Tegnap este úgy feküdtem le, hogy egy jó kis napom lesz szerdán. Otthondolgozást kérve a főnöktől, mondjuk 8-tól 2-ig majd tolom a melót a laptopon, aztán irány Csepel, laza MK-start, majd onnan hazaérve befejezem, ami maradt a délelőtti etapból, végül egy jó vacsi és alvás.
K….ra nem ez történt.
07.00. Csörög a vekker, kelni kell. Arcmosás, laptop be, olvasandó anyagok az asztalra ki, kezdjük.
08.00. Reggelizni is kéne… no, előbb még toljuk egy kicsit a melót!
09.30. Reggeli készül, addig zuhany!
09.35. Csörög a mobil. Ki lehet? Rohanok ki egy szál törülközőben a víz alól…
09.36. A főnök. Valami kavarás történt, vészhelyzet, be kell mennem. Fasza!
09.45. Reggeli bekapkodva, gyomor finoman stressz-üzemmódba áll.
10.15. Egész jól jön a villamos, a metró és a busz is. Mégis jó nap lesz?
11.00. Beérek. Az asztalon egy 100 oldalas angol szakmai anyag, ezt kéne véleményezni kb másfél óra alatt. Amíg normálisan átrágom az 2-3 óra…
12.00. A vezetői összefoglaló használhatatlan. Ká lassan haladok. A megbízó közben fél óránként telefonál hogy hogy állunk. Felmegyek a tetőteraszra, hátha ott jobban megy.
12.40. Nem megy jobban. Ma mindenki úgy látszik a teraszban látja a megváltót. Két percente érkezik 1-1 újabb csoport. Vissza az irodába. A gyomrom mingyár’ elfüstöl.
13.30. Minden mindegy, valamit írok. Hogy leszek kész indulásig?
14.00. Így. El is küldöm. Indulás Csepelre. Ebédre nem is nagyon marad idő.
15.00. Hantával a villamoson, a fotóskollegával a HÉV-en futunk össze. Kell is egy jó meccs. Az majd nyugtat, mint Szivicset a puhl-i presszókávé.
15.30. Benn vagyunk, a csapatok felvonulnak, lehet kezdeni. Don Emilionak az erőnléti edzőnk hoz egy echte ’80as évekbeli szőrborítású, SZOT üdülő-társalgó generálszéket, hogy pályaedzőnk szokása szerint leülhessen a kispad mellé! Rend a lelke mindennek.
15.45. Borzalmas meccs. Legalább a “Kamion Fényező Kft” reklámtábla riszpektes. Vajon milyen célcsoport kattan rá egy jó kamionfényezésre meccsnézés közben?
15.50. Vezet az SZTK a semmiből. Ez meg milyen gól volt… ide-oda pattan a labda aztán begurul. Nem baj, fordítunk. Biztos.
16.00. Most. Tizi. Nagy a tolongás, rúgná Ikande, Szeku és Gege is. Erre Hajdú Norbi áll oda.
16.01. Ez nem Norbi idénye. Kihagyta. Egyik korzós hangkirályunk meg is találja. Remek.
16.15. Káprázatosan gyengék vagyunk. Sebaj, ha tré a kupastartunk, mindig döntő a vége…
16.30. Jól jött a szünet, lehet rendezni a sorokat.
16.35. Na, legalább egy pár helyzet már van. Zeli és Dani is bejött. Zeli meze elképesztő ahogy domborodik a sok smichovi árpalevet látott medicinlabdán, amit alárejtett. Nagy kedvenc.
16.36. Közben a játékoskijáróban a lecserélt Hidi a gatyamadzagját szopogatja. Ha így megy tovább a végén mi is szopogatunk.
16.45. Hm. Szekulics helyzettékozlása lassan külön posztot ér. Télen én magam viszem le Röszkéig kocsival csak többet ne lássam. Abass is érkezik.
16.55. Újabb 4 ziccer. Nagyvonalúak vagyunk. Túlságosan is.
16.59. Egyik kedvenc kommentelőnk, áfonyabácsi váratlan szivolát jósolt az SZTK ellen…ördöge van?
17.00. Ez kezd nagyon para lenni. Újabb 2 ziccer száll el. Szeku majdnem magát rúgja seggbe az egyiknél. Supkának már nyolcadszor ordít be egy idült kartárs, hogy cserélni kéne. Kár, hogy már mindhárom lehetőségünket kijátszottuk.
17.10. Abass továbbra is Abass. Kezdek lábon kihordani egy szélütést.
17.12. Indítás Gege felé, jól veszi át, GÓÓÓÓL! Benn van. Ezt végre nagyon eltalálta Iva… Jöhet az extratájm.
17.15. Hanta szerint ismétlődik a ’99-es BL-döntő. Megállapítását tudjuk be a meccs színvonala okozta delíriumnak.
17.16. Szöglet, Debrő, góóóól! Mi az? Nem adja meg… Lefújja a meccset.
17.20. Rövid pihenő és gyúrás után folytatjuk. Helyzetek garmadája jön. Nem lesz baj.
17.25. Szekulics már lépni nem tud. Na mégis. Kapufa…
17.26. Megint Szeku… ez már sose lő gólt…Abass…ne talppal vedd át…
17.35. Második félidő. Vezethetnénk 8:1-re. A mozgáskoordinációs zavarokkal küszködő szentmiklósi 16-os kvázi ziccerén kívül az SZTK csak bekkel.
17.45. A mozgásművész 16-os beveri Botis és Debrő között. Ennyi. Supka felrúg egy ásványvizes palackot.
17.50. Lefújja a bíró. Úgy ért véget a kupaidényünk hogy el se kezdtük.
20.00. Folytatni kéne a melót de nincs ihletem. Sör se a hűtőben. Akkor mégis vissza a projektolvasgatáshoz…
* * *
Megkoronáztuk tehát a napot. A megérzéseimre általában büszke vagyok, sokszor bejönnek. Idén kupadöntőt vizionáltam ennek a keretnek már idénykezdetkor, és az eddgi 9 forduló alatt összeálló játék-kezdemény, bíztató csapatmorál és egyáltalán: az összkép ezt csak alátámasztotta bennem. Ma csúnya pofont kapott ez az ötletelésem… tény, a szeszélyesség, a váratlan pofonok az olyan jó középcsapatok sajátjai, mint amilyen a miénk is. De ez a pofon most a legrosszabbkor jött.
Bűngyenge SZTK vert ki minket- azaz vertük ki magunk magunkat. Nincs magyarázat. Lehet vigasztalni magunkat, hogy jókor jött a pofon, hogy lehet a bajnokságra koncentrálni, hogy azért volt egy rakat helyzetünk. FRÁSZT. Nem lehet egy csapat ellen sem tengeni-lengeni a pályán. Ma azt tettük amit eddig még az idényben nem – próbáltunk félgőzzel szárnyalni. NEM MEGY. Nem a mi bizniszünk. Erről ennyit, Siófokon meg lehet kiköszörülni a csorbát.
De azt jó, ha nem felejtjük el: ma nagyon nagy esélyt szalasztottunk el egy szép menetelésre.
Megkoronáztátok ezt a gyalázatos napomat, srácok…
Fotó: csepel.info.hu.
