Meccsarcnak tegnapról három olyan srácot választhatok, akik igazából szezondíjat is kaphatnának, lévén egész évben nagyobb hullámvölgyek nélkül hozták a megbízhatót, nem egy esetben pedig az extrát is.
Baráth Boti, Nagy Gergő, Bobál Dávid.
Boti idén az első évét ismételte meg, maga mögött hagyva az elmúlt szezonok egy-két bizonytalanabb meccsét, és ismét maradt ereje extrázásokra is, a Fratyi elleni dugójától például Dibusznak állítólag még mindig alkalmi rángógörcsei vannak, ha álmatlan éjszakáin izzadtan forgolódik a paplan alatt.
Nagy Geri idén érett be véglegesen. Más csapatok drukkereinek nem tűnik fel szürke robotolása, régen a korzónak sem, most már szerencsére igen, sőt a “vájtszeműek” (sic!) azokat a finomságokat is meglátják, amikor néha meg mer indulni előre, s ekkor derül ki, hogy ebben az irányban még sokkal több lenne a XXI. századi Sikesdiben. Király szezon volt, Gergő!
Bobál Dávid előtt pedig lengetek egy hatalmas kalapot (sic2). Amit az év elején általam még lassú arcnak gondolt srác művelt, hogy az Ignja-Lovrics(-Kamber) készletből egyértelműen ő lett az első számú középhátvédünk így április végére, az mindent elmond. Még ha a kövi szezonokban jön is a menetrend szerinti visszaesés, mint minden fiatal játékosnál (ha jön…?), akkor is csak annyit mondok: ez még Debrőénél is jobb debütidény volt, igen szép karriert jósolok a srácnak, (sajnos) bőven nem csak Honvéd-horizonton.
Szép volt, fiúk.