Meccsarcnak választani valakit most sem könnyű. Békéscsabán a bőség zavara okozott nehézségeket a sok jó teljesítmény közepette; most egységesen szürke volt a csapatunk.
Én mégis kiemelném Nagy Gergőt, aki amíg pályán volt, nem nagyon hibázott, viszont hetek óta tartó megalkuvás nélküli és fáradhatatlan középpályásjátékát most is változatlanul hozva, tegnap ezzel kiemelkedett a mezőnyből a mi oldalunkon. Tegnap is írtam, hogy én nem is cseréltem volna le őt, de lehet, hogy tényleg megfáradt, ezt a szakmai stáb csak jobban érzi.
Egyébként pedig tök jó visszagondolni 2010 ősz végére, amikor a blogunk indult, és az Eger elleni MK-meccsen, majd a téli felkészülésiken Szalai, majd Supka ki-kipróbált MFA-sokat, és Baráth Boti meg Kapacina és Czár Ricsi mellett nekem a titkos favoritom pont Nagy Geri volt (egész pontosan Boti+Geri), mondogattam is a korlátnál a következő tavaszon őt ekézőknek, hogy egyszer kurva jó lesz a Geri. És egyszerre kurva jó lett a Geri.
Két hét múlva, a Vasas ellen aztán bízom benne: ismét nehezen választok meccsVIP-et, de akkor ismét a békéscsabai indokok miatt.
Viszont most: szép volt Gergő, ma is, az elmúlt hetekben is. Így tovább.