Nyilván valahol vérezni fog a szívem, amíg ti a vendégben vígan sörözgettek, élitek a társasági életetek, majd a meccset követően ünnepeltek egy jót, miután megszakítottuk a Fradi csaknem egy éves veretlenségi szériáját. Eközben engem elkapott a kíváncsiság, és a megyek/nem megyek kérdéskört úgy zártam rövidre, hogy megyek, de dolgozni.
Egyrészt úgy alakult, hogy mindenféle elvi és gyakorlati okokból eddig távol maradtam az új Üllőitől, van mit bepótolnom tehát, és az is van, hogy valóban érdekel, miért tarják annyira szuper stadionnak, mert annak tartják. Ingyenélő pogácsazabálóvá nemesítettem hát magam, ami ugyan nem szokatlan léthelyzet, csak mindig fájó, ha az ember mondjuk nem Pakson, vagy valami hasonló létesítményben teszi, ahol – bár tiltja a sajtórend – mégis lehet bratyizni, találkozni szurkolókkal is.
A lényeg, hogy most kivételesen nem feltétlen a meccset, hanem az enteriőrt próbálom majd bemutatni nektek, feltéve ha összejön.
