Szombat este sajnos a pályán történtek nem nőttek fel a látón zajló szurkoláshoz – de van ilyen. Mint ahogy hiba is van sok, ezeket még van idő kijavítani, fontos tavaszi meccsek sora jön még, úgyhogy klasszikus korzós hőzöngés helyett próbálnánk higgadtan értékelni – meg örülni a teli vendégszektornak, mert annak legalább lehet.
Győztes meccs után a lehető legkirályabb dolgok egyike a posztírás, az ember ujja hasít a billentyűzeten, jönnek a jobbnál jobb hasonlatok és hangulatleíró elemek; vesztes találkozó után viszont… aj-jajj. Még a posztíráshoz a háttérzene kiválasztása is eltart 20 percig (most The Gathering – Nighttime Birds lett a befutó, mert Anneke az euroalterrock színtér Lanzafaméja), a címmel meg nyűglődök vagy fél órát, hogy ne valami kínosan hegyiivános vagy népsportos borzalom szülessen, aztán perszehogy az születik.
A tegnapelőtti beharang címének első állítása viszont nagyobb telitalálat lett, mint amiben bíztam. Tényleg kispesti futballünnep lett a szombat délután a zord idő ellenére, mikor kiértünk Faterral a Köki-re az óramű pontossággal érkező 148-assal (mondjuk nekem már csak lánykori nevén 48-as marad mindig is), már olyan tömeg volt, hogyha nem józanít ki a metsző hideg időjárás, akkor azt hiszem, hogy valami levantei metropoliszban járok, olyan kelet-mediterráneumi nyüzsgés fogadott a végállomás-komplexumban. A többiek már a SWAN előtt szűrnek, Hanta ismét díszvendégeket terelget maga előtt (honnan van neki mindig egy?), majd Rőzse tájékoztatása után (“mind a 8 busz egyszerre indul, negyedórás idősávon belül, készüljetek felszállni”) a blogfőszerk egyre felajzottabban tekintget körbe és percente jegyzi meg, hogy kéne útisör. Mi az esélyeket latolgatjuk. Van, aki optimista, én nem, valahogy nem érzem a siófoki meccskép alapján a tutit. “Lassan indul a busz, elképzelhető, hogy be kéne menni a kisboltba sörért.” (Hanta). Ábel élvezkedve meséli délutáni kalandjait és majdnem elkésését a találkozóról, Gyuri úr pedig borongósan tekint a messzeségbe. “Kezdenek beállni a buszok, valakinek be kéne ugrani egy-két útisörért” (Hanta). A többiek Öcsém után érdeklődnek, szomorúan közlöm, hogy a házi blogdesignerünket földre vitte egy kései megfázás, és magába roskadva otthonról szurkol, amit Ábel egy halk ejj-ejjel nyugtáz – a csakblogos drapi otthonfelejtését már hangosabb ejj-ejjel. “Már minden busz itt áll, kéne hozni útisört. Ábel, bemész a kisboltba?” (Hanta). A Babarok mikor futnak be? -kérdem, mire Hanta egy “Ábel, indulunk, hozz útisört“- válasszal zárja le a gyülekezést, azt hiszem, kissé monofókuszos lett a derék posztmester agya… de valamit nagyon tud, mert Ábelbébi úr szó nélkül bemegy a kisboltba és a legnemesebb untermanként hozza neki a söröket. Fanta óriási spíler, meg kell állapítsam ezredszer is.
A buszút frenetikus, mint mindig. Fölterelés után még 10 percet várakozunk a heringbuszban, elöl-hátul zsandárczukkok által összenyomva, majd elindulunk, Ábel MTK és Vasas-indulókat énekel artikulálatlanul, mögötte Gyuri csöndben könnyezik. Utána derék bölcsészünk olyan high-progresszív standupot nyom, amin már a mellettünk torzuló, sűrű testalkatú készenlétis sem bír röhögés nélkül túllépni, inkább elfordul. A helyzetet fokozza, hogy az Ecseri úti templomkanyarnál egy előttünk araszoló civil autó nem érti a helyzetet és nem engedi el a buszunkat a piros lámpánál szabályszerűen leállva, hiába dudál ezerrel nálunk a sofi bá; csak a messzeségben elporzó többi csuklóst látjuk. Közben zöld, de megindul a szembesáv is az Üllőin, a buszvezető gyakorló kamikazeként bepróbálja a balkanyart, én lélekben felkészülök a frontális ütközésre, de csak dudakoncert a vége, megúsztuk.
Jó órával kezdés előtt érkezünk megint a plázastadionba, ezt sosem értem, télen miért kell ezzel sz**atni a szurkolókat, hogy ott fagyjunk szét? Ismét csak az Északi Kinyír zenekar örökbecsűje jut eszembe, melynek címe egy “B” betű és egy gépfegyvermárka összevonásából, majd a Magyar Labdarúgó Szövetség rövidítésének utánabiggyesztéséből áll. Gratulálok. Mindenesetre a következő háromnegyed-egy óra közelharccal megy el, az 1200 drukkerre ugyanis 2 büféslány jut, akiknek kínjukban már szekuk segítenek üdítőket önteni hátulról. A tolakodás rosszabb, mint a 2000 márciusi magyar-ausztrálon a beengedés a régi fratyistadionban, de aztán mindenki italhoz jut, és még forró tea is van, yeah.
Szóval 1200 drukker. Na itt a lényeg. Ennyien még sosem voltunk a Grupiban, ahogy kezdő sípszó előtt körbenézek már odafenn, kiráz a hideg, és nemcsak a menetrend szerint beérkező ótvarhóvihar miatt. Amikor bedörög az első CSAKAKISPEST kórus, az a debreceni 5:2-es túra emlékét idézi, az ember szíve büszkén dobban meg a kispesti mez / Puskás Army póló, illetve némelyek esetében az egy szál csöcs (!!!) alatt. Felejthetetlen percek!
Sajnos a debreceni meccs nem csak emiatt az érzésbeli emlékfeltörés miatt irányadó: ekkor még nem sejtjük, hogy végeredményben is, csak most nem nálunk figyel az 5, pontosabban nem a nevünk mellett, hanem a hálónkban.
Magáról a meccsről írni sincs kedvem, mert a jó részek kvázi véget is értek, ahogy Iványi a sípjába fújt (tényleg, nyertünk valaha már ezzel a sípmesterrel?!). Kvázit azért írok, mert talán 3 jelenet azért volt, amire szívesen emlékszem majd vissza: az első Lanza labdaszerzése és szólója, majd csoda ütempassza Eppelnek, Marci pedig a májusi debreceni formát hozva szépen beveri, 0:1, extázis. A második a szépítő gólunk, és az azt követő percek, amikor azt hittem, az utóbbi egy év már védjeggyé váló őrült önkívületi hajtása megint előjön a pályán. A harmadik Eppel nagy helyzete. Aztán – ennyi.
Akit még dicsérnék, az Banó Bence, aki bátran próbálkozott elöl, amíg fenn volt, Lovrics most meglepően biztos volt hátul, Gazdi több megmozdulása is tetszetős volt.
Negatívumból jóval több tűnik elő.
- Egyszerűen NINCS VÉDELMÜNK. Ezzel valamit kezdeni kell. Supkával korábban ezzel a csapatrésszel sose volt nagy baj, tehát nem tudatlan a témában az edző, még inkább itt van a Rossi által épített, magyar viszonyok között B.A.T. védelem, akkor onnan hogy sikerül fél év alatt leamortizálódni erre a szintre? Láttuk, Supka is láthatta az EvdM féle nihilt, akkor onnan miért nem sikerül előrelépni? Persze túlsírni sem akarom (MOST MÉG) a helyzetet, látva a tegnapi meccsre érkezett kommenteket, már lassan supkatakarodj-nál tartunk, pedig még csak most kezdte nálunk a delikvens. Azért ennyire ne utálkozzunk szerintem zsigerből – viszont az tény, hogy ezzel a védekezéssel kezdeni kell valamit.
- Ami engem nyugtalanít, az nem a tegnap vérhomály Kamber, vagy az amúgy szintén lassuló Lovrics. Most sokan szidják e két játékost, ősszel már majdnem posztot is írtam a sok fröcsögés ellen, miközben elfelejtjük, hogy a bajnokcsapat két alappilléréről beszélünk. Nem egy 5 évvel ezelőtti bajnokcsapat kegyelemből foglalkoztatott két figurájáról, hanem a tavalyi scudettós csapat két alapemberéről. Tavaly még KamberGyuri a hérosz, a védelemközepi szuperpéldakép, idén meg bundás, lassú sz*r? Lovrics 2 hónap alatt lett a megbízható öregből csiga? Ne már… Mindkettőnek mindig voltak tré meccsei, amit aztán követett valami hősiesebb is. Meg kell találni melléjük-mögéjük és 1-2 éven belül eléjük az utánpótlást, de ez a saját bajnokaink felé megnyilvánuló hörgés 1-1 szarabb meccs után leégeti a szemöldököm.
- Ami elgondolkodtatóbb, az a Kossuthlali – Kukoc duó. 2-3 év átgondolt igazoláspolitikája után most kicsit úgy tűnik, megint elkezdtük a szekulics-kosztolányi-labudovics-pastva vonalat felmelegíteni? Ezt minek? Nem akarok persze önmeghazudtoló lenni, szakállvokál Kosút is megérdemel még pár meccset, de ez a középszerű cirkálás, amit Siófokon meg most tolt, a legrosszabb davormagoci /stojakovici-i hagyományokat idézte meg bennem. Kapd össze magad, szabadságharcos, mert ez kevés lesz. Kukoc meg a próbameccsein és a beköszönőnyilatkozatában zseniálprofi volt, Sión és tegnap viszont nem értettem, hogy Baráth miért kispados. Ez az arc egy pöppet lassú… Persze neki is jár a türelem, ahogy a turini remete névrokonának, de könyörgöm, ne megint az értelmetlen légiós-igazolások, és fél év múlva “további pályafutásához sok sikert kívánunk” sztorik jöjjenek elő újfent!
- Dániel Lovat többen is megtalálták tegnap a lelátón és itt a kommentekben. Nem nagyon, esetében nincs szó gyalázkodásról, és itt én is azt mondom, jogosak az észrevételek. Papíron jó ötletnek tűnt nekem is a supkai Lanza-Dani-Marci egyszerre pályára küldős terv, de én ezt úgy képzeltem volna max el, hogy Marci és Dániel a két ék, mögöttük Lanza szervez – viszont Lanza nem szeret irányítót (vagyis náluk trequartistát) játszani, nem véletlen ő a kispesti Del Piero: Alex is utálta, ha nem kötetlenebb ék, hanem Rava és Vialli mögött irányít (mondjuk nekem az volt a kedvenc Juvém). Nem véletlen hozták oda mögé előbb Zidane-t, majd a bebrber lelépése után a csodálatos Nedvedet ♥. Szóval ha Lanza ezt utálja, akkor meg megette a fene az egészet, EvdM-mel is összebalhézott ezen a hírek szerint. S azt mondom, ha Lanza fél-ékben a legjobb, akkor legyen ott. Viszont akkor Danipacinak marad a szél – s lám, ez történt. Viszont bízom benne, hogy Supi hamar leszűri, hogy ez nem műkszik jól, Danilo nála is akkor volt jó, mikor feltette ékbe a moralesi pályaszéli börtönből. Most is ezt kéne, legyen Eppel cseréje a brasilero, Marci most úgy látom, egész jó formában kezdte a tavaszt, Siófokon is tetszett, tegnap meg végképp.
- Azt is értem, hogy hosszabb távra gondolkozva a jövőre tuti maradókat favorizáljuk. Tényleg megértem. De akármi is lesz a sorsa, Nagy Gergő kezdjen. Ha tényleg cél a nemzetközi kupaindulás, még egy jövőre a tendenciák szerint várhatóan nem az acélosodás irányába tartó kerettel, akkor is, könyörgöm, ki kell jutni hogy egyáltalán legyen nki kupa (persze minek, egy körért, kérdi az egyszeri kiábrándult arc, de én azt mondom, csodák mindig vannak, ha pedig egy kör akkor egy kör, utazni mindig jó). Amúgy erre Supka is rá fog jönni, nagy téteket mernék tenni arra, hogy Gergő visszaküzdi magát a kezdőbe rövidesen. Ha nem, akkor nincs igazság és józan ész.
- És még egy utolsó megjegyzés: szerelmes vagyok Lanzába, de most hagynia kellett volna a tizit Eppelnek. Marci is tud hibázni, de most két góllal a lábában hátha bevitte volna a lökete Dibuszt is a kapuba… Persze utólag mindenki okos, én meg aztán főleg.
Magáról a meccsről ennyit tudnék összegereblyézni, erről a későfebruári szibériai szombatról inkább a lelátói és meccs előtti csoporthangulatra emlékszem majd szívesen vissza, illetve arra a hanta_ábel-duettben kifejlesztett #anapgondolata témára, hogy egy év alatt kb. 40 Celsius fokot jártunk be hőingásilag Kispest-szurkolóként a beer-shevai 36 fokos katlantól a -4 celsiusos Groupama plázáig. Sajnos egyelőre úgy néz ki, a csapatunk formája is szigorúan együtt mozog a hőmérő higany- (vagy amit ma higany helyett töltenek bele) szálával, de akármikor csüggednék, csak beteszem a tavaly május 27-i sírós videónkat Öccsel, Fantával, Totóval Ábellel és Gyurival a korzókorlátnál, és máris mosolygok. Tegyetek ti is így!
CSAK!
