Koronanapló 8. nap

Elektronikai hulladék, Lanzafame visszatér, Zsótér

Eltelt az első hét az erősen korlátozott mozgású időszakból. Szándékosan nem mondom, hogy önként vállalt karantén, mert bár a cégnél március 12. óta otthonról dolgozunk, azért próbálom a napi rutinommá tenni a sétálást, vagyis délelőtt és délután is ki-kimozdulok nagyjából egy-egy órára, szigorúan egyedül, és szigorúan olyan helyeken bandukolva, ahol még a kutyát sétáltatók se nagyon fordulnak meg. Ha fixen a négy fal között (illetve helységenként négy fal, vagyis van az vagy húsz fal a lakásban) kéne maradnom, akkor el sem tudom képzelni hogyan reagálnék a legapróbb dolgokra is pár napot követően. Egyszerűen mert nem volt még példa rá az életemben, hogy párnál több napot bezárva kellett töltenem.

Az első eltelt hét azt is jelentette, hogy megvolt az első szombat és vasárnap is, ami jelen körülmények között nagyjából nem jelent semmit. Vasárnap reggel simán azt hittem hétfő van, továbbra is másfél-két órával korábban kelek, mint általában szoktam, és a hétvégét is végigdolgoztam a magam módján, amennyiben a munkámhoz szorosan kapcsolódó oktatási anyagok olvasása dolgozásnak számít.

És pont erről, az olvasásról jutott eszembe, hogy csak a kezem ügyében, tehát ameddig elérek a székemből mennyi felesleges elektromos eszköz, elektronikai hulladék található. Egyszer megvettük, mert úgy éreztük mindenképp szükségünk van rá, és mert valamiért jó ötletnek tűnt, majd végül alig, vagy egyáltalán nem használtuk, használjuk a többségét.

  • a szakmai anyagok olvasásához használt ebook-olvasót konkrétan tavaly február(!) óta először kapcsoltam be, és tavaly februárban se volt több másfél évesnél;
  • a fiókban, ahonnan előbányásztam az olvasóhoz egy töltőt (micro usb) ott virított egy lightning-hdmi kábel, amivel az iPadet terveztem tévére kötni, egy optikai (toslink) kábel a hangfalak és a médiacenter közé, pár usb-hosszabbító, hogy a pendriveot vagy külső merevlemezt ne a tévébe, vagy a médiacenterbe kelljen közvetlenül bekötni, némi régivágású jack-rca átalakító, két micro usb-hdmi átalakító telefonhoz, és hasonlók. A többségét vagy sosem használtam, vagy sosem működött, vagy ahogy működött, úgy nem volt jó semmire. Cserébe találtam egy thunderbolt-hdmi átalakítót, így legalább a céges gépet rá tudom kötni az itthoni monitorra. (Jogos a kérdés: eddig mi a francnak volt ilyen kábelem?);
  • aztán van itt két androidos telefon, hogy majd valamikor beállítom őket biztonsági kamerának, esetleg kisállatfigyelőnek, de sosem jutottam tovább a gondolatnál. Az egyik telefont konkrétan erre a célra vásároltam használtan;
  • nem is sorolom tovább.

Ha más értelme nem lesz az itthon töltött időnek, mint ráeszmélni a felesleges vásárlásokra, a kézmosás fontosságára, felfedezni a lakókörnyezetemet (séta), elolvasni pár jó könyvet, megnézni rég megnézni vágyott filmeket, megszokni, hogy lehet emberekkel digitális platformokon is tartalmasan beszélgetni (sosem szerettem, telefonálni is utálok), akkor, és talán akkor hajlandó leszek hasznos időnek elkönyvelni ezeket a heteket, és idővel abbahagyni a siránkozást a bezártság miatt.

Bajnokcsapat 8. mérkőzés

Két héttel a Gyirmót elleni meccs után utaztunk Mezőkövesdre. Azonban az a két hét micsoda két hét volt, annyi minden történt közben.

Először is jött a hír, hogy visszatér Lanzafame, majd, hogy elhozzuk Zsótért Újpestről, illetve a belga csapatától, mert oda nem kell, és igazából Újpestre vették meg a belgák, de ugye, az Újpest épp nem igazolhat, ezért az lett a megoldás, hogy apuka csapata veszi meg, egy évre kölcsönbe kerül valahova, majd Újpest. Szerencsére nálunk kötött ki, ráadásul U20-as (vagy U21-es) korosztálynak minősült, vagyis a pályára lépései termelték a lóvét. Bónusz Gazdag, Koszta és Bobál mellé érkezett negyediknek, így az MLSz ajánlásait a két fiatalra simán be tudtuk tartani.

De vissza Lanzafaméra. Először Diósdon láttuk, amikor még talán be sem volt jelentve, csak érkezett a pletyka, hogy érkezhet. Emlékszem, a pálya felé sétálva van egy hajtűkanyar a bejárat előtt, és még el sem kezdődött a meccs, amikor a hajtű túloldalán, a sövényen is túl, miközben még nem is láthattuk a pályát, már a fülünkig hatolt egy erőteljes: Arrrrrgggghhhhhh!

Aztán megláttuk Lanzát a túloldalon, mert mi nem akartunk kimozdulni az árnyékból és a büfé közeléből, Lanza viszont a túloldalon foglalt helyet, megnézni az NB III-as csapat meccsét.

Pár napra rá otthon, a centeren játszottunk egy edzőmeccset az Újpesttel (figyelem, mert azóta egész ismeretlen a fogalom: nézők előtt!), Lanzafame kezdő, azonban az öt gólunkból még egyet sem vállal. (Balázs Zsolt kettő, Holcsika kettő, Gazdag egy.)

A Kövesd ellen egy zseniális gólpasszal nyitott, Hidi köszönte szépen, 1-0 ide. Persze Kövesdre nem feltétlen nyerni járunk, pláne nem ebben az évben (a Diósgyőrtől itt kapunk ki tavasszal), szóval jött a második félidő, és a vége 3-1 oda, ráadásul Hidit is kiszórja Iványi.

A meccs összefoglalóját itt találod.

A bajnokság állása a fordulót követően:

  1. Vasas 19 pt
  2. FTC 14 pt
  3. Haladás 14 pt
  4. Videoton 13 pt
  5. Újpest 13 pt
  6. Honvéd 11 pt
  7. Debrecen 11 pt
  8. Mezőkövesd 8 pt
  9. MTK 9 pt
  10. Diósgyőr 7 pt
  11. Paks 6 pt
  12. Gyirmót 6 pt

címlapkép: Michael Knoll/Pixabay


“Egy meccsjegy ára!” jótékonysági kampány. Részletek itt.

🗣 A poszthoz itt lehet hozzászólni: