezerötös Hungárián például hétszázas a vendég, az bőven több a szabályokban rögzítettnél.

Nem is értem, mi a tosznak kell itt bármit is magyaráznom, sőt, három bekezdés, szinte magyarázkodnom. Nem fértél be, nem fértél be, ez van. Hagyjuk a nézőtaszító szövegeket, semmi köze a két dolognak egymáshoz.


Egyébként három gondolat jutott eszembe a héten a hétvége kapcsán, hogyaszondja (hogyaszongya):

Miért gratulálnék a bajnoki címükhöz?

  • mert átláthatatlanul, a világ minden közpénzéből rakták össze a csapatot?
  • hogyan változott az egy bajnoksághoz szükséges pontszámból egy bajnoki pont ára az elmúlt három évben? Tényleg szükséges rá kábé háromszor annyit költeni, mint a Honvédnak volt, van, akadémiástul, tokkal-vonóval? Vajon a hasznossági függvényen milyen messze kerültünk egy elfogadhatóan optimális ponttól, és hogyan szól Gossen első törvénye?
  • mert az egyidőben rendezett meccsek miatt láthattam őket akár egyszer is a Honvéd-Fradikon kívül? Biztos szépen játszottak, kimagaslottak a mezőnyből, de bakker, én azt honnan tudhatom? A szerda délelőtti ismétlésekből?

Amíg ezekre a kérdésekre nincs semmilyen válasz, addig mi a franchoz gratuláljak? De tényleg. És hagyjuk az úriembereskedést, a Fair Playt, mert valahogy csak ilyenkor kerülnek szóba, a dolgos hétköznapokon mintha nem is léteznének. Akkor a jár (nekünk jár!) van, a százhúsz év elnyomás, százplusz év valódi ellenzékiség, nemzetcsapatázás, ilyesmik, tehát mégiscsak jár, és így van rendjén a világ. Könnyen és gyorsan sikerült visszatalálni az érett kubatovfradizmusban is a régi, nyüszítős útra.

Semmi baj, ezt szoktuk meg, ez a normális, csak régen nem volt internet, és csak akkor kellett vele találkoznunk, ha szándékosan kerestük egymás társaságát. Szóval, aki szerint a ma a valóság, az nagyon gyorsan gondolja újra az életét. A valóságunkat valamikor elhagytuk, és pár éve tömegesen költöztünk be a gépeink és a telefonjaik képernyője elé, hogy ott egy új valóságszerűséget teremtsünk magunknak, és azt fogadjuk el létezőnek. Egy kis lájkocska, egy kis komi, néz má’, jött egy üzi, gondol rám, annyira aranyos, megbököm, küldök képet, legyen valami kollázs, én is legyek rajta, egy virág, meg mondjuk csakakispest.

Egy csodálatos, egyébként hasznos platformon belül élni meg a valóságot, bakker, mintha nagyanyáink számára a világ postán zajlott volna. Nincs jobb dolgom, itt ülök a villamoson, gyorsan feladok egy képeslapot; olvasom leveled, tetszik, hogy ilyen szépen írsz, aláhúzom, elteszem emlékbe; jujj, ez nagyon fontos, hol egy fülke, remélem otthon van, felhívom, van nálam tantusz? Műköröm be a tárcsába, forgat, forgat, forgat, forgat (…) forgat (vidéki szám), és megy csevegés, csacsogás. Itt egy ősi komi, ott egy békebeli lájk.

Kicsit elegem lett a létező valóságok között elvesző emberekből, hogy finoman fogalmazzak. Döntsük el, hogy hol szeretnénk élni. Ha jó az interneteken, akkor a francnak jössz ki az utcára, úgysem új élményekre hajtasz, csak kénytelen vagy néha helyet változtatni valami közelebbről meg nem határozott indokkal. Mondjuk az is kérdés részemről, hogy ha nem gyűjtesz élményt, akkor mi a fenét beszélsz ki, mit osztasz meg orrba-szájba? Mindegy. Érezzétek, nem volt véletlen a hét eleji posztunk, az Edukációs Tartalom és a Társadalmi Nevelés számunkra valóban fontos:


És kérdezed, az egésznek mi köze a Fradihoz?

Hogy pont leszarom, mi történik velük, mi a hőbörgés. A hagyományos csatornákon keresztül elzárták előlem; a hagyományos csatornák fogyasztói visszaszorultak, alig érintkezek velük, az új formák pedig nem érdekelnek, mert közepesen se tartom őket valóságosnak.

Beleragadtam abba, hogy régivágásúan rühellem a Ferencvárost, mert engem még erre tanítottak, és az a világ normális rendje, ha az ember nem fradista (igen, kisbetűvel, melléknév, attól, hogy következetesen naggyal írod, mint a Honvédost, a Magyart, semmivel sem lesz magasztosabb, csak közszemlére teszed, mennyire nem ismered a szavak jelentését).

Tehát. Ha premisszám szerint nem fogadom el valóságnak azt, ami nem az, vagyis egyelőre még annyira rövid életciklust futott be, hogy ne tekintsük annak, akkor megtehetem, hogy pont annyira érdekel az egész, mint érdekelt ezelőtt húsz évvel, vagyis jön a Fradi, meg kell verni, mert az a meccs. Semmi több. Akkor a szomszédtól háromra lakó távoli szomszéd volt az üzengető, a buszmegállóban megveregette fater vállát, figyeld, majd hétvégén, és lesz hahaha, aztán megkoccintjuk. A fejére nem volt zacskó húzva, a zacskón valami rajzzal, a mondatot se szívta vissza pár perccel később, és az sem érdekelte, a közelben szintén buszra várók vihognak-e rajta, pont leszarta a lájkvadászatot, hiszen a szónak akkoriban csak a második fele létezett, ő közölni akart, vagy ahogy akkoriban neveztük: cukkolni (froclizni, csipkelődni, satöbbi).

Régen tényleg jobb volt néhány dolog.


Iványi negyedszer vezet nekünk a Fradi ellen, és érdekes, a negyedik különböző stadionban:

  • 2012.08.24. // FTC – Honvéd 0-2 @ Üllői (g: Tchami, Délczeg)
  • 2013.04.16. // Honvéd – FTC 1-0 @ Bozsik (g: Tchami)
  • 2018.02.04. // FTC – Honvéd 5-2 @ Grupi (g: Eppel 2)
  • 2019.04.27. // Honvéd – FTC @ Hungária

Az összesített mérlegünk egyébként 32 meccs, 13 győzelem, 8 döntetlen, 11 vereség, átlagosan 1,47 pont. Ez pont annyira feles, hogy Janka néni a Szomszédokból már rég eltüntette volna. Nekünk utoljára tavaly szeptemberben, egy újpesti 0-0-án, a Fradinak pedig pár hete Kisvárdán (0-1) fújt utoljára. Lehet, hogy csak nekem érdekes, de a két csapatnak ebben a bajnokságban összesen négy meccset vitt, ami nem sok.


címlapkép: Urbán Tamás/fortepan