Mondhatnám nem történt semmi különös. November vége, szerda dél, kupameccs vidéken, az ellenfél a harmadosztályú Gyöngyös, az autón még nyári a gumi, a fűtés altató, lejjebb kell venni, a pulóver alatt aláöltöző. Nagyjából százötvenen-kétszázan indultunk útnak, hogy megtöltsük a parányi vendégszektort, és ha a parányiság abban merül ki, hogy pár méternyi apró lelátó és korlát, akkor nekünk kell még bőven pár méter, mert különben jön a magyar futball Hillsboroughja.
Kispesten mostanában teljesen normális, hogy a szurkolók átmennek légnemű halmazállapotba, és előbb teljesen betöltik a rendelkezésükre álló teret, majd ahogy nő a rendelkezésre álló teret betöltő elemek száma, úgy nő a tér belső nyomása, és válik egyre hangosabbá a massza, a végén pedig mindenki jól érzi magát. A nyomás növekedésének másik hasznos hatása a tér belső hőmérsékletének emelkedése (Gay-Lussac második törvénye!), ami esetünkben azt a népi megfigyelést írja le, hogy ha sokan egymás mellé állunk szorosan, akkor kevésbé fázunk.
A belső hőmérsékletet és a Hillsborough-esélyt megjelenítő grafikonon végül dél környékére sikerült megtalálni azt az optimális és egyben egyensúlyi pontot, ahol a szakadó hóesésben elkezdődhetett a mérkőzés. Egyensapka, hangos szurkolás, Villám Balázs kezd.
Igazából egykapuzunk a háromszázötven forintos sör árnyékában, és aki nem valamiféle dalt énekel, az vagy egymással, vagy a helyi szurkolókkal beszélget. Csordogáló mérkőzés, Lanzafaméra kíváncsi tömegek, gyorsan alakulnak a frontbarátságok. Száz évvel a nagy háború után újra és újra bebizonyosodik, a futball nyelve közös, és amíg a nagyságosságok egymással hadakoznak, addig mi (mink), a pórnép jól elvagyunk egymással.
Eppel, egy ide.
Akár meg is nyugodhatnánk, a Gyöngyös abszolúte veszélytelen a kapunkra, de kellene még egy gól, a pályán levelek, jobb nem kockáztatni, és legalább Lanzát, Eppelt és Kambert, esetleg valamelyikük helyett Holendert lehozni, Debrecenre meg ne sérüljenek.
Lanza bepanyenkázza, kettő ide. (A csakfoci videója:)
Félidő.
Közben a havazás eláll, a csapatok térfelet cserélnek, a túloldalra talpról alig látni el, de sebaj, van mivel lekötni magunkat. Nem értem miért nem küldi el a hollandot? – feszegeti az élet egyik nagy kérdését két gyöngyösi illetőségű, vagy nem illetőségű, de a hazaiak jogán, per mentén a meccsre kilátogató egyén, azaz fő. A boncolgatás folyamatába később becsatlakoznak kispesti érzelmű, ám bizonytalan illetőségű emberek is, azonban a megfejtéshez a gondolkodók számának emelkedésével se kerülünk közelebb.
Sőt, jottányit sem kerültünk közelebb, villan át az agyamon, és ekkor már tudom, hogy a következő utam a Nyest oldalára visz, mert ha valahol, ott egészen biztosan lesz magyarázat a jottányi jelentésére. Első gondolatom a yotta, ami az SI-ben egy irgalmatlan nagy számot jelent, de akkor miért vele fejeznénk ki valamit, ami meg majdnem semmit? A válasz természetesen helytelen, a jottányi eredete a görög ióta betű, ami később több európai nyelvben is elterjedt semmiség jelentéssel. Hmm, ez érdekes, és a népművelés részét is letudtam a posztnak.
Gazdag, három ide.
Az első gólja, amit látok. Illetve maradjunk annyiban, hogy látok. Három éve, a BKV-nak lőtte az elsőt tétmeccsen, akkor ugyan a pálya mellett álltam, de pont háttal, épp sört vételeztem, és – ha jól emlékszem – habzó szájjal cordelláztam valakinek vagy valakivel. Utóbbi cselekedetem akkoriban nem volt ritka, pont ezek a kupameccsek bizonyították, hogy az általa elképzelt modell teljesen életképtelen, Jobokkal, Vérhódokkal, valamint fura zoknifétisben szenvedő Mancinikkel nem lehet futballt csinálni.
A másodikra három évet kellett várni. Balmazújvárosban lőtte, miközben én a lelátó alatt, a mosdóból visszafelé tartva maradtam le róla.
