Szeretem az ilyen válogatott szüneteket, mert csak ilyenkor van igazából ideje kicsit megpihenni annak, aki egy klub bloggerének szegődik. Ezért is tudom extrán szeretni az idei, nyugodt évet, mert meghagyja nekem a válogatott szünetet.
Én ilyenkor nem keresek csodacsatárt, nem foglalkozom semmivel, legfeljebb kinézek az nb3-as csapat meccsére, ha otthon játszik, mert meccsen lenni amúgy elég jó dolog, és tudom is csinálni rendületlen.
Így például jutott időm nem foglalkozni azzal, hogy az MLSZ fegyelmi bizottsága a Felcsút elleni meccset követően megbüntetett minket előbb 350.000, majd újratárgyalás után 300.000. forintra.
Az újabban dívni látszó tájékoztatási rendünk szerint, a Honvéd publikálta is az első határozatot:
Ebben például benne van, hogy kábé 10 fő kétszer azt mondta, hogy “Buzi, MLSZ!”, vagyis nominálisan elhangzott mintegy húsz alkalommal, valamint volt ötször, nem számszerűsített főtől “szarromániázás”.
Erre mondom én azt, hogy jajj. Adegy, az MLSZ megígérte, hogy ezentúl csak olyanért büntet, amiért a nemzetközi szövetség is, vagyis most vagy az van, hogy egy “Buzi, MLSZ!” Spanyolországban, netán Macedóniában is megér néhány tízezer forintot, vagy csak szimplán hazugság volt a nem büntetünk hülyeségért.
Adkettő. A Kispesten szimplánál valamivel talán jobban gyűlölt felcsúti modellel játszottunk hat nappal egy Magyarország-Románia előtt. Bevallom, én csodálkozom, hogy csak ötször volt szarromániázás. Egyszerűen azért, mert így működik a szurkolói lélek. Le merem fogadni, a skandálók döntő többségének semmi baja sincs a Román állammal, mert nulla a személyes érintettsége, ellenben azt, mint meccsrejáró ember pontosan tudja, hogy mit jelent egy magyar-román. Fogjuk fel, hatalmas különbség.
Állítom, a szarrománizás egy ilyen meccsen pont ugyanaz, mint a mocskoslilák és egyebek. Ha viszont “hátrányosan megkülönböztető magatartás”, vagy bármi hasonló lenne, akkor annak rendszerszerűbben kellene előfordulnia. Felesleges ott vadászni a kirekesztőt, a nácit, ahol éppen lehet, hogy darabra van, de speciel pont nem akként viselkedik.
Ennyit szántam a büntetős részre, mert már ez is több, mint amennyi benne van.
Illetve nem, még egyet, a legjobbat meg kihagytam volna: az évtizedeken át agyonbüntetett Fradika idén még egy fillért sem fizetett, amivel egy társaságba keveredett a nézőkkel nem rendelkező Pakssal, Felcsúttal és MTK-val.
Hét fordulót követően így néz ki a büntetések táblája:
- Újpest 2.800.000, az összes büntetés 45,5%-a
- DVSC, 1.400.000 / 22,8%
- Diósgyőr és Videoton, 700.000 / 11,4%
- Honvéd, 300.000 / 4,9%
- Vasas, 150.000 / 2,4%
- Békéscsaba és Haladás, 50.000 / 0,8%
Hét meccs alatt amúgy négyszer is büntették a Fradi ellen játszó klubot, ami egyértelműen jelzi Kubatov barátunk sikerét: megregulázta a Fradi táborát. Én pedig majom vagyok a hathúszas falvédőről, kedves MLSZ fegyelmi bizottság.
Vasas
Valahol örülök neki, hogy visszatértek, mert én valahol szeretem a Vasas elleni meccseket. Már csak azért is, mert tudom értelmezni. Állítom, olyan van, hogy Vasas, meg olyat lehet és érdemes is teremteni, ellentétben mondjuk a Felcsúttal, vagy volt a Lombard Pápával.
A Vasas például egy olyan dolog, aminek lehet úgy szurkolni, hogy az ember közszereplőként is felvállalhatja. Moldovát nem kell bemutatni, pont nemrégiben adta ki a Szent labda című mélyen alulszerkesztett, de a saját vasasosságáról szóló könyvét. Aztán ott van Nemcsák Károly, mindenki Vágási Ferije, vagy Schiffer András politikus. Ismerjük el, egyikük sem a Vasas miatt vérciki.
