Mastodon

Koronanapló 48. nap // foci vs. labdarúgás, üvegzseb, podcastek és sorozatok

Még mindig Pagliucánál tartok.

Tegnap megcsillant a remény, hogy hamarosan mégis lehet valami fociféleség az országban. Azóta kicsit jobb a közérzetem.

Tudom, egyelőre nem több, mint egy lehetőség, ami ha bekövetkezik, az arcunk inkább emlékeztet majd a magyar narancsot kóstoló Bástya elvtársra, mintsem bármi másra, hiszen nagy valószínűséggel egy képernyő előtt ülünk majd, és még csak nem is együtt, többen, mert a vendéglátóhelyek ha ki is nyithatnak, akkor is a kertre kell szorítkozzanak, ott pedig a legritkább esetben van közvetítés.

Valami lesz, ami olyasmi, annak látszik, azonban ha a klassikus tételből indulunk ki, miszerint úgy néz ki mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, úgy úszik, mint egy kacsa, akkor az kacsa, akkor lyukra futunk. A tévés foci ugyanis nem foci, hanem csak labdarúgás.

“Koronanapló 48. nap // foci vs. labdarúgás, üvegzseb, podcastek és sorozatok” bővebben

Koronanapló 44. nap // távolság, szociális élet, hCaptcha, legrégebbi játékos, Diósgyőr

A poszt egy kvízkérdést is tartalmaz.

A legutóbbi bejelentkezés óta nem sikerült előrelépni a gépvásárlásban, ami egyre nyilvánvalóbban a lustaságomnak köszönhető.

Az alvási ciklusok továbbra se rendeződtek, ugyanúgy kora hajnalban kelek, kivéve, ha valamiért rosszul alszom (ami egyre gyakoribb mostanában), mert akkor hétkor.

A szociális élet egyre jobban hiányzik, mivel március 18. óta 600 méternél(!!!) jobban nem távolodtam el a lakásomtól, és akkor is csak azért, mert akciós volt az egész kacsa a Lidlben.

A ház bejárati ajtaja és a Lidl bejáratának távolsága légvonalban a Google Earth mérése alapján. Vagyis a hűtőpulttal valószínűleg megvolt a 600 méter
“Koronanapló 44. nap // távolság, szociális élet, hCaptcha, legrégebbi játékos, Diósgyőr” bővebben

Koronanapló 30. nap // olvasnivaló, gépvásárlás, #kanyar25

Olvasnivaló

Hosszabb cikk az átlátszón a Bozsik építésének költségeiről, hátteréről, miegymásról az Átlátszó stílusában. Összefoglalónak elmegy.

Van egy elég jó blog Guttmann Béláról, aki egy időben a Kispest edzője is volt. Legújabb posztjukban Guttmann és a válogatott kapcsolatáról van szó:

“Koronanapló 30. nap // olvasnivaló, gépvásárlás, #kanyar25” bővebben

Koronanapló 28. nap // kommentelés felülvizsgálata, közösségi finanszírozás, vereség a Fraditól

Az elmúlt napok azzal teltek, hogy átgondoljam a kommentelésről alkotott véleményemet. (Lényegében nem változott, azonban hajlok engedményekre.) Felületesen átfutottam a nemzetközi és magyar trendeket, megnéztem pár példát, modellkísérletet, itt főleg hazaiakat, mert a hazai internet hajlamos máshogy működni, mint a világ szerencsésebb részén, és most íme, előjövök egy ajánlattal, amit egy hetünk lesz megvitatni.

A lényeg, hogy a kommentelés akkor és addig működhet, ha elindulunk egyfajta közösségi finanszírozás irányába, vagyis a közösség kezébe egyrészt jogokat, másrészt kötelességeket teszünk, és ezt mindaddig vagyunk hajlandóak fenntartani, amíg a jogokkal élés és a kötelességek betartása egyensúlyban marad.

Megjegyzés: a trendek nem a statikus oldalak, hanem a hírlevelek, és a fizetős hírlevelek irányába mutatnak. Egyelőre ezzel a lehetőséggel nem kívánunk élni.

“Koronanapló 28. nap // kommentelés felülvizsgálata, közösségi finanszírozás, vereség a Fraditól” bővebben

Koronanapló 17. nap // Beindult a fizetéscsökkentési láz

Letargia, fizetéscsökkentések, Öcsi első szülinapja, unalmas döntetlen az Újpesttel.

A sok itthonlét után hétvégére utolért az általános letargia, és eljutottam odáig, hogy semmihez sincs kedvem. Sajnos, most lesz igazán szükség az önakaratra, hogy sikerüljön átbillenni, mert ha beleragad az ember, akkor nagyon nehéz lesz visszapörögni a munkába, a megszokott napi rutinba. Például visszatalálni a posztoláshoz.

Kicsit mint másnaposan menni meccsre. Egyetlen gondolatod, porcikád se kívánja a sört, ha csak rágondolsz hányhatnékod támad, aztán valaki a kezedbe nyomja az elsőt, nehéz kortyok, leszenveded a felét nagy nehezen, majd a másik felét valamivel könnyebben, és hopp, meg is volna az átbillenés, jöhet a következő.

Vagy a fáradtság. Túlhúzod a napokat, este fusizol kicsit, egyre nehezebben maradsz ébren, mégis kellenél délelőtt, koncentrálni kéne, nem megy, nem megy, aztán valahonnan jön az átbillenés, az álmosság eltűnik, pár órára minden normális újra. (A túlhajszoltság hosszabb távú negatív hatásairól majd máskor.)

