A kitörésre váró pluszenergia megtalálásához a legjobb Gyurcsókot választottuk a padra

Bp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária krt., 17h

Jajj, tényleg nagyon szeretem mostanában a Diósgyőr elleni hazai meccseket. Igazából ez az egyik párosítás, amit év elején mindig megnézek, mikor van, hányat kell még addig aludni.

Mert ilyenkor kijön Ádi barátom, gondosan a hazaiba, ott áll közöttünk, és minden újra olyan, mint amilyennek lennie kell, amilyen volt gyerekkorunkban: megy a legnemesebb froclizása a másiknak, a másik csapatának, és néha, mosolyogva bizony előjön az ultimate érv is: márpedig a jó kurva anyád! Egy meccsnek ilyennek kell lennie. Kispesti, diósgyőri egymás mellett, és közösen hódolnak a hóbortjuknak. Meg persze, mocskos, Miskolc, ha már itt tartunk.

Fontos megjegyezni, mert szerintem erről a témáról méltatlanul keveset beszélünk, hogy a stadionnyelv nem azonos a köznyelvvel, bár ugyanazokból a szavakból épül fel, és az első pár sörig még a ragozása is nagyon hasonló. A stadionnyelv egy önálló értelmezési keret a magyar nyelven belül. Itt a hosszú hajú játékos Zsuzsi; fontos megjegyezni, hogy a metró Pesten van (hol máshol?); a fradisták szívtől az égig karlendítése se a nürnbergi napokat sírja vissza, ahogy egy várost, városrészt sem lehet csak azért utálni, mert létezik, hiszen ott is laknak tisztességes emberek, netán honvédosok, mégis, a mocskos, Diósgyőr, az úgy adekvát, ahogy Vacsoracsillagnak hívtam kiskoromban a Vénuszt, ahogy uraimnak szólítja az intézkedő rendőr is a kocsma előtt verekedőket. Ott és akkor az a helyes.

És bevallom, nem érdekel, hogy amúgy nem, mert aki nem tud különbséget tenni a civil élete és a között kilencven perc között, amit egy stadionban él át, vagy stadionban hall, hanem összemossa a kettőt, akkor azt az embert nem igazán érintette meg a szurkolói lét lényege.

Nem, nem kell állandóan káromkodni, a mocskos, Miskolcot is ünnepi alkalmakra tartogatom, mondjuk holnapra, ahol lehet, elhangzik egyszer-párszor, akár tudatosan, akár önkéntelenül, de érezni fogom, helye van abban a pillanatban, mert semmi sem fejezi ki jobban azt, amit mondani szeretnék.

És pontosan tudom, kinek mondom, ki a befogadó (az, akinek egy pillanattal előtte hagyta el a száját: mocskos, Kispest), és pontosan tudom, hogy mire fog gondolni a hallatán, hogyan értelmezi, milyen érzelmet vált ki belőle – és tudni fogom, hogy ez a világon létrehozható közlésformák közül a legtökéletesebb, hiszen a maga teljességében, egy zajtalan csatornán áthaladva ugyanazt érti alatta a közlő, mint a befogadó. Ennyit az információelméletről.

OpenClipart-Vectors/Pixabay

Szóval lesz bőven froclizás, ami eleve egy nagyon aranyos szó, hiszen van benne ef és er egymás után, mint a frizsiderben, vagy a Frici(kém) névben, és egyébként iszonyatosan tudom irigyelni, ha valakit így neveznek (egy kollégám amúgy Ferenc, de Fricinek hívatja magát, mert nyilván ő is rájött a menőségére), aztán cli-re végződik, mint a cucli vagy a morci, durci majdnem, és ezek mind aranyos szavak.

A tíz legszebb magyar szó listáját többen is összeszedték, azonban hangzásra egyik sem olyan, mint a csipkelődés, vagyis a frocli. Kosztolányi például ezekre szavazott: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. Tele á-val, hosszú í-vel, kettős mássalhangzókkal, nem tetszenek, olyan mély hangzású, búskomor szavak. A frocli sokkal vidámabb szó.

A frocli főnév azonban — mivel a németből nem tudunk *frotzel főnevet kimutatni a frocliz-ból való elvonásnak látszik, így tehát csak igei átvételre gondolhatunk. Fölvethetőnek vélek más magyarázati lehetőséget is: a frocli főnév nem a frocliz, hanem a korábbi, szabályos képzésű froclíroz-ból jött létre elvonással, s ennek továbbképzése a frocliz. Az egyébként szokatlan elvonást jelentéstani szempontból támogathatja, hogy a froclíroz : frocli : frocliz tréfás-játszi jelentésűek. Ezen szavak körében ugyanis meglehetősen gyakori a (nem mindig szabályos) elvonás.

Kiss Jenő: Belső keletkezésű és jövevényigéink képzéséről (Magyar Nyelv, 1971/2)

Arisztid: Az, kéhlek, egy újabb frocli. Mindenkit kötelezni akarnak, kéhlek, hogy hegyet másszon, mert csak igy tudunk, kéhlek, felfelé jutni a gazdasági mélypontról, kéhlek. De most, szervusz, kéhlek, nekem menni kell.
Agenor: Hova mész, kéhlek?
Arisztid: Hallom, kéhlek, hogy az Izabella-téren bemutatnak egy kulcsdarabot, nekem van egy záram, kéhlek, odamegyek megnézni, beleillik-e az a kulcs, kéhlek. Szervusz.

Arisztid és Agenor (részlet) (Az Ojság, 1934.11.18.)

Helytelenül szokták még baszogatásnak is nevezni mostanában, de a baszogatás az egy ismétlődő dolgot feltételez, van egy mantrázás valahol a jelentése mélyén. Mostál kezet? Mi volt az ebéd az iskolában? Befizetted a negyedéves ÁFÁ-t? Ezek baszogatások. A mocskos, Diósgyőr – ha stadionban mondjuk, egy Diósgyőr-szurkolónak – froclizás. Mint mondjuk feleleveníteni, hogy a Diósgyőr mostanában egyre gyakrabban akkor játszik Kispesten, amikor Kispesten lomtalanítás van. Ahogy például ezekben a napokban is. (Nyugi, Ádi, félretettem neked egy pár rugót egy kanapéból, mert a huzata már menthetetlen volt.)

Ádi barátom, akit froclizni szándékozok holnap, sőt igazából már teszem vele hétfőtől, amikor hivatalosan is ráfordultunk a hétvégi meccsre, egyébként egy olyan figura, aki lelkes és sosem múló naivságával minden év nyarán, gondosan a bajnokság rajtja előtt bemondja a célt: ötödik hely és kupadöntő. Szerintem erről már meséltem, de sosem baj az ismétlés.

Szóval bemondja a Nagy Célt, majd ha jól rajtolnak, vagyis az első három fordulóban megszerzik az éves pontszámuk nagyjából harmadát, akkor módosít Európa ligára, amit természetesen egy bronzéremmel fognak elérni. A gyakoribb azonban az, hogy szeptember közepe táján elkezd rettegni a kieséstől, majd november végére letesz a kupadöntőről is, mert ahhoz tavasszal is kupameccseket kéne játszani.

Januártól már a jövő csapatát építi magában. Most éppen Feczkó mesterbe látja bele a megváltót, ami előtte Fernando volt, előtte Bódog, előtte Sivic, vagy már a fene tudja kicsoda. Talán Egerváriban és Tornyiban nem hitt egyedül. Szerinte Feczkó most rakja össze a csapatot, miután kitakarította az öltözőt, és ugye, egy remek szakemberről, sőt szakférfiról van szó, tehát hamarosan be kell érjen a munkája.

A harmincadik forduló környékén aztán újra számolni és kombinálni kezd: mennyi kell még?

Amilyen rohadt nagy mázlija van, sosem fognak kiesni, amíg ilyen világlúzerei, mint a Rákóczi NB I-esek lehetnek. Mindig lesz egy másik is hozzá.

Egy valamivel azonban nem számolhatott: hogy Sannino mester életében először korlátok közé szorul, és karanténba záratja saját magát megfigyelés néven. A csapatot természetesen ugyanúgy ő állítja össze, gondolom az edzések is ugyanúgy zajlanak, azonban a padra a Legnagyobb Király ül helyette. Mondjuk az nem meglepő, hogy más ül a padon, megszokhattuk, azonban az teljesen váratlan, hogy nem Recenti, hanem Pisont.

Értitek, Pisont!

Valószínűleg az egyik legjobb ember, aki valaha a magyar foci környékén megfordult.

fotó: Kurtipohtoraphy

Kicsit sajnálom is, hogy egy ilyen helyzetben kell beugrania. Egyszer (bárhányszor) jár neki, hogy megtapsoljuk sokan, hogy újra éltessük, azonban ennek nem biztos, hogy egy bajnoki meccses beugró edzőség a legjobb pillanat.