Szóval a Vasas van, és ha a Vasas van, akkor a Kispest-Vasas is van, sőt, egy valami, hovatovább maga egy dolog. Jövőre lesz száz éve, hogy először játszottunk egymással az élvonalban. És gondoljuk végig mi történt az alatt a száz év alatt. Még futballpályán is sok, nemhogy a nagyvilágban, Európában, Magyarországon, Budapesten. Száz éve rendületlenül Kispest-Vasas, mert mindkét oldalnak fontos, hogy legyen, hogy élvonalban legyen, máshogy el sem tudja képzelni saját magát.
Nem a Vasast szeretem, hanem a tartalmat tisztelem. A Vasasban nagyon kevés a szeretnivaló, legfeljebb a Vasasnak szurkolói ismerőseink között lehetnek néhányan. Jó, azt el kell ismernem, Angyalföldnek még ma is van valami halvány romantikája. A pálya környékén egészen a közelmúltig megvolt a Forgách talponálló, a magába sűrített összes létező szocializmussal, mintegy panteonjaként bebábozódva az utókornak. Itt valahogy adja magát a Kőbányai és a Vadász keserű egy téli, szerda délelőtti edzőmeccs előtt. Mindannyian Hofin nőttünk föl.
Na, igy az igazi a meccs elotti ampulla Angyalfoldon. pic.twitter.com/1wFifMRJ2K
— Csaklive (@Csaklive) February 11, 2015
Látjuk, a Vasas egy értelmezhető valami, és ha valami értelmezhető valami, akkor azzal szemben magunkat is meg tudjuk határozni. Kispest a kertváros, a majdnemvidék, a peremkerület, a sajátvilág, az önerőből ethosza versus a prolitanya, az ipari munkásság, a tömegek, a képzelt tartalomban feloldódás valósága. Ennyire egyszerű egy csupasz mi és nem mi dichotómiát felállítani. Nem kevesebbek, nem többek, mint mi, csak mások, így adva hozzá egy újabb réteget a már önmagában is gyönyörű dologhoz – a futballhoz.
Az pedig maga a gyönyörűség, hogy az ellenfélnél olyan kipróbált arcokkal találkozni, mint Simon Anti, Szanyó, Bíró Szabi, Keresztúri és Ferenczi (erőnléti edző!!!!) a kispadon, Remili, Czvitkovics, Kenesei Krisztián, Grúz, Debreceni és Lázok a keretben. És ott van Nagy Gertrúd kapus is, aki igazából Gergely, csak ezt mi nem tudtuk a tavalyi újvárosi zimankóban, így lett a mez hátára írt G.-ből Gertrúd, hogy aztán kapjon néhány borgőzös (pálinkával átitattottan sörgőzös) áriát. Mellékesen a helyére Szűcs Lajost igazolta az Újváros.
Szombaton tehát igazi őszi hangulatú meccs lesz, az időjósok is csak jövő hétre ígérik az újabb harminc fokokat. Még szó sincs lombhullatársról, RW sem fog keseregni a számára oly’ kedves sárguló levelű Adyról (az utcáról természetesen, Bandi egy ideje már távol tartja magát a levélforgalomtól), a kerthelységek is nyitva lesznek (ilyen mondjuk nincs a stadion környékén leszámítva a Gurigát), csak az idő lesz hüsibb kissé, az ég is borúsabbnak tűnik majd, vagyis őszi hangulat lesz valódi ősz nélkül, ami bárhogy is nézem, tökéletesen illik a Vasas vendégjátékához. Egy Vasassal vagy május elsején játsszunk a Fáyan, vagy egy ilyen őszön a Bozsikban, mert egyszerűen nem illik más hozzájuk.
A lényeg, hogy nekem igencsak várós a meccs, aztán majd lesz valahogy. Közben mi is próbáljuk újra felvenni a fonalat, összekaparni az elmúlt két hét történéseit, hátha valamelyiknek meghatározó szerepe lehet a szombat szempontjából. Pl. kik a sérültek náluk és nálunk? Vaszke játékra kész? stb.
