Nem tudom, hogy a szükség vitte rá, vagy ez lesz a tavaszi alapunk, de Rossi előkapta régi csodafegyverét, a három szűrős 4-3-3-at, amivel az első korszaka legeredményesebb sorozatait hozta. Godoy, Hidi és Nagy Geri is kezdett, előttük Holender és Proszi a széleken, Izaura középcsatárban.
Kone talpig fehérben a pálya mellett, Gyula eltiltva, Ontivero állítólag sérült, Vécsei nincs, Botka hétfőtől, Baráth Boti szintén a pálya mellett, Daudot meg felesleges is sorolni. Az épkézlábakból kell valamit kihozni, nincs más. Ehhez képest a kezdőnkben egyedül Izazola volt új igazolás, a többiek, Kosnic kivételével már Rossi első korszakában is nálunk játszottak.
Tegyük össze a bevezető két bekezdést: Kemenes – King, Ignja, Kosnic, Vidovic – Nagy Geri, Hidi, Godoy – Prosser, Izazola, Holender
Ami feltűnt:
- King és Vidó többet játszott előre, mint VW alatt, nem voltak annyira rátapasztva a térfelünkre. (Rossi alatt a szaladgáló szélsőhátvéd mindig alap volt, korábban, emlékezhetünk, ezért döntött, ha dönthetett Boti ellenében)
- Hidi közvetlenül a védelem előtt játszott, Godoy kissé előrébb, Nagy Gerit meg nem tudom megmondani.
- Izazolától nem láttam semmi extrát.
- Proszi hajtott, de ma nem a penge oldalát kapta elő, igaz, szerintem így sem volt rossz. Gyakorlatilag mindenben benne volt, amiben a környékén benne lehetett lenni az ellenfél kapuja előtt.
- Holender az első félidőben parádézott. Az elfutásai rendre működtek, jól játszott középre, bár volt, hogy egy-egy beadás inkább taccsra szállt, de nagyon rendben volt ettől még a játéka. Neki külön örülök, mert 2014-ben úgy tűnt, megtorpanni látszik, sőt, volt, hogy kifejezetten rossz volt hetekig-hónapokig.
Akik követték az élőzős posztunkat, olvashatták, nem pörögtek túlzottan az események az első félidőben (a másodikban még annyira sem), így néha azon vettük észre magunkat, hogy
házi erős pista /// úgy egy kiló kaliforniai paprikát apróra szeltem, besóztam, hogy a levét leadja. utána összemixeltem csilipaprikával és kis olivaolajjal, majd hagytam állni. kenyérre kenve is ehető
különböző ételízesítő paprikakölteményekről beszélünk, valamint megállapítottuk, az így készülő paprikakrém, mert ez igazából krémszerű dolog, igazából nem is erős pista, hanem a piros aranyra hasonlít. Én például az erős pistán az ablakban nevelt csiliből szoktam készíteni, oliva helyett fenyőmaggal összedolgozva kis mozsárban, hasonló elven, mint ahogy a pesto készül, csak az ugyebár bazsalikomból.
A második félidőre behoztuk Hidi helyére Lőrinczyt, aki szerdán – nincs rá jobb szó – rémes volt. Most jóval kevesebb elszórt labdával operált, jött tőle néhány olyan csel, amiért szeretjük a játékát, néhány remek labdatartás, egy-egy jó meglátás oldalra, általában Proszi irányába, viszont azt még nem érezni, hogy érett lenne az NB I-ben tartósan, vagy akár egy meccsen belüli módon mozgatni ezt a Honvédot. (Talán ezért is kezdtünk három szűrővel.)
Mivel a Nitra egyáltalán nem támadott a második félidőben (sem), mi pedig a többi csere után teljesen szétestünk és ad-hoc labdatologatásba kezdtünk, az unalom a tetőfokára hágott.
a rizottóról jutott eszébe gyurinak egy olasz kaja, amit a napokban evett szicilián. sűrű rizottóból golyókat gyúrta, abba sajt és hús került, majd bepanírozva a sütőbe. – elég jó, mondtam neki, mindenképp ki fogom próbálni, de ma még rámegyek a már elkészült dagadóra, párolt kukoricával és tepsis krumplival.
/// közben megküldték: arancini a neve, ez pedig az elkészítési módja
Észre sem vettük, de megint ételekről kezdtünk el beszélgetni. Gondoltam illene frissíteni a közvetítést, be is írtam, hogy nem történik semmi, de akkor láttam meg, hogy a 88. percen járunk, az előző bejegyzés pedig a 67-ben készült. Erről ennyit.
Az elvonuló tömegből
apropos, a hátsó füvesen lehetett a korlát mellett állni, míg a műfüvesen ugyanezt letiltott a rendőrség és a katasztrófavédelem. nem értem.
kivált egy-egy ismerős, volt, aki a túloldalon, tehát a vasgyár oldalán állt a második félidőben, ő például egészen dicsérte Mezát, hogy nem szállt be rosszul.
Viszont Palacios valami varázslatos. A hivatalos narratíva szerint két-három hét lemaradásban van, aminek persze a látottak alapján nem hiszünk, és bár viccelődhetnénk, hogy az a hét inkább hónap, de nem tesszük, mert a hónap is évek. Amit ma láttunk belőle, azért értelmetlen volt felforgatni a perui másodosztályt, és elhozni a 27 éves korára felfedezetlen maradt kolumbiai gyémántot. A kedvencem talán az volt tőle, amikor egy baloldalról érkező rossz (derékmagas) beadást úgy fejelt meg, hogy a levegőben úszva kifelé. Első meccsén még Kone is többet mutatott.
A továbbiak csak vázlatosan:
- Szabi hatalmas kirúgásából Proszi iramodott meg, a kapus felvágja, a büntetőt Holender lövi be, kissé bizonytalanul (megtorpan, és talán még flegma is), bele is ér a kapus. Ezzel a góllal verjük 1-0-ra a szlovák másodosztály középcsapatát.
- Erdős személyében debütált egy akadémista srác jobbhátvédben, nem volt rossz, igaz, dolga sem nagyon.
- A kilenc új igazolásból négyen játszottak mindössze: Izazola kezdőként 45 percet, Palacios csereként egy félidőt, Projic 32 percet, Meza 23 percet. Nem akarom összeadni, hogy az eddigi felkészülésiken mennyit játszottak összesen, mert valószínűleg kiábrándító lenne.
- Ha jól számolom hoztunk öt csatárt, plusz Mensaht és Darut vissza kölcsönből (mindössze Traore és Bobál távozott), tehát jogosan merül fel a kérdés: ki lő gólt, ha Palacios nem tud? (Nem tud.)
- Jó társaságban pereg az idő.
- a honvedfc.hu összefoglalója – szövegesen
