vigyázz magunkra jól. (szól épp a háttérben valahonnan, de sebaj, úgyis kiki-meccset fogunk játszani)
egy poszt Montenegrónak, a hegyek és az erdők országának, ahová hamarosan indulunk selejtezni az Európa Ligába. a keret kialakult, az olaszok és Mensah ügyét már korábban elintéztük, elméletileg ők is játszhatnak holnap, ha a mister úgy gondolja. (az újak közül egyedül Mancinit neveztük, valamint a tavaszt a fakónál töltő Canziant.)
az utazó keret: szabi, czuczimarczi – alcibiade, ignja, lovric – diarra, hidi, maxiking, mancini, nagy geri, vécsei, zsivány, lőrinczy – dél, diaby, holender, kozma, bobál, testardi
igazából majdnem mindenki a fedélzeten, csak vernes eltiltott, baráth sérült (szombaton húzta a lábát, szalagproblémákat vizionáltak), és tandiával meg tchamival fingunk sincs mi van, de hogy a keretben nincsenek, az zicher. tandiát nem értjük, de azt gondoljuk, hogy biztos ő is sérült, különben ilyen nem történhetne meg. amúgy az utcsó pillanatban még beficcent az újfiú testardi, pedig ő az előzetesen nevezettek listáján nem volt rajta.
mi hamarosan kisbuszba szállunk, hogy az elkövetkező tizenegynéhány órát egymás társaságában töltsük, miközben meghonosítjuk a futballpályákról már ismert rotáció intézményét, és amolyan kispárnás-hálózsákos vetésforgóban fogunk felváltva aludni. kell is a pihentetés meg a folyamatos pozícióváltás (pályán: dél-diaby-holender; holender-dél-diaby; etc.), mert tapasztalat, hogy csak a leggyakorlottabb ücsörgők tudnak néhány órát hunyni a középső üléseken, aki viszont az első sorba kap helyet, az teljesen sansztalan, pláne poór péterre. az sem feltétlen baj, ha a kora hajnali óráknak pihent sofőrrel megyünk neki, a montenegrói hegyi tekervények még a helyieknek is komoly kihívást jelentenek vezetéstechnikailag.
az útiterv egyébként valami olyasmi, hogy Pécs alatt elhagyjuk Magyarországot, Eszéken át lemegyünk Boszniáig (azaz hagyjuk el az EU-t – szevasztok, horvátok!), ott megíveljük Szarajevót, majd néhány óra múltán Niksictől északra lépünk be a célországba. ha minden igaz, akkor a horvát-boszniai határra valamikor az éjszakai órákban érkezünk, reméljük nyitva lesz, és nem csak a helyiek számára biztosított az átlépés. nyilvánvaló, hogy valamelyik átkelőnél szopni fogunk, ez bele van kalkulálva, de azért nem lenne baj, ha már Niksicben tudnánk ebédelni egyet a meccs előtt.
amúgy a találkozó fél hatkor kezdődik, fél nyolckor van vége, így ha minden klappol, legkésőbb kilenc körül nekivághatunk az útnak Herceg Novi irányába, hogy az alig 100 kilométeres távot valahogy ledolgozzuk mintegy két óra alatt, majd elfoglaljuk a szállásunkat, hunyva egy kényelmest (miután természetesen kiörömködtük magunkat a fényes győzelem után, esetleg betoltunk tetszés szerinti mennyiségben kalamárit és egyéb tengeri herkentyűket).
pénteken csobbanás, majd hazaindulás valamilyen úton. érkezés későn, vagy másnap korán inkább. és utána taccs!!44!!!
amennyiben lesz lehetőségünk, és találunk internetes helyet, próbálunk mindenről beszámolni, de lehet, hogy nem itt a blogon, hanem a facebook-falunkon keresztül, esetleg evernoteos jegyzeteket belinkelve.
burek1, niksicko, tenger, kispest, társaság – kell ennél több? hogyne, egy jó tracklist2.
1 természetesen joghurttal, és elképesztő, hogy nincs magyar wikipedia oldala!!!
2 természetesen továbbá a nemzetközi piacról voyage, voyage; 99 luftballons; tarzan boy; you spin me round és minden, amit végtelenszer lehet ismételni, ahogy a sláger rádióból megszoktuk; valamint a teljes balkán-fíling miatt egy kis bjelo dugme, a jugó omega (itthon a fórum volt a magyar hangjuk). mindenkit üdvözöl juhász előd és a zenebutik!
