…még pár óra és indulunk! Elrajtol a tavasz, ami talán megismétli a tavalyi csodás menetelést, még valószínűbb, hogy lehozunk egy tisztes helytállást, és a csapat azért bejön oda, ahova mindenképp tartozik: az első nyolcba. Álmodozni persze jó, csak vigyázzunk arra is, hogy ne legyen koppanás a vége – nem szeretem azt a helyzetet sem, amikor felspannoljuk magunkat hogy itt tuti lesz a siker, aztán 1-2 vereség után máris máglyára küldenénk a csapatot, az edzőt. Aurea mediocritas, ez lenne a lényeg, meg hogy legyen egy hangulatos tavaszunk. Utóbbira pedig megvan az esély. A sikeresség már csak hab a tortán.Úgy állunk igazából a mai meccs előtt, hogy hiába akarnék most sakkozni a várható kezdőn, hiába akarnék olyan cikket összedobni mint a blogunk (h)őskorszakában, az X db taktikai variáció felvázolásával, mert még a legnagyobb bátorsággal se mernék kezdőt tippelni mára. Vagy a tavaszra. A felkészülési meccsek nem sok mankót adnak e feladathoz: Rossi elsődlegesen a 2.-3. sornak szavazott bizalmat, azaz a kevesebbet játszóinknak (Kovács Jani, Diarra), a sérülésből lábadozóknak (Zsivány, Holender), és a tehetségeinknek (Prosser, Daru). És hiába lett hősünk Prosser Dani például, neki annyi játékpercet jósolok kábé, mint Holendernek tavaly ilyenkor – és ez nem feltétlenül baj. Láttuk, Filipnél is beválni látszik Rossi lassan felépítő taktikája, reméljük, Daninál is így lesz.
Ettől persze még nem vagyunk előrébb kezdőcsapatügyileg. Kemenes ugye alap, vetélytárs híján, és bízunk benne, hogy tavalyi ilyenkori formájára lelt a téli szünetben. A védelemben Rossi elég sokat variált a felkészülésiken, de nem tévedhetünk nagyot, ha egy King-Ignja-Lovresz-Alci négyest tippelünk mára, esetleg baráth Botival középen, aki pedig szerintünk továbbra is szélen az igazi. Középen optimális esetben a Hidi-Nagy Geri Godoy sor ütős lehetne, de Godi hasfaláról nem sok biztatót tudunk, így helyette jöhet a két szürke standard pótemberből (Drissa, Zsivány) valaki. Elöl Perea, akinek kezdővé nemesedését vártuk, eltűnt, így Vécsei és Daud mellett Bona lehet a befutó, Lupolitól nem sokat várunk, de Rossi bízik benne, és ez a szitu (szkeptik közönség, hittel teli edző) tavaly egy Leo Martinez nevű arcnál nagyon bejött. Hátha…! Viszont Lupoli így is csak csereszerepkörben lesz szerintem az elején.
Ellenfél? Még nagyobb kérdőjelek. A heti sajtóeseményen ugyan Rossi (“5 minőségi légióst tudtak hozni – nem semmi”) és Szabi (“az Újpest ellen, mióta Kispesten vagyok, mindig nehéz mérkőzést játszunk”) is megfutották a kötelező köröket, ami lehet illendő udvariasság, a saját elbizakodottságunk mérséklése, vagy őszinti tisztelet és tartást jelző kiszólás. Igazából nekünk is kérdőjel a lila csapat, Doki barátom mondaná: “akármi is lehet”, hát igen, ezért necces kicsit a mai meccs, meg a szokásos “exünk büntet” dolog, de ezt már leírni is unom.
Könnyűnek semmiképpen se mondható meccsel kezdjük tehát a tavaszt, és ahogy itt ülök az ablak mellett és a wekerlei ref templom fürdik a tavaszi kora reggeli napfényben, a hétközi poszt optimizmusa lassan megint megtalál. Végre elkezdjük, végre meccs, és ez az esetleges kisebb kellemetlenségeken is átlendíthet majd. Persze jó lenne rögtön kellemes szombattal nyitni – ehhez viszont a liláknak is lesz némi szava. Mi ezt kíváncsian várjuk. Ahogy azt is – sőt, azt még jobban, hogy rejtélyes csapatunk e (nem pejoratívan értve:) szürkébb felkészülése után vajon melyik arcát mutatja tavasszal.
Bozsik-stadion, 14.00. Indul.