…amikor kifele tartottunk már a sajtótáj és a szokásos ajándékbolti meccslezáró eszmecsere után a stadionból, a többiek hangosan gondolkodtak a kínzó kérdésen az eseményekben annyira nem bővelkedő meccsre visszagondolva: mit lehet majd erről írni?. „Tényleg Attis, mit írsz majd erről?„- erősített rá Hanta is, majd meg is adta a választ: „húzd rá a Hidire meg a 100. meccsére.” Végül is, nem rossz idea. Bár erre rögvest Viktort idézhetem, aki leszögezte: „ennél hidisebb 100. meccse nem is lehetett volna Patriknak meg a csapatnak„. Hát ja. De nyögvenyelősködés ide, kvázi nézhetetlenség oda, ez a meccs végül is beváltotta a rendeléskor leadott kérésünk, hogy legalább az alapcsomag meglegyen: három pont a zsákban. Már a Paks ellen is ezt kellett volna. Aki meg virtuozitásra vágyik, azt remélhetőleg kiszolgálja a csapat a Fradi/Vidi ellen eljövendő bravúrokkal. Oké, ebben ki is egyezhetünk.Rossi már meccs előtt figyelmeztetett a szokásos felvezetőnyilatkozat-zsánereiben, hogy ez a Kapos nem az őszi Kapos, akit agyonvertünk odalent; hogy nehéz mérkőzés lesz, és nagyon kell figyelni, hogy ne aludjunk be az első félidőben, mint a Csertői-szabadcsapat ellen hétfőn. Mindezt nagyjából hozták is a srácok, picit aktívabb lett az első játékrész, mint a hét első munkanapján volt, de azért a fene nagy átütőerő bizony nem volt jelen, és annak is köszönhettük biztos mezőnyfölényünket, hogy ez a Kaposvár még mindig (de tegnap este legalábbis biztosan) kurva gyenge nem túl acélos. Az „örömteli” feliratú serpenyőbe azért odatehettük Zoli bá remekbe szabott labdafedezéssel színesített elfutását és precíziós műszer pontosságú centerezését, melyből a kicsiFilip beverte a vezető gőlt (és hogy előtte rögvest miért nem Bóna papához futott az ifjonc, azt máig nem értem, mert bizony kijárt volna a prompt köszönet az Öregnek), valamint a Vécsei-Nagy Geri-Holender összjátékot a vezetésünk előtti percekben, szemet gyönyörködtető adogatást toltak le a srácok a középpályán. Ezen időszakban még Job volt a kiemelendő embereink másik díszpéldánya, rendre mutatva magát és jól szállva be az összjátékokba – kár, hogy a szélsőként egyik legfontosabb skillje az, ami megkopóban van, ugyanis gyorsasága az egy-az-egyben párharcoknál már-már a túlsúlyos Bácsi Sanyit idézi a korakilencvenesekből.
Aminek nem örvendtem, az kicsiFilip két ízben is megnyilvánuló khm… nem éppen önzetlenséget eláruló attitűdje volt – a szerb-magyar kettősállampolgár szélső két ízben is a kellő ütemben való passz helyett vagy lőtt, vagy lövőhelyzetet keresve már csak akkor adta tovább a zsugát, amikor a társak közül a korábban ziccerben lévő helyett már csak egy második hullámos, kiszorítva érkező csapattag kaphatta a labdát. OK, tudjuk, hogy az ilyen öntörvényű gyerekekből lesznek az igazi ászok, és ha mindig passzol, akkor nincs Holender őszi kaposvári gólcsodája sem, ezt belátjuk, de azt meg neki kéne belátni, hogy a csapatérdek azt kívánja, hogy ha a másik jobb helyzetben van, akkor lehetetlenebb szögből ne perkeljem már rá csak azért, hogy én legyek a nap hőse.
A második félidő szerencsére aztán ugyanígy folyt tovább. Mi támadGATtunk, veszélyeztetGETtünk, gat-get, csak úgy szépen, módjával, Báló szabadrúgás épphogy fölé, Báló átlövés mellé, Daudinnyó tüzel fölé, ilyesmi. Az igazán nagy ziccer csak a záró 10 percre maradt, egyedül árválkodva, ekkor Hidi kapott zseniállabdát, jól is vette át a tizenhatoson belül, majd épp ellőtte azt a bal kapufa mellett. Pedig ha bemegy, most tényleg egy „csak jelenthetünk a százados elvtársnak” jellegű cikk pompázna itt, ehelyett maradt a szenvelgés még 10 percig.
Szerencsére a Kaposvár, akiktől a számomra ismeretlen igazolások lutriszerűsége és Tarmo Kink miatt én tartottam rendesen magamban, nagyon haloványka volt egész este, egy komolyabb helyzetüktől és az első félidei menetrend szerinti kemeneszabi-hajmeresztéstől eltekintve nem jelentettek igazi veszélyt a kapunkra. Gyakorlatilag ma este meg is lett végleg az egyik kieső, ha eddig ugyan nem volt ebben biztos a bohócliger közönség nagy része. A szempontunkból a lényeg a három pont volt ezen az estén, és ahogy a hétközi szösszenetemben kértem, a két meccs-négy pont alapcsomag legalább összejött, az idei hazai meccsduónkat pedig megint úgy tudtuk le, hogy el kell gondolkodjak, valóban érdemes-e ezeket ennyire várnom. (És megsúgom: nem, és mégis várom már a következő évi meccskettőst).
Százados úrnak pedig ezúton is gratulálunk, hihetetlen mód megy az idő. Emlékszem még HonvédTV-s korai időszakomra, az egyik első hazai pályaszéli álldogálásomra Viktorral és Lovival, amint nézzük a melegítő keretet, köztük egy félszegnek tűnő, feszengő, szeplős gyereket, akit Sisa mély vízbe dob majd aznap este, kb egy óra múlva pedig leesett állal bámuljuk a kegyetlen nagy gólt, amit ver az ifjonc, aztán éveken át hallgatjuk, amint ekézi őt a korzó, vagy legalábbis kötelező rossznak veszik őt a kezdőben, aki az edző hülyesége, vagy azért játszik, mert nincs más. És tényleg, Akassou, vagy Marshal rögtön kiszorították őt az ideérkezésükkor, aztán Hore is, és még mi is Adrit kultiváltuk vele szemben, de aztán ahogy teltek a hónapok, egyre többen (és először én a meccsre járó körünkből, erre büszke vagyok, hehe) ismertük fel, hogy a Hidipatrik nem is annyira a kötelező rossz, igazából annyira megszokta mindenki a savazását, hogy sokan nem akarták észrevenni, hogy mennyire nélkülözhetetlen része lett a középpályának, és bizony ebben a szezonban ő is végre meglépte azt a bizonyos küszöböt, és ma már akkor húzzuk a szánkat ha ő sérült, vagy eltiltott, mert azért Patrikunk szépen megtanulta egyenletesen hozni amit ő igazán tud, a virtuozitás nélküli biztos középpályás játékot és bizony még fejlődési pálya is van itt, mert ha gondosan figyeljük a játékát, látjuk az indításainak javulási tendenciáit is, azaz előrefele is van fantázia a gyerekben a biztos szűrésen felül. Szóval mindez remek, csak az ad keserű szájízt a dolognak, hogy első igazán értékelhető fél éve után máris jött a pletykák szerint a Vidi ajánlat, szóval nálunk egy játékos tényleg vagy megbízhatóan szar és akkor sokáig a miénk, vagy ha brillírozni kezd, vagy legalább egyenletesen biztos a teljesítménye, annak onnantól pár hónapja van itt max. És ez nem jó.
Egy szó mint száz, köszöntünk mi is a 100. alkalmából, Patya, és sok sikert Neked is meg magunknak is veled a középpályán, és bár a góllal ünneplés nem jött össze tegnap, ez így lett igazán hidis, egy nagyobb hiba nélkül lehozott, megnyert meccs, ahol a középpályán a zöld-fehérek nem ettek meg sok sót, és ebben neked is kulcsszereped volt. Hanta képi gegjével kívánunk még sok kispesti meccset és sikeres pályafutást.
Mezőkövesd, péntek, hát az se lesz egyszerű. Ellenfelünk mélyponton, most mindenki győzelmet vár tőlünk, utálom ezeket a meccseket, a szenvedés szinte garantált, és a bohóc hagyományai szerint még az is lehet, hogy belefutunk a rozsdás matyó késbe. Konklúzió: mindez nem érdekel, és már most nagyon várom a pénteket.
Kitört a kispesti tavaszi fociláz bennem. Menthetetlenül.
Fotó: Babar – 1909foto.hu, grafika: Hanta.
Prossert én is vártam Job helyett, de abban is kiegyeztem volna, – miután Job átment a baloldalra – ha jobboldalon King száguldozik fel és alá, Zsivány, vagy Hidi meg hátramegy…. De nem így lett, sokszor érthetetlen cserékre szánja el magát a Mester.
Zsivány eleve hátul volt Alci helyén, nem? :-)
Hol igen, hol nem :)
Nagy parádé nem volt, de mindig ezek a legcinkesebb meccsek, a tutisimák. Bóna Zoli nagyon szépeket villantott, Holender meg nem tudom, hova a retekbe önzőzik ennyit, a kevés hajam maradékát tépdestem ki két marokkal, amikor csak ment, csak ment, csak ment, de véletlenül sem passzolt volna be középre, stb. Nincs periférikus látása ennek a gyereknek? Nem verték meg soha a grundon ezért?
A Kaposvár agresszív, egész pályás letámadását nehezen tudtuk kezelni.
Hol van Godoy, tényleg? Bonazzoli helyére miért nem ő jött, miért Diarra?
King jobb bekk-ként is veszélyesebb középpályás, mint a jobb oldali középpályás Job.
A hajmeresztő őszi szezonkezdethez képest Istenek vagyunk már, és ha a Mezőkövesdet is megcsapkodjuk, a fele szezoneleji bűnük megbocsájtva. (Bár halkan jegyzem meg, hogy nem a mi malmunkra hajtja a vizet, hogy a Névbitorlók 4-0-ra nyertek ellenük. Jól föl lesznek paprikázva ellenünk!)
Job néha tetszik, néha meg kiismerhető, lassú. Szóval nem tudom, de a rutinja miatt talán még indokolt, hogy ő kezd. Godoy nagy hasznunkra lehetne, ha előkerülne végre. Viszont ami a foci matekot illeti, 4-0 a bitorlók ellen, a Kövesd meg kapott négyet, szóval egy sima nyolcas jön pénteken :-)
Remélem, mond majd vébergyuri pár cifrát a meccs után!
Ahogy írtad: „és hogy előtte rögvest miért nem Bóna papához futott az ifjonc, azt máig
nem értem, mert bizony kijárt volna a prompt köszönet az Öregnek”
Teljesen egyet értek.
Hiányzik a respekt. A nélkül meg nem fogja sokra vinni.
Az a jó, hogy mind másképp látjuk, szerintem meg Job az egyetlen, aki néha képes egy cselt megcsinálni egy-egyben… az már más kérdés, hogy a beadásai általában nem emberhez mennek… na de ha oda mennének, akkor nem nálunk játszana. :)
én annyit fűznék a tegnaphoz, hogy imádom nagy gerit.
illetve egy korábban is feszegetett kérdéshez, hogy boti inkább belső- , mint szélsővédő, de sokkal, de sokkal erőszakosabbnak és határozottabbnak kell lennie, támadásszervezésben is. az viszont nem tesz neki jót, hogy állandóan pakolgatják. én megpróbálnám ignjával párban. kevesebb felelősség lenne még rajta, de szerezne egy kis rutint.
ja, meg bóna zolit is bírom, ilyen kaliberű játékosokból kellene még 2-3, ignja, szabi és az olasz mellé, a középszerű idegenlégiósok helyett és a kiegészülő akadémistákkal a helyünkre kerülnénk.. persze ez már nem okaaay. :(
Hídi 100-adszor. Durva. Többször is más szférában való elhelyezkedésre bíztattam.
Csak ne kezdjétek el keresni azokat a jószemű edzőket akik berakták. :)
Gratulákok a 100 fellépéshez. De kb 90 meccs deficite van, ahányszor bűnt követett el a sportággal szemben, hogy pályára lépett. A helyében szót fogadnék Hemi bácsinak, és a szerződésemet úgy hosszabbítanám meg vagy sem, ahogy az öreg javasolja. Ha megy akkor maradjon Godoy, ő elsőre is jól játszott.
Nálunk igen, de nem tudjuk, mennyi meccs kellett neki Panamában, hogy ideérjen.
Szerencsére a Loki után mindenki többször hibázik mint ahányszor nem, így egy újabb két jó meccsel már az ezüst is elérhető közelségbe kerülhet!
Ez a futball-hétvége is bővelkedett mókás pillanatokban, élő adásban két műanyag pohárral a kézben lebuktatott apuka („Mindenesetre az látszik, hogy apu két korsó sört ivott meg…”), majd ennek tovább fokozása („… legalábbis remélem, hogy apuka itta meg, nem a kislány…”), az MTK pályájáról pedig megtudhattuk, hogy nem is a támadók, hanem a tereptárgyak a legveszélyesebbek („…idén már ötször talált be a kapufa… illetve a kapuba!”). Ellenben a legnagyobb jelenet minden vitán felül a pápai nyugdíjasklub által összehozott egyenlítő gólnál látható, amikor is Kenő lövése nyomán Fehér egy olyan mátrixos hátravetődést mutat be, hogy utána én már Maric hálóba helyezését rendesen bullet time-ban láttam megvalósulni… :)
http://www.csakfoci.hu/node/159733
3:30 környékén.
Baromi bosszantó meccs volt, hátul sokat alibiztünk, pedig ilyet nem szoktunk csinálni, főleg akkor ha három hátvédünk van. Kemenestől ismét, sokadjára és sokszor felállt a szőr a hátamon, A védelem szerencsére nagy hibát nem csinált, a középpálya nem hozta a formáját, kevés komoly esély volt a támadásoknál. Félidőben már ideges voltam, hogy a széleken vezetett támadások csak Job sokszor általmatlan beadásaiban haltak el, de Holender sem villogott. Bona kapott egy kemény és elég magas védőt a nyakába, nem is tudott villogni, viszont jó passzai és gólpassza volt. Vécseit sajnálom, hogy a spájzban dugja el a májsztro a lekvárok közé, ahelyett, hogy az igazi helyén szerepeltetné. Daud későn jött be, de volt egy két jó megmozdulása.
A legnagyobb meglepetés Diarra becserélése volt.
A tegnapi meccsel kapcsolatban tényleg felesleges belemenni bármilyen mélyelemzésbe. Én csak annyit mondanék, hogy az első félidő közepén mosollyal az arcomon konstatáltam, hogy az utóbbi 10-15 évünkből ezt a csapatot kedvelem a legjobban. :) Ha legnagyobb kedvencem, Illés Bécó annak idején csak fele annyira játszott volna szívből-lélekből, mint ezek a srácok, akkor világválogatott lehetett volna…