máshogy nem nagyon van értelme ugyebár?
Én például nagyon szeretek érmes lenni. Mert az van, hogy baromira nem a klub, csapat, edző, tulaj a bronzos (ezüstös, aranyos), hanem én, a szurkoló is. Merthogy értem van az egész. Személyesen.
Miattam, a kedvemért igazolt ide Bonazzoli meg a másik olasz, Navarro, jött fel az akadémiáról Prosser, Daru, Koszta és Gazdag. Mi másért, de tényleg? Van két szép szemem, lehet játszani cserébe a Honvédban.
Fontos: kedves és nyájas olvasó, a te szemed ugyanannyira kék, mint az enyém, ugyanúgy szép, és ugyanúgy miatta igazolunk, hozunk fel ifiket. Több szem többet lát.
Rögzítsük azért írásban is: én vagyok a Kispest (te, ő, mi, mink, így együtt, de darabonként is). Mondjon bárki bármit, ehhez tartani kell magunkat, mert az ember magát csak úgy nem dobja el, abból csak egy van.
Szóval, ha én vagyok a Honvéd (Kispest), akkor végigtekintve a télen történteket, azt kell mondjam, felemás felkészülést zártam. Egyrészt a támadósort brutálisan megerősítettem, jött statikus belsőcsatár, felhoztam remek és bevállalós szélsőket, daruszerű Darut (bakker), felépült Filippinnyó és Vernes is hamarosan, minden rendben lévőnek tűnik.
Mégis, félő, valahol elkúrtam, nem kicsit, de nem is annyira, mint a védelmet (erre mindjárt kitérek külön). Bonazzoli és Lupoli nem megoldás hosszútávon. Maradnak fél évet, aztán jön a császtok, én meg vagy ott állok a reptéren és könnyes szemmel integetek az induló gépük után, vagy próbálom elfeledni őket, mint néhány korábbi sorstársukat. De, hogy mi lesz nyártól, az azon múlik, a fiatalok mennyire épülnek be tavasszal.
Persze nem baj, ha félévente más és más stílussal ismerkednek meg, amiket idehozok nekik, mert épülésükre válik, de közben tudom, az állandóság többet érne. Az nem igaz, hogy ebből az eresztésből ne jönne ki egy legalább Radó. Szánalmas volna.
Aztán ott a védelem. Tudom jól, hogy Lovric megy nyáron, és minden valószínűséggel Ignja is. Már most fáj a szívem, ahogy ránézek a naptárra, és minden hét átfordításakor tapasztalom az idő múlását.
Mindketten berobbantak a szívembe. Lovresz a Hungária körúton, góllal, Ignja Siófokon, egy szó szerint viharos meccsen, és szintén góllal. Sosem felejtem azt a kalapácsfejest, ahogy odabaszta a vendég felőli kapuba, szinte feldöntve a tojtojokat.
Ide csak Navarrot hoztam, tudjátok, aki mint egy piaci kétkarú mérleg, úgy imádkozik a meccsek előtt. Szimpi, tisztességes srác, nincs is vele semmi baj, de tapasztalata annyi, mint Bobál Dávidnak, korban viszont valamivel több. Nem lesz megoldás nyártól. Ahogy még Dávidka sem.
Ki fog játszani belsővédőt? Kovács János? Szeretem, tisztelem, minden megvan benne, ami kell a futballhoz, kivéve a futballtudást. Jó, most kicsit túlzok, de hadd legyek már annyira eredményorientált, hogy ne fogadjak el a Smiljanic-Botis-Igja-vonal után egy klasszissal kevesebbet. Ez már csak ilyen.
Vagy Baráth Botika? Azt látom, szélsőhátvédnek kevéske, nem véletlenül nyomatja Rossi Kinget és Alcibiadét, és csak akkor Botit, ha a statikusság elkerülhetetlen. Ráadásul kissé szeleburdi még. Valami megmaradhatott a Lutra-albumos romantikából, úgy gyűjtögeti a lapokat, sokat teljesen értelmetlenül. Bent ez nem engedhető meg, ott legalább olyan tisztán kell játszani, mint Tandia (aki azt a Csirszkis esetet (nem volt fault!) leszámítva kevesebbet szabálytalankodott, mint ahány meccset játszott!!!), mert ha repülsz, szopunk.
Azért reménykedem.
Közben meg csak jön az Újpest, és kapaszkodjatok meg: valaki azt pletykálta, nyártól visszatér Kabát Peti. Erre még majd visszatérünk egy másik alkalommal, most inkább nem mondanák semmit.
Tehát Újpest.
Láttam egy felkészülési meccsüket, a kólafoci adta videjón, ott olyanok voltak, amilyen, semmi messzemenőt nem vonok le belőle. Plussz azóta igazotlak is egy bála belgát akciósan, vagyis menet közben többen (többek?) lettek.
Bullshit alert!!!
Egy Honvéd-Újpestet (Kispest-Dózsát) sosem lehet félvállról venni, az már önmagában rangadó.
Leírtam, túl is volnánk rajta. Kijött.
Komolyra fordítva azonban az van, hogy tényleg ennyi. Hiszek a saját csapatomban, és teszek az ellenfelekre. Amióta Rossi keveri a lapokat, van valamiféle játékunk, taktikailag, erőnlétileg rendben vagyunk, azaz jogosan nem kell foglalkoznunk az ellenfelekkel, jöjjön bárki.
Csak ne fogyjunk el, ne legyen rövid a pad, mert ez az egyetlen igazi ellenfelünk. Ja, nem, ellenfelem, már megint elkezdtem nem E/1-ben beszélni, ahogy helyes lenne.
Csoda, hogy néha tévedek? Hónapok óta várok, és várok és várok, a pápai zakó óta Willy Fog körbeutazta a földet, annyi nap telt el, miközben én otthon herevakarósat játszottam.
De végre vége, újra kezdődik a nagybetűs foci, és tart majd’ három hónapon át, egészen május végéig. 13 meccs, 13 valami, amiért érdemes felkelni hétvégén, amiért érdemes útra kelni (imádok, tudjátok).
Hiányzott, rohadtul hiányzott. Sosem akarom újra átélni, de tudom, alig nyolc hónap múlva mégis eljön újra a tél, és a katatón tengődés hetei.
Elég a pesszimizmusból, kezd tőle szétesni a poszt, aminek amúgy sem volt íve, nem is szántam neki, csak karakterekben pofázok mindenféléről, annyira izgatott vagyok.
Innen nézve (péntek, 16:22) holnap fogadjuk az Újpestet, ilyenkorra már vége is lesz a meccsnek, talán még bent állunk a kapu mögött, várjuk, hogy elvonuljanak a lilákok, és legalább van módunk átbeszélni az újabb fényes győzelmünket.
Mert nyerünk. Nyerek, én nyerek, a Kispest. Különben szart sem ér az egész.
Pedig dehogynem. Meccsen leszek/vagyok/voltam, és az már önmagában állapot, ami jó.
Még a végén azért tippelek egy várható kezdőt, amit holnapig még majd egyeztetek magammal, aztán úgyis Rossi mister dönt a legnagyobb boldogságomra:
Szabi – MaxiKing, Lovresz, Ignja, Alci – Diarra (Nagy Geri/Zsivány), Hidi, Vécse – Daud, Bonazzoli, Prosser (Holender)
G.U.R.I.G.A.!!!
(ja, és visszatérve a címre: semmi köze a poszthoz, de nem lenne utolsó, ha Lokiban érmet akasztanának a nyakamba)