Nem akarom megkérdőjelezni a szakmai hozzáértését, azonban ha valakit el tudnék képzelni Nagybetűs Nevelőnek, aki egy egészséges világlátást képes lehet átadni a fiatal futballistáknak, akkor az ő. Esküszöm, megpróbáltam elképzelni olyan kispadon is, ahol csak a tiszta eredményesség számít, de sehogy sem ment. Egyszerűen nem odavaló karakternek tartom.

Aztán lehet, az egész beugróság még jól is elsülhet. Lehet, a csapatnak pont egy kis változatosságra, egy új impulzusra van szüksége, hogy összekapja magát, hogy felszakadjon az a furcsa gát, ami miatt egyszerűen képtelenek vagyunk gólt lőni, vagy valamiféle futballra hasonlító játékot játszani. Sárkány ellen sárkányfű, görcs ellen görcsoldó.

Annyi biztos, elvenni semmit sem tud a csapattól, ahhoz kevés pár nap együtt edzés és pár meccs, viszont hozzáadni ennyi idő alatt is sokat lehet.

Érdekes meccs lesz. (Lovric öt sárga miatt eltiltott.)

A Diósgyőr tényleg összekapta magát tavaszra, mi mondjuk nem, de legalább az eredmények jönnek valamennyire. Gólt nem nagyon kapunk, ami sosem baj, a végy egy jó kapust elvének parádésan megfelelünk, és bár a védelmet mostanság kissé szétesettnek látom, rutinból azért megoldjuk a nagyját. Az előrejátékunk mondható inkább döcögősnek. Egyszerűen alig van felépített támadásunk. Még szerencse, hogy a futballjáték kegyes hozzánk, és épkézláb támadás nélkül is lehet gólt szerezni.

A lényeg a lehet szón van.

Sajnos ennyire kevés góllal, amit találunk, plusz a tizenegyesekkel nem lehet sokáig jutni. Ha nincs gól, akkor pár döntetlen, pár vereség, néhány győzelem, ötven százalék körüli teljesítmény ami józan számítások szerint legfeljebb elérhető.

Mivel a kapott gólok számát nagyon lefelé már nincs hova szorítani, hiszen az ellenfelek is találhatnak olykor-olykor (kb. ennyit is kapunk), vagyis nem maradt más, és szerencsére éles megfigyelő vagyok: a lőtt gólok számában kell javulnunk.

Nagyon.

A lőtt gólokhoz pedig, és ez a Futball Egyik Nagy Igazsága helyzetek és lövések kellenek. Ahhoz pedig, hogy helyzetbe kerülj, hogy lőni tudj, önbizalom. Bizalom saját magadban és bizalom a társaidban, hogy egy kényes cselt még bevállalhatsz, hogy ezt a passzt el merd ereszteni. A vállalkozókedvhez hagyományosan két dolog szükséges, és szerencsére vagy-vagy alapon:

  • az előbb említett önbizalom,
  • nettó hülyeség, hogy ezredszer is nekifuss egy falnak, hátha egyszer félreugrik előled.

Nem fog.

(Tapasztalatból tudom.)

Viszont most Pisont ül a padunkon. Ha Lütyőék alkalmi távolmaradása kell ahhoz, hogy felszabaduljon a saját magára gyakorolt nyomás alól a csapat, akkor ez a legjobb pillanat.

Attól nem kell félni, hogy az elmúlt hetek játékára (és eredményességére) ne lennénk képesek Lütyő nélkül, aki a játékunk mellett szerintem nagyon valószínű, hogy az informatikára is akkora hatást gyakorolt, hogy ha nem a kiscicák miatt, akkor egészen biztos miatta találták fel az animált gifet.

Szóval próbáljuk meg Trezivel, ártani nem árthat, legfeljebb bejön. Ettől ez a Kispest még marad Lütyő csapata, Lütyő játéka, sőt felelőssége, csak épp kaphat egy kis pluszt.

Rég vártam ennyire meccset.

Addig is: mocskos, Diósgyőr!


címlapkép: Bluemount_Score/Pixabay


🗣 A poszthoz itt lehet hozzászólni:

“A kitörésre váró pluszenergia megtalálásához a legjobb Gyurcsókot választottuk a padra” bejegyzéshez 2 hozzászólás

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.