Múlt héten nem egyezett teljesen az értékítéletünk, az általam kihozott Hidi-Nagy-Bobál hármas csak közelítette a Nagyerdőben kétgólos Eppelt nálatok. Eheti választásom így akár egy megkésett utánafutásként is értékelhető lehetne a közvéleménynek, mégsem erről van szó. Mindjárt meg is magyarázom.
Először akkor a tények tegnapról: félgőzzel is vertük a Paksot, így kimagasló teljesítmény ha nem is volt sok, az alap stabil “hatost” a kezdőcsapat nagy része biztosan hozta. Viszont pont a tegnapi átlagosabb (átlagosan jó) teljesítmények közül nekem sokkal jobban kilógott felfele Marci két gólos “mindenteldöntő” szerepe, még inkább a sok passz, magas összjáték-részvételi aktivitás (bár nem néztem InStatot), mint Debrecenben, ahol szerintem igazából “csak” lőtt két gólt (nem mintha az nem lett volna fontos, de hát a dicsérettel ott sem fukarkodtam). Tegnap viszont tényleg ő az aki először eszembe jut, ha valaki a meccsről kérdez, és ez most meccsarc-címet ér, ennyi, nem is kell tovább ragozni.
Ezt nem, azt viszont igen, hogy most még erősebb a kontraszt az Eppelmarci-sagában, mint egy hete. Már Debrecen kapcsán is írtam, hogy igencsak húztam magamban a számat, amiért mind élőben a meccseken, mind kommentekben és különböző netes fórumokon már megindult a csatár betalálása “semmivel se jobb mint Délczeg“, “még egy impotens torony“, “nem véletlen, hogy az MTK is megszabadult tőle” stb. Ezért is örülök a kétszer két góljának (ráadásul ezek változatossága sem semmi, volt itt fejes, brutálbomba, közelről beküldés és ügyes húzogatás is) egy hét alatt, mert ezzel talán az utolsó szöttyögő hangok is elnémulnak, aki pedig délczegi pályaívet vizionál erre a srácra, az menjen Matróz szeszes italt kortyolgatni a kisvárdai centerpálya korlátja mellé. Nyilván nem kell most sem elszállni, én sem az új Sasu-t érzem a srácban, de eddig hozza azt, aminek hoztuk, egy viszonylag gólérzékeny, klasszikus második csatár szerepét, aki ráadásul az utóbbi meccsen No1. ékként viselkedik. Ez azért nem rossz.