22 perc* alatt az ember kijuthat a világűrbe és vissza, viszont arra kevés, hogy gólt lőjünk

Honvéd – Paks 1-1 // osztályozókönyv

Egészen magas minőségű rekordot felállítva sikerült nem megnyernünk a Paks elleni meccset. Mondok pár számot, hogy érezzétek:

  • a Paksnál mindössze 825 másodpercig, vagyis kábé 13 és fél percig volt a labda, ami a legalacsonyabb érték egy csapattól az idényben. A rekordot eddig is Paks tartotta 831 másodperccel, viszont akkor a fél csapata koronás volt, és az Üllőin játszottak. (az NB I. átlaga: 1567 mp)
  • a Honvédnál 2119 másodpercig, vagyis kábé 35 és fél percig volt a labda, ami, ha nem is idényrekord, de bőven elég élmezőnyhöz.
  • a különbség 22 perc, vagyis ennyivel több időnk volt eldönteni a meccset, és mégsem sikerült. Két csapat között ekkora különbséget labdabirtoklási időben egyedül az imént felhozott Fradi-Pakson mértek. Akkor a Fradi 5-0-ra nyert.
  • további érdekesség, hogy még így is az egyik legkevesebb ideig volt játékban a labda az idény összes meccsét figyelembe véve, vagyis kijelenthető, hogy a Paks meg sem próbált futballozni ellenünk.
  • viszont mi sem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy ennyi lehetőséget kaptunk.
  • (azt diszkréten elhallgattuk, hogy a meccs utolsó 25 percében emberelőnyben játszottunk.)

*_ Gagarinnak, az első űrhajósnak a kilövéstől számítva 11 perc kellett a pályára állásához.


Tényleg érthetetlen.

Csináltuk tisztességgel a dolgunkat, egészen sokáig, nagyjából addig, amíg a labdabirtoklást, a mezőnyfölényt, vagy egyszerűbben fogalmazva, az ellenfél térfelén levést és játszadozást helyzetre kellene fordítani. Mintha valamiféle interpreter hiányozna. Nevezhetjük bátorságnak, kezdeményezésnek, vállalkozó kedvnek, vagy nevezhetjük leoktatott sémáknak, kereshetjük a felelősét, azonban vegyük figyelembe, hogy

22 perccel többet futballozhattunk a Paksnál, vagyis legalább a nagyszámok törvénye alapján történnie kellett volna valaminek.

Persze, volt helyzetünk, nem is egy, kihagytuk őket egy kivételével. Nem is a végeredmény miatt fanyalgok feltétlen, az ilyesmi benne van a futballban, pláne Bognár Paksa ellen, sokkal inkább a

nyomás érzetének hiánya zavar, hogy talán egy pillanatra sem éreztem, hogy a fölényünk ne az egyéni képességek összeségéből és a Paks antifutballjából adódna, hanem valamiféle tudatosan kiharcolt, munkával elért fölény lenne, és a gólok majd úgyis jönnek, mert a tudatosan elért fölény a Futball Nagy Törvénykönyve szerint nyomássá alakul, a nyomás egy idő után elviselhetetlen nyomássá, az elviselhetetlen nyomást bemondja a kommentátor is a tévébe, majd a kijelentés elhangzását követő pár percben belül gól születik a mérkőzésen.

Ezeket a gólokat általában a nyomást gyakorló csapat adja, azonban az is benne van a Futball Nagy Törvénykönyvében, hogy a sok kihagyott helyzet megbosszulja magát, és ilyen esetekben a nyomást gyakorló csapat kapja a gólt. A lényeg, hogy születik egy gól.

Részünkről tegnap fel sem merült, hogy a sok kihagyott helyzet megbosszulhatja magát, mert a kihagyott helyzeteink nem rendelkeztek a mennyiségre utaló sok jelzővel, vagyis a formállogika szabályai szerint nekünk kellett volna gólt adnunk az ellenfélnek.

Nem történt meg.

Mifelénk ezt töketlenkedésnek hívják a telepen. Érdekesség, hogy Wenger-korszak Arsenáljára volt hosszú ideig egy erősen hasonló jelenség, az ún. még egy passz, amikor nem csak a labdát birtokló, hanem a labdához legutóbb hozzáérő kettő-négy ember is lőhetett volna, de nem, inkább még egy passz. Részünkről a lövőhelyzet általában nem állt fent, viszont a passz lehetősége, amiből helyzet lehetne, vagy elindulás egy helyzet kialakításának klasszikus útján, abból a fajta toporgásból nem kevés. Hiszen volt rá plusz 22 és fél percünk.

Érthetetlen. Tényleg érthetetlen.


Meccsvideó egyelőre itt: m4sport.hu.


Osztályozóköny //

címlapkép: paksifc.hu