A tegnapi beharangozónkban izzadtságszagú szezont emlegettünk, a mai meccsre jelzőnk sem maradt. Az idény kétségkívül legmagasabb hőmérsékletben megrendezett viadalán azért a győzelmet sikerült behúznunk, az eredményes támadójáték és a sok fiatal debütáns miatt pedig külön örülhetett a Balaton partjára látogató kispesti szurkerhadtest.
Meglehetősen nyomott hangulatban érkeztünk a kezdőrúgás előtt mintegy negyed órával a Révész Gáza utcában megtalálható siófoki komplexum gyepére, a hirtelen jött nagy meleg még az örök optimista bloggerek szervezetét is megviseli. Az apátiából gyorsan kirángatott a minden bizonnyal a helyi rádió stúdiójából kivezényelt szpíker által képviselt vonal: az általános hurráhangulatot varázsoló, amerikai zeneelőadók nevét nyilván tökéletes kiejtéssel abszolváló skac a délután meglepetése volt, a hazai Graszl beállása után például a „jó munkát kívánunk, Karcsi” formulával köszöntötte a pályára lépő centerhalfot. („Ez a baj a mai gyerekekkel, hogy munkaként fogják fel a futballt” – mondaná legyintve Váczi Zoltán.)
A mérkőzés a debütáló Kulcsár Krisztina sípszavára kezdődhetett el. A magunk részéről furcsának találtuk, hogy egy ilyen dekoratív megjelenésű hölgy éppen a játékvezetés területén találta meg számítását, és igazunk lett: egyrészt hozott véleményes döntéseket, másrészt a szurkolók sem kímélték, a kilencven perc alatt mindennek elmondták szegény párát.
Spílereink szerencsére nem ezt a kérdést boncolgatták magukban a gyepen munkálkodva, ezt remekül jelzi, hogy az idény egyik leggyorsabb góljával már a hatodik percben sikerült megszerezni a fórt. Egy szép Ivancsics-kiugratás után Zelenka vihette a kapusra a labdát, néhány ütemnyi gondolkodás után pedig középre passzolt. Hogy a kapu előterében mi történt, azt talán csak az ELTE Fizikai Intézetének decens kutatói tudnák megfejteni, mindenesetre a labda két bekket, majd Danilót (házi gólkirályunkat) is érintve került a hazai hálóba.
A félidő hátralevő részében a Siófoknak voltak helyzetei, egy alkalommal Délczeg Gergely vihette egy az egyben a labdát Kemenesre (itt bizony meglátszott az eltiltott Botis hiánya), cerberusunk azonban felszedte a játékszert, mint maffiózó a könnyűvérű lányt a siófoki éjszakában. A kissé túlpörgött Zeli mester lecserélése után a meglepetésre kezdő Vernes ment be irányítani, a hazaiak pedig egyenlítettek: egy jó ütemű indításból gyönyörűen kilőtte a hosszút Honma, így iksszel fordultunk.
A fordulás után nem kellett sok idő a mieinknek sem, a jól bevált szögletgólt az ötvenedik percben abszolváltuk. Ivancsics beadása Danilo fején csúszott meg, és a szerződéseinek paragrafusai között kiigazodni képtelen Délczeg fejéről került a kapuba (kapott is vastapsot ultráinktól a lecserélésekor). A következő három évét minden bizonnyal vörös-fekete színkombóban lehúzó ék lekopírozta Filó Tamás teljesítményét, aki szintén Kispestre igazolása előtt egy meccsel (Tatabánya-Honvéd 4-3) boldogított minket öngóllal.
A hátralévő időben minden ment flottul, sőt akadémistáink is ellepték a játékteret, Czár és Vécsei is beállhatott a hajrára. És az utolsó játékpercben olyan történt, ami még soha: MFA-gól esett az NB I-ben! Danilo beadása után a hibázó Tusori jóvoltából Czár Ricsi került ziccerbe, amit kíméletlenül ki is használt. A lefújás után ereklyegyűjtéssel egybekötött fieszta kezdődött, pedig csak a tízedik helyen zárta ezt a hektikus szezont csapatunk.
A sorozatterhelés után mi, szurkolók is megérdemlünk egy kis pauzát, kívánunk tehát mindenkinek jó pihenést, és eredményes felkészülést a 2011-2012-es idényre.
