Aki rendszeresen olvas minket az tudja, hogy sör-téren majdnem olyan elvakultan fanatik arcok művelik e blogot, mint amilyen érzésekkel viseltetünk a KISPEST, a HONVÉD irányában, így többünknél a meccs-haverság-sör szentháromság tényleg szent. És háromság. Nemrég indult rovatunkban azokat a helyeket ajánljuk olvasóinknak, ahova úgy érezzük, érdemes betérni egy-egy meccs után, előtt (persze semmiképpen sem helyett). Vagy a sör (khm…leginkább a sör), vagy a hangulat, esetleg mindkettő (ritka eset) miatt.
Gasztro-ajánló szériánk e második darabja már kendőzetlenül megmutatja szerzőnk ultimatív csehsör-fetisizmusát. Szemérmeskedő nyitó-epizódunkban legalább arra ügyeltem, hogy Kispestről válasszak ajánlandó kocsmaüzemet, ám ezúttal messzebb rugaszkodunk a Határ út és a kispesti sorompó által közrezárt kerülettől, egészen a Józsefvárosig, és az utóbbi években fővárosunkban megfigyelhető örvendetes folyamat, a sörkultúra halovány emelkedését jelezni hivatott cseh pub-nyílási láz egy jeles képviselőjébe visz virtuális sétánk. A sör remek, a hangulat remek, mi több meccs előtt alapoztunk/ meccs után vezettünk itt le. Szóval, ha nem is XIX. kerületi, de azért lelkünkben Honvédos helyről szól majd a fáma. (Természetesen ígérjük, lesz még kispesti tagja a kocsmakalauzunknak bőven, de most adózzunk az ital minőségének is.)
Elhelyezkedés 10/9.
Posztunk tárgya, a Bohémia-söröző a közel két éve a Múzeum-kert mögött nyílt Hrabal söröző kistestvéreként értelmezhető, lévén ugyanaz a tulaj, ugyanaz az enteriőr, és sokszor a csaposok is átfednek. Mégsem áll egészen a „KIS”testvér meghatározás, ugyanis itt a kistesó -méretében és sörkínálatában- túlnőtt a bátyón. A kricsmi amúgy könnyen fellelhető, a 4/6-os villamosviszonylat Rákóczi téri állomásánál illdomos leszállnunk, hogy aztán a vásárcsarnok felé, azzal szemben állva annak jobb oldalán induljunk el a Déri Miksa utca felé, melynek sarkán ott figyel a Svejk közismert fizimiskáját ábrául választó cégér.
Miliő 10/10.
Helyünk, mint említettem, külsőségeiben abszolút a Hrabalt idézi, csak az öreg Bohust mintázó bábu helyett itt egy gigant-Kisvakond délcegeskedik az ablakban. A Hrabival szemben ráadásul a hely 2 szintes, fölső emelete az igazi kincse, bár ez ritkábban telik meg; mégis téli, koratavaszi és őszi estékre kifejezetten ajánlatos egy nagyobb baráti kvaterkázásra.
Sör 10/9.
A kínálat elismerésre méltó – természetesen sörközpontú, bár a borosok is találnak valami sovány vigaszt, a rövidek szerelmesei pedig a Jelínek párlatoktól szédülhetnek be – de az utóbbi 2 alkohol-ágért vajon ki jön egy CSEH SÖRözőbe? Nem sokan. Csapon elsődlegesen a Nova paka-i Novopacké sörgyár finomságait találjuk, a világos ivósör pozícióját a 11-es Kumburák tölti be. Sok barátom dicséri, nálam a Hrabal nymburki világosai és a Pivo sörözők egyéb, kategóriabeli ivósörei azért verik (ezekről majd máskor). A csapról elérhető barna árpalé is finom csemege, bár inkább átlagos ő is- szigorúan cseh mércével, persze.