És itt a harmadik, Gyöngyösön. Jelen vagyok: pipa. A pálya felé nézek: pipa. A havazás elállt: pipa. Minden adott, hogy totál plánban láthassam, egyedül az a kurva szemüveg foltos még, a távolság is van vagy száz méter, kavarodás, megpattan, de eskü, valamit mintha láttam volna. Sebaj, lemaradok én szívesen akár száz góljáról is, ha ez kell a Kispestnek, a világ legfeljebb annyit változik, hogy onnantól nem Gazdit froclizzák a góliszonyával, hanem engem, amiért mindig máshol vagyok, mint Superman és Clark Kent, vagyis lehet, hogy én vagyok Gazdag gólja? Még senki sem látott minket egy helyen.
Lukács be, előbb a pályára, majd a labdát középre, Danilo, négy ide.
Fújd le öreg, kezd már hideg lenni. Tisztességgel megdolgoztunk érte, a Videoton közben kizúgott Óbudán a Vác ellen, kuncogni szabad.
Gróf, Danilo, Banó-Szabó és Laczkó maradt ki a hétvégi kezdőből, helyettük Horváth, Pölöskei, Villám és Stoiacovici kezdett. Latifutól ugye megváltunk, Bobálról és Lorvicról semmi hír, hogy miért nincsenek a keretben sem hetek óta, Nagy Geri és King egyelőre sérült, Kabanguval nem számol EvdM, nincs nagyon hova tartalékolni. Lanzafaméról továbbra sem tudni hányadik sárgáját gyűjtötte, vagy nem gyűjtötte be a Kövesd ellen, játszhat, vagy nem játszhat Debrecenben?
Szűk a keret, a padon a tapasztalt Danilo, Gróf és Laczkó mellett mindössze Banó-Szabó, Herjeczki, Tömösvári és Lukács. Néhány hónapja ha Villámot és Deákot kezdeti egy edző, akkor azt mondom: tartalékolunk. Az idő közben változik, az információbőség továbbra sem vet fel minket, a Mismásolási Állandó állandó, nem véletlenül ez a neve, fogalmunk sincs kivel mi van, miért nem játszik (játszhat?). Elfogytunk, pihentetni szinte lehetetlen, a fakóból sincs nagyon kit felhozni, Sztoját persze érdemes, és Luki se fut rossz heteket.
Nem lesz ez így jó, egyre csak gyűlnek és gyűlnek a problémák, miközben azt kell látni, hogy amíg kevés van belőle, addig nem vesszük komolyan, a terv szerint kihordjuk lábon (vö.: megoldjuk házon belül, azért van az akadémia, etc.), majd amikor besűrűsödnek, akkor vesszük észre, jobb lett volna legalább pár apróságot kezeltetni az elején, nem lenne ennyi a baj. A megoldás persze ilyenkor sem az, hogy feltárjuk a probléma gyökerét, és megoldásokat keresünk, hanem harcba indul a félelmetes kommunikációs gépezetünk, és megmagyarázzuk(!). Mi semmit sem hibáztunk, esetleg nagyon picit, de ellenünk olyan erők szövetkeztek, Fortuna kisasszony, és amúgy is mindenki más.
Este a Siófokot húzza ki Németh Kisjézus, röhögni kezdek. Meccs előtt pont azon viccelődtünk, hogy a stadionrekonstrukciós programból egyedüli enbéegyesként kimaradó Kispest eddig csak olyan helyen játszott a kupában, ahová nem ígértek szinte semmit. Pécs, mint a legnagyobb magyar város, ahol nem épül majd stadion, pedig még a futballnegatív Szeged is kap egy olyan kategóriát és méretet, amit nekünk ígértek. Tatabányán volt egy tisztasági festés legalább, majd jött Gyöngyös, a város, ami csaknem kétszer akkora, mint Mezőköved vagy Balmazújváros, de még Paksot is bőven veri. Csak épp a polgármestere szoci. Erre Siófok, ahol ugyan voltak tervek, az önkormányzat még költött is rá, hogy aztán elhaljon egészen idén januárig, amikor újra felvetették, hogy 1,1 milliárból újulna meg 2018-ra a Révész Géza utca és környékre. Most november vége, tíz hónapja ez az utolsó hír. A konteó lényege: hogy ha csak lehetséges, a Honvéd nem játszhat új stadionban, és ha máshogy nem megy, akkor a kupában saját magával kell összesorsolni, hátha EvdM lesz annyira ügyes, és kiejti.
Apró érdekesség, hogy a Siófokkal idén és tavaly is játszottunk felkészülési meccset az év elején, vagyis nem leszünk szokatlanok egymásnak hidegben.