“Koronanapló 17. nap // Beindult a fizetéscsökkentési láz” bővebben

Koronanapló 12. nap

Mára nincs semmi.

Bocsi, ma se poszt, se meccs nem lesz. A nap nagy részében egy kib*szott menő platformot csesztettem, és egyszerűen elment vele az idő. Természetesen egy videókonferenciára szánt alkalmazásról van szó, azonban ezúttal nem feltétlen a cég munkaszervezésében használnánk, mert arra továbbra is remek eszköz a Google Meet, hanem a partnerekkel és ügyfelekkel való kapcsolattartásra, illetve a supporthoz kapcsolódó feladatokra kerestünk megoldást, és úgy néz ki megtaláltuk. Amúgy ha valakit érdekel, akkor ez a jitsi.org, ami nagyon hasonló a Google Meethez vagy a Zoomhoz, ellenben opensource, Apache 2.0 liszensz alá esik, vagyis egészen széles körben fel lehet használni.

? más // ezt a posztot kb. 24 órára megnyitom kommentelésre, ha belétek szorult volna valami az elmúlt hetekben, és nincs más módotok kiereszteni magatokból. Kérek mindenkit, tartsuk normális mederben a beszélgetést.

Koronanapló 11. nap

Hajnalban kelés, hülyebíró, Videoton.

Ma csak egy meccs lesz, mert valami iszonyatos fáradtság tört rám. Nem teljesen értem, hogy miért, de azt vettem észre, hogy egyre csak tolódnak el a napjaim hajnal felé.

Amíg normál eseten elég fél nyolckor kelnem reggelente, és az is szendvedős, mostanában magamtól pattanok ki az ágyból öt magasságában. A reggel tízes napindító meeting gyakorlatilag a nap közepe lett. Másnál is ennyire átalakult az üteme az évek alatt megszokott ébredésnek és alvásnak?

Most (délben) először érzem azt évek óta, hogy tudnék kicsit szunyókálni nap közben, viszont egytől megbeszélés, tehát nem tehetem. Talán majd utána. (Persze, hogy kettő és három közöttre jelentkezik be a futárcég az új székemmel.)

“Koronanapló 11. nap” bővebben

Koronanapló 10. nap + Honvéd FC Kft. éves beszámoló

Durván megugró bérköltségek, negatív saját tőke, Lanzafame szabadrúgása.

Jodidka hívta fel a figyelmünket rá, hogy elérhető a Honvéd FC Kft. 2019-es éves beszámolója, és milyen jó lenne, ha összevetnénk a korábbi évek adataival. A dolog azért is különösen érdekes, mert tavaly áprilisban volt egy tulajdonosváltás a cégnél, és ez az első olyan beszámoló, ami már részben (egész pontosan kétharmad részben) az új tulajdonosi kör működéséhez köthető.

Grafikonok következnek.

“Koronanapló 10. nap + Honvéd FC Kft. éves beszámoló” bővebben

Koronanapló 9. nap

Videótelefon és bezárkózás, szakadó esőben kiütjük az MTK-t, Prosser nagy hete.

Kezdem megérteni, miért extra büntetés a börtönökben a magánzárka. Az embert teljesen kiragadja a megszokott, nonverbális kommunikációval teli világából. Az még hagyján, hogy nincs kivel beszélni, azonban a visszacsatolások ebből következő totális hiánya már sok.

Ha nem is ugyanazt a nagyságrendet, de valami hasonlót vélek néha felfedezni ismerősökön. Otthon, sokan egyedül, a szociális kapcsolatok a szöveges(!) csetelésre szorítkoznak, miközben iszonyatosan sok idejük szabadul fel, amit nem tudnak hasznosan kitölteni, hiszen eddig nem voltak rákényszerítve. A munkaidő, a munkába eljutás ideje, a társas szórakozásra fordított idő, a családdal töltött idő mellett külön dolgozni kellett azon, hogy magunkra is jusson valamennyi, amikor végre egyedül lehetünk, nekieshetünk egy könyvnek, vagy bármi. Viszont mindig megvolt a lehetőség, hogy kiléphessünk az egyedüllétből.

“Koronanapló 9. nap” bővebben

Koronanapló 8. nap

Elektronikai hulladék, Lanzafame visszatér, Zsótér

Eltelt az első hét az erősen korlátozott mozgású időszakból. Szándékosan nem mondom, hogy önként vállalt karantén, mert bár a cégnél március 12. óta otthonról dolgozunk, azért próbálom a napi rutinommá tenni a sétálást, vagyis délelőtt és délután is ki-kimozdulok nagyjából egy-egy órára, szigorúan egyedül, és szigorúan olyan helyeken bandukolva, ahol még a kutyát sétáltatók se nagyon fordulnak meg. Ha fixen a négy fal között (illetve helységenként négy fal, vagyis van az vagy húsz fal a lakásban) kéne maradnom, akkor el sem tudom képzelni hogyan reagálnék a legapróbb dolgokra is pár napot követően. Egyszerűen mert nem volt még példa rá az életemben, hogy párnál több napot bezárva kellett töltenem.

Az első eltelt hét azt is jelentette, hogy megvolt az első szombat és vasárnap is, ami jelen körülmények között nagyjából nem jelent semmit. Vasárnap reggel simán azt hittem hétfő van, továbbra is másfél-két órával korábban kelek, mint általában szoktam, és a hétvégét is végigdolgoztam a magam módján, amennyiben a munkámhoz szorosan kapcsolódó oktatási anyagok olvasása dolgozásnak számít.

“Koronanapló 8. nap” bővebben