A most következő poszt kivételesen nem a Kispesttel foglalkozik, hanem az egész magyar sportblogger-társadalom újabb és újbóli elutasításával, kiűzetésével a hivatalos médiumok paradicsomából. Mindezt tesszük úgy, hogy elismerjük, valóban voltak/vannak visszaélések a sajtóakkreditációkkal, valóban tenni kell valamit a jelenlegi állapotok megváltoztatásáért.
Meg kell tagadni az akkreditációt a nem professzionális médiumtól, valamint a szurkolói csoportok honlapját működtető személyektől. Az egyes szurkolói csoportok, magán honlapok, médiumhoz nem kötődő blogok munkatársai, tulajdonosai nem minősülnek a sajtó munkatársainak, részükre akkreditációt nem lehet adni, munkavégzésük a sajtó részére elkülönített helységben nem biztosítható.
Kiragadott részlet egy hosszabb dokumentumból, de annyi biztos, minket nem kicsit fog károsan kényelmetlenül érinteni. Blogunk, ahogy az összes magyarfocis blog, klubszeretetből, a klubok és a magyar labdarúgás iránti elkötelezettségből csinálta, csinálja az egészet. Fontosnak tartjuk, hogy azt a kultúrát, az a fociszeretetet amit mi is örököltünk, amit hétről-hétre büszkén vallunk, ápolunk a stadionokban, sörözőkben, baráti társaságokban, azt a kultúrát megismertetni, és talán megkedveltetni mind több és több emberrel, esetleg visszacsábítani olyanokat, akik valamikor itthagytak minket, de valahol belül mégis a lelátókon érzik igazán otthon magukat.
Éveken, évtizedeken át fizettünk a belépőkért, álltunk ugyanott, ahol apáink is, nem volt, nincs ezzel semmi gond. Szó sincs arról, hogy ne akarnánk fizetni, hogy kicsinyesen, ingyen szeretnénk meccsekre járni. Eddig is ott voltunk, ezután is ott leszünk. Ami viszont bánt minket, az az egész változtatás személyre szabottsága: mintha maguk a blogok ellen íródott volna az új sajtórend. Nem, nem az ingyenzsugánkért picsogunk, hanem azért a kis kényelemért, amire talán úgy is tekinthetnénk: jár, vagy járhatna. Ilyen-olyan minőséggel, lendülettel, de csináljuk ezt a szép műfajt, blogolunk, mert szeretjük a klubunkat, és szeretnénk, ha jó lenne neki. Mi így tudunk segíteni, és ezért soha nem kértünk semmit. (Félreértés ne essék, valóban nem kértünk érte soha semmit, de ha mégis le-leesett valami, mondjuk egy sajtóbelépő, vagy hasonló, akkor azért nem ugrottunk el előle.)
Új éra következik. Ezentúl ha akarna adni, szinte akkor sem adhatna nekünk semmi kedvezményt, talmi kiváltságot egyetlen klub sem. Nem mehetünk majd be a sajtótájékoztatókra, ahová jóesetben a Nemzeti Sporton kívül szinte csak a megyei lapok és a blogok szerzői jártak el, hallgatni hétről-hétre ugyanazokat az alapmodorosságokat, évente cserélődve, de ugyanazoktól a fejektől. Újra sorba kell majd állnunk jegyekért, újra szét kell majd tárnunk kezünk-lábunk egy kellemes motozásért, hogy a táskában lévő laptopot is kinyittassák, bekapcsoltassák, nem-e rejtettem el benne egy-két petárdát. Eddig elég volt egy órával korábban kiérni, most lesz majd belőle kettő. Eddig maradtunk még egy órát, hogy kérdezősködjünk, interjúzzunk, tudakozódjunk, most majd mehetünk korábban haza.
Eddig próbáltunk mindenről tájékoztatni (szigorúan a blogger, a mezei szurkoló szemszögéből), olyan információkhoz jutni, amik nem lépik át a hivatalos sajtó ingerküszöbét, de a szurkolót igenis érdekli, mert a szurkolónak fontos a csapata. Ezentúl majd máshogy lesz. Mi is újra szurkolók leszünk, ugyanúgy és ugyanott támasztjuk majd a korlátot, ugyanazt a sört fogjuk inni (eddig ez még nem változás), de ha leülünk esténként a gépünk elé, mi sem tudunk majd másról írni, mint amit mindenki látott.
Remek lesz, köszönjük. Ez valóban szurkolóbarát, ez valóban értünk van. Megérdemeltük.
Utólag: Nem tudjuk mire vélni a kiragadott bekezdés következő mondatait, valamint azok ellentmondásait:
- “Meg kell tagadni az akkreditációt a nem professzionális médiumtól […]” – ez egy egyszerű, jól értelmezhető állítás, vagyis a blog nem fér bele.
- “médiumhoz nem kötődő blogok munkatársai” – médiumhoz nem kötődő, ez vajon mit jelenthet? Egy blog munkatársa – szintén és vajon mit jelenthet? Szükséges és elégséges feltétel, hogy a bloggert ismerje a szolgáltatója, akitől ő csak a felületet (szolgáltatást) kapja? Szükséges, hogy nevesítsük a blogot (ami egyébként lehet akár anonim is), lepapírozzuk a szolgáltatónkkal, jelesül a Ringier-vel?
- Ha el is fogadják, hogy médiumhoz köthető blog, akkor is ott a probléma, mivel nem professzionális médium (mi hobbiból szerkesztjük), úgy idézem: “Meg kell tagadni az akkreditációt […]”
- Hogy is van ez? Vagy váltsunk ki mi is sajtóigazolványt, amivel meccsről-meccsre akkreditáltatjuk magunkat? És hogy váltsunk ki sajtóigazolványt, ha sokszor maga a sajtósok szövetsége se tekint médiumként a blogokra, és eleve elzárkózik az egész műfajtól?
- És akkor ott vannak a szegény klubok, akik ha szóról-szóra, betűről-betűre próbálják értelmezni a szöveget, tényleg nem tehetnek jót még azokkal sem, akiknek esetleg örülnek, hogy foglalkozik velük, hogy közösséget próbál teremteni helyettük/mellettük, hiszen “Meg kell tagadni az akkreditációt a nem professzionális médiumtól […]”. Azért reméljük, egy klub a saját stadionjában még otthon lehet, dönthet bizonyos kérdésekről. Mondjuk ennek a mondatnak az ab ovo hülyeségéről.
A csakblog a blogon és annak kommentjeiben (amennyiben azok megfelelnek a blog moderálási elveinek), valamint a csatolt facebook, google+ és twitter-oldalán megjelent tartalmakért vállal kizárólag felelősséget. A másodközlésekért, ajánlókért, egyéb figyelemfelkeltő és az oldalra mutató linkek tartalmáért, szövegezéséért a kérdéses tartalmat kihelyező szerző, vagy szolgáltatója a felelős, nekünk ezeken a helyeken semmilyen szerkesztési jogunk, így felelősségünk sincs. [Gazsó István – veghhanta]
