Mielőtt good old Hanta begyűjti a Pulitzer díjat oknyomozó/véleményvezér újságírás kategóriában, a blogunkat pedig az egy posztra jutó felcsútgyalázások határértékének permanens túllépése miatt betiltja a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, gyorsan nyomok még egy beharangot és kibeszélő-lehetőség posztot a Vidi-meccs előtt. Mert azért az is lesz ma, és a Hali tegnapi sikere után a múlt vasárnapi nyugalmam minimálisan, de inogni látszik.
Pedig az a múlt vasárnap milyen csendes és kiegyensúlyozott volt! Meglett a kéthavonta esedékes egy győzelmünk, most épp a Kecsó ellen, ráadásul ez történelmi siker, ugye-ugye, így a hét utolsó napját boldog békeidős élvezkedéssel tölthettem a Honvédon való izgulás helyett, most épp Erzsébeten, ahol az ESMTK némi bíróhölgyi segítséggel, igaz, de rommá gyakta a Gyulai Termált. A sör ipari volt, szar, de legalább ótvar, a czukkok a korlátnál zseniálisak (“Három ide nem oda, hajrááááááá Liza“), la Vita e bella, vagy mi, mondaná Marco Rossi, ha igazi romantikus lenne és ott állt volna mellettem. A Hali leszakadva, a Dunaúj majdnem leszakadva, a Pápa teljesen, ráadásul Bíró zálogmester önfeljelentés után a kóterban, sínen vagyunk.
Vagy mégsem?
Csakhogy közben tegnap Kismészöly “Ííííídesapám” Géza szoftosan felpörgetett Haladása leverte a becsülettel bealvó Nyíregyet (mondjuk mit vártam?), kösz az évvégi leeresztést, Jani… Így mindjárt karcosabbnak tűnik az uccsó három fordulónk (észérvekkel: a helyzet nem sokat változott az egy héttel ezelőttihez képest, de a múltkori poszt írásakor jó kedvem volt, most meg nincs).
És akkor jön a Vidi. Ma.
Fura a Vidi-meccs manapság minden idényünkben. Régen (kicsit visszautalva Hanta tegnapi, “kérem vissza a csődbemenő Gázszert” posztjára) a Vidi meccsek sose izgattak nagyon, általában győzelem itthon, vagy néha az orrunk alá eresztenek egy galambot, mert picit mumusok, de annyira mégsem. Idegenben 3 évente nyerünk – kábé a kilencvenesek közepétől kezdve, különben hol Kuntics, hol Dvéri vezényletével agyonvernek, de ez nem izgat senkit, mert olyankorra már rég eldőlt minden, az ő 6. és a mi 13. helyünk is. Valahogy így. Aztán pár év múlva a Vidi lett az új… no nem Fradi, az a gyűlöletszint ma a Bicske melletti tanyaközpontnak jár tőlem, inkább a szememben az új MTK, mármint a Millenium MTK-ja, az összevásárolt, gyűlöletes, Illést-Hamart-Oroszt einstandoló MTK.
Meg is lehet nézni az elmúlt éveket, hogy készültünk a Vidi ellen, sosem szimpla meccsként…
2014 tavasz – félelmeit elsírja: RW
“Nem könnyű a helyzet (de sokszor leírtam ezt a mondatot mostanság…). Ha még Rossi lenne a padon, a hullámvölgy folytatásától félnék, most meg – igazából most nem félek, csak fogalmam sincs mi következik. Jó, kicsit mégis félek. (…) Hát ez van, homályban tapogatózok, ami biztos, hogy a padon egy fiatal utánpótlásedzővel, a meccskeretben (elvileg) MFA-s túlsúllyal várjuk a fehérvári ellent, üres Északi Kanyarral, várhatóan remek hangulatban, úgyhogy már csak a kis meccstársaságunkban bízhatok igazán, hogy legalább 1-2 pikírt poénon röhögjünk egy-egy kellemeset a korlát mellett. Minimálprogramnak ennyi, a többi majd elválik 14.00-kor.“
2013 tavasz – tavasznyitó (és Soproni sör-mámorban) réved: RW
“De akárhogy is, ma még én sem tudok rosszkedvűen vereség-előrejelző invokációt fellőni ide: itt a tavasz, a nap ontja ébresztő sugarait, Wekerle boldogan fürdik a fényben, a főtéri kisközértben a Soproni 1895 hívogatóan nyújtózik ki feléd a polcokról, ilyenkor imádom a telepet, minden ébredezik, jön a nagy természet-röneszansz, és mivel wekerlei tavasz nálam mindig = Kispest-Honvéd tavasz, így a pozitív ingerenciák elborítják most is az agyam, és nem tudom hogy, nem tudom miként, de holnap győzünk. Vagy legalábbis nem kapunk ki. Vagy ha mégis, most az sem érdekel. Itt a tavasz! (…)“
2011 ősz – újrajóHonvédosnaklenni-séget vizionál: Hanta!
