Egy jó Debrecen, egy jó Húsvét, egy jó nap? Sajnos nem ilyen egyszerű

Ha itthon játszanánk, már tölteném is be a sablon húsvéti RW-beharangot, amit kb. minden, de minden évben leírok, hogy ugye, HA Húsvét és HA itthon, akkor etc, etc.. Na most a keresztény ünnepkör jeles eleme pipálható, de hazai meccs az nem, és hát a körülmények, azok sem a tuti irányba mutatnak. Nem mintha az említett Húsvétoknak a tuti lett volna a lényege: mármint a győzelem persze tuti volt, de az esélyeink pont hogy nem, mégis mindig nyertünk, szóval ez alapján akár bizakodhatnék is most…mégsem teszem.

Ez persze jó jel: figyeljétek meg, ha én bizakodom és győzelmet várok, mindig bukunk, ha vereséget, akkor… akkor néha van meglepetés. (Hanta már szerintem sírva olvassa ezeket a sorokat, és teszi fel a kérdést, hogy „RW, b..zeg, te mikor vársz valaha is győzelmet?!„, de erre azt mondom, Fanta úr meg mindig csúsztat ezekben az ügyekben, amikor ezzel olt).

Szóval holnap Debrecen, a DVTK ellen. A Diók ellen amúgy nem is tudom, mikor nyertünk idegenben utoljára, illetve persze tudom, a tavalyi szezonunk elején, Eppel tizenegyeseivel meg Koszta szabadrúgásával, de a lényeg, amit érzékeltetni akartam: nem sokszor. És hiába nem otthon tolja most a Dió, már zakóztunk mi tőlük ‘kövesden és itt a Nagyerdeiben is, mondom, hogy nem könnyű ez a matek.

Hanta Supit trollkodó kommentárjában és valamelyik, elmúlt  hetekbeli statisztikájában viszont ott figyel némi reményre okot adó kis kapaszkodó: a már általam is valamikor pedzegetett lassú supkai beindulás toposza. Idén is megvoltak a jól ismert, megszokott idényközbeni Supka-padraérkezés áldozatbemutatásai, csúful elbukott Üllői úttal, és Vasas elleni önsorsrontással, hogy aztán a Hali ellen már összeizzadjuk a végén a sikert, majd jött a válogatott szünet, ami nekünk sosem, semmikor nem jó. Ugyanis, ha jó formában vagyunk, utána földbe állunk, ha rosszban. akkor azt folytatjuk, ha szar formából jönnénk ki, akkor visszaesünk, stb. Ebben is csak a Rossi-s csodatavasz volt a kivétel, amikor egy szünetelés után vertük itthon a Fradit, pedig én épp akkor engedtem el lélekben a dobogót is (hogy rohaggyak meg).

A Trencsén ellen a szünetbeli felkészülési találkozón Supka folytatta  a Rossi-s alap újrafeltalálását, amit melegen üdvözlök, reméljük ez megy tovább holnap is, mert lehet az a hivatalos sablonszöveg, hogy nem a 3 vagy 4 védő számít, hanem a fegyelem, a vak is látja, hogy az is számít, amit már 10000 kommentben és cikkben leírtatok-leírtunk, igen, számít az alapfelállás, amit a kopasz talján rommágyakoroltatott a kerettel.

Én épp most estem haza az űrcigányos új magyar filmről, és a Határ útról besétálva Wekerlére bizony idén másodszor éreztem magamon tavaszhangulatot. Első alