Lövésem sincs…

…hogy mi lesz ma este a Groupamában. Mondjuk azt remélem, a posztcím a csapatra nem lesz igaz 20.30 és 22.30 között a beforgatott új Fradi-pályán… De hogy az eredmény mi lesz, hogy mik az esélyeink, arról tényleg halvány lila, vagy illendőképpen fogalmazva: vörös-fekete segédfogalmam sincsen!

Világéletemben úgy alakult, hogy fradista többségben senyvedtem mindenhol, minden közösségi interakciómban. (Mit csodálkozok, ez egy ilyen ország.) Általánosban még alapvetően kiegyenlített volt az arány (wekerlei suli, iszonyat erős KHFC, még sikk volt a tufáknak is Honvédosnak lenni), aztán a gimi 4 éve alatt a belvárosi intézményben végig egyedül voltam a nyálukat a BL-menetelésre és a zsinórbajnoki címekre verő divatzöldek mellett. Egyetem? Maradtam egyedül újabb 5 évre. Az első, jó hosszú ideig kitartó munkahelyemen egy kósza régihonvédos volt rajtam kívül, ki persze ő se járt már a ’80-asok vége óta, de legalább lelkileg támogatott a zöld kollegák ellen. Aztán újabb melóhely, meg még egy, továbbra is egyedül a vártán, de magyarfocit se nagyon néztek körülöttem, nem zavart a magány. Aztán a tavaly óta meglévő új hely…

…hát ez kegyetlen. Tele vagyunk díszfratyistákkal, de olyanokkal, akiket Hanta a tüntetéses posztjában megcoub-olt. És a legszebb, hogy ezek a fazonok élcelődnek is velem a Honvédosságom miatt, non-stop a cinkelés, és amikor visszakérdezek, hogy mire a nagy mellény a közvetve állami pénzekkel kistafírozott stadion és a központilag kábé eldöntött bajnokság kapcsán, egyből jön az örök mantra: „ez nekik jár”, „nekik ez boldogság, hogy agyonvernek mindenkit”, „a nemzet csapata,a Fradit támogatni KELL”, „el voltak nyomva évekig”, „a Honvéd 40 évig a rendszer csapata volt”. Ilyenkor ma már cáfolni sem állok neki, megtettem már nekik x alkalommal, de nem használ semmit a józan ész.

Nos, ha ezek után ez a szétturbózott Fradi most lever minket, hétfőn kb. szabin leszek, mert végignézni ezeket a kéjes arcokat, akik totálisan büszkék arra, hogy a fél válogatott keret+a Bohóc legjobb légiósai (akik, tegyük hozzá, nemzetközi szinten rommáégtek egy bosnyák ifi iparoscsapat ellen) leverik a hozzávetőlegesen egy kezdőcsapat + 3 csere mélységű keretű Kispestet, hát az csodálatos lesz.

Egy a gyógymód. Ne kapjunk ki! Ez persze könnyebb így leírva, mint kivitelezni a melót ma este.

Szerencsére a heti videókból az látszik, az önbizalom okés, ennek jót is tett a Diók elleni utolsó perces siker (az én parámnak meg nem, hogy a bealudni látszó zöldek viszont az első besülésüket már ‘csúton ellőtték), erre az önbizalomfröccsre pedig nagy szükség is lesz este.

Ha bízhatok valamiben, akkor az az általam az utóbbi hónapokban egyre több kritikával szemlélt rossi-i taktikai eszköztár (hozzátenném, minden fenntartásom ellenére, amit a hisztis olasszal szemben táplálok, jelenleg semmi ötletem, alternatívám nincs a pótlására, még mindig a jelenlegi legjobb megoldás a helyzetünkben, ez van). A talján eddig egy kivétellel mindig borsot tört a Fradi orra alá, az a kivétel mondjuk pont a besülős 2014-es tavasza, Doll ellen már nem működött a Monizt mindig tarkónverő magico Italiano… De az örök axióma, miszerint Rossi-s gárda a kiscsapatok ellen rendre besül, kreativitáshiányban szenved, az egy-két fokkal erősebb (bohócliger) keretek ellen viszont bármikor képes egy ótvar és hatékony bekkelésre, egy-két jó kontrával akár meglepetést is hozva (Fradi elleni meccsek, megPereázott Videoton két éve ilyenkor, idei szezonkezdet), nos, ebben tényleg lehet bizakodni.

Hát, valahogy így. Remélem, a srácok átérzik a meccs lényegét, jobban, mint a Tanyaközpont ellen 4 fordulóval ezelőtt, és valami kis hősies játékkal szállítanak nekünk egy pici csodát az Üllői út 129. szám alatti ingatlanból. Ránk férne ebben a sanyarú, idegenbeli meccsekkel telelyuggatott októberben!

És akkor én is picit mosolyogva mehetnék dolgozni hétfőn.