Viszont ami miatt mindenképp érdemes ide betérnünk, főleg télidőben, az a pardubicei sörgyár híres portere. Ez a 19 (!) balin fokos sörkülönlegesség, fokszámához mérten súlyos szárazanyag tartalmával és valamelyest emelt alkoholszintjével a századelőn a kontinentális Európa legerősebb söre volt, melyet Monarchiaszerte és Angliába is exportáltak a derék pardubicei főzőmesterek. Igazi csemege ez a sör, melyet ésszel érdemes fogyasztani és mondom, elsődlegesen késő ősszel és télen, a hideg napokon adja ki maximumát, afféle védőitalként (neve is innen jön, a 19. századi Angliában a hordárok és portások fogyasztották a téli hideg ellen a szabadtéri munkához a portereket). A csapolt remekművek mellett kóstoljunk rá bátran a számtalan üveges cuccra is: a nymburki Postrzinské sörök mellett itt vannak a Zátec-i sörgyár gyöngyszemei, s Pardubice méltán remek 14 balinfokos Taxis-át is megküldte az 
intézménynek. Utóbbi igazi gyöngyszem, kár, hogy csapolva csak magában Pardubicében juthattam hozzá. Hát az’ meg nem itt van.
Perszonál emlékek 10/8.
Emlékek… ahogy említettem a bevezetőben, több meccsünk előtt/után is kikötöttünk már a Bohémiában, így a Kispest-péntekeknek a Kálvin-tér közeli Hraballal együtt valahogy e söröző is fontos járulékos eleme. Az ember elindul a melóból, a „cityből”, és mielőtt a határ úti 42-es végállomás felé röpítene a metró, könnyen útba esik a Rákóczi tér. Egy ilyen meccslevezetésről már ti is értesülhettetek egy Vasas-beszámolónk kapcsán, nos, az ottani záró Porter olyan jól sikerült főzet volt, hogy Öcsémnek úgy kellett beirányítani a metrókocsiba a Ferenc körúti megállóban, miközben nekem már lassan a szezon góljaivá nemesedett Gege aznapi két tizije és Hadzicsba az utóbbi 20 év csúcsigazolását láttam bele. Jajj.
De ha épp nem meccs-péntek van, hát akkor is remek dolog a (tényleg, de tényleg!) Prága jobb sörkerületeit idéző miliőben szűrni a söröket, nyomni a magyar légiós szólánc című idült játékunkat (UsvaT-TchamI-Ikenne_KinG-GracsoV-VanceA-AtO-OrazE vagy épp MakrickiJ-JeremejeV-ViniciuS-SirinbekoV-VagneR, stb.), esetleg vérre menő vitát folytatni arról, hogy a ’94 őszi alapcsapatunk (Brocki-Hahn, Bánfi, Mátyus-Milinkovics, Forrai, Pisont, Illés-Hamar, Orosz, Kovács Kálmán) valóban jobb volt-e a ’92-’93-mas bajnoknál, mint ahogy azt a posztíró mindig erősen bizonygatja 3 Kumburák után. Jó péntekek ezek, na. Ha pedig szombaton játszunk otthon, kora délután is érdemes egy körre megnézni a helyet, vagy a pénteki meccs utáni szétesés gyógysöréért zarándokolni ide. Nincs is szebb a fáradt gyomornak egy könnyed Novopacké Krystofot kínálni, laza, 10 fokos világos, miközben asztaltársaddal megpróbáljátok eldönteni, hogy Kovács Ervin a Germinal Ekeren-en kívül játszott-e máshol Belgiumban. (A legfontosabb kérdés egy másnapos szombaton).
Összegzés: 10/9
A miliő, az enteriőr tényleg kifogástalan, ahogy írtam, Zizkovban érzi magát az ember – vagy legalábbis valahol a Nové Mestóban a prágai „pesti oldalon”. A kiszolgálás gyors és udvarias, ráadásul az asztalra tett kis cetlin rovátkákkal jelzett fogyasztás-mérés is a cseh fővárost idézi. A kínált sörkorik (hermelín, utopenec) szintúgy. Ez pedig nem feltétlenül baj.
Összességében, a Bohémia, bár a 6 pesti elérhető echte csehsöröző (vagy sörétterem) közül a saját preferenciaskálámon majdhogynem leghátul áll, ez nem a hely gyengeségét, hanem szerencsére a mezőny erősségét mutatja. Mindenkinek bátran ajánljuk a hely látogatását, aki messzebbről jár ki Kispestre a meccseinkre, esetleg belső-Pestről vagy Budáról, s útba esik neki a Rákóczi tér. Péntekenként meccs előtt bónuszként akár valamelyik szerzőnkkel is összefuthat – nem mintha ez lenne a fő vonzerő. Azt megteszi a remek 11-es csapolt és üveges társai.
Fotók: budapestcity.uw.hu; foursquare.com; pardubicka-pivnice-u-jary.webnode.cz; porter.cz; és csehsor.hu.