“A helyes megoldás: újra (miért, mikor nem?) jó honvédosnak lenni! Nem lehet elégszer hangsúlyozni, van egy csapatunk, van hozzá egy játékunk, van egy jövőképünk, és mindezt bármikor nyakon tudjuk önteni némi történelmi mázzal. Kell ennél több? Kell, de az majd jön magától.(…) Kiegészítő megjegyzés: a tavaszi Honvéd-Videoton után énekelt “hol a fieszta?” c. népdalra múlt szombaton végre megkaptam a választ, miután kiderült, a kecskeméti drukkerek a helyi Fieszta nevű műintézményben gurítják le a meccsek utáni kötelező köröket.)“
2011 tavasz – RW megint a múltba megy vissza összehasonlítgatni:
“Vasárnap, szemben 1991-gyel, nem mi készülünk bajnokavatóra, és most nagyon nem örülnénk ha a Dottore arca itt simulna ki végleg ebben az idényben. Amiért anno mi kaptuk a cinkelést a ’80-asokban, hogy a líbling csapat vagyunk, az most az ellenfélre igaz a szurkolói köznyelvben. Minden megváltozott. Még csak esélyesek sem vagyunk. Fura ezt megemészteni, bár lassan 20 év óta, hát már nem lázad úgy az ember. Viszont a kisördög az ott ül a vállon, és azt suttogja: akármi is lehet. Nos ebbe a piciny szalmaszálba kapaszkodva, jó lenne egy nagy meccset lehozni aminek a végén most mi lehetnénk a Siófok, aki elodázza a bajnoki címet, és ha kifordítva-kitekerve is, de a Bozsikban ismétlődjön a történelem…(a szívünk mélyén pedig tovább várjuk az early ’90s revival-t).“
2011 tavasz MK – RW és a Kispest-faktor.
“Ha leírom a csapatot, akkor mindig jön valami csoda-szerűség. Mint Szurgenttel Zalaegerszegen, a Kozarekgólos meccsen. Mint Komorával 1997 őszén a Fradi ellen. Mint Supka első őszén, mikor sorozatos szopolák után idegenben rúgtunk 4-et a mumus Kaposvárnak a Kupában. Mikor a Vác elleni hazai megaláztatás után megfingattuk a Sampot. Hát most ebben reménykedek, halványan, minden alap nélkül. (…) Úgyhogy most vissza a melóhoz, valahogy kibírni szemkifolyás nélkül a monitor előtt, 5-kor aztán start, 3/4 6 Bozsik, Holé úrnál kikérni a csapolt árpalevet aztán várni a csodát. (…) … és persze nyilatkoztak volt edzőink is.”
* * *
Hogy miért idézgetem magunkat: mert azt akartam kihozni a posztból, hogy a Vidi ellen mindig felfokozott a várakozás. Ez úgy-ahogy le is jön az idézetekből, egy még szomorúbb dolog azonban méginkább: a két 2011 tavaszi idézetet nem számítva, amikor még csak egyenesedtünk ki Supkával, így a beharangok is bizonytalankák, Kispest-faktorozók, stb., addig a többi hangulatkeltő poszt duzzad az önbizalomtól, igaz, volt is miért jókedvűnek lenni a Danilós-Sanyilós őszön, vagy épp a Lanzás tavaszra készülve. Viszont a legutóbbi hazaink előtt megint gyászos volt a hangulat, lévén akkor már benne ültünk abban a gödörben ahol igazából most is vagyunk, talán közelebb a peremhez és nem a fenéken, de akkor is.
Nos, nem lett szuperjó kedvem ettől a retrospektívától, de mindegy, este ott leszünk a korlátnál, szöttyögunk, homlokráncolunk, és örvendezünk az iksznek, mert valamiért azt érzem, hogy meglesz.
S hogy a végére megrázzam a pofonfát is: miért nem érezném így, ha már Bábhidi Bajusz is megmondta a tegnapi Sport1-es felvezetőben, hogy “az agresszív Honvéd minimum 1 pontot bezsebel“? Ő már csak tudja ;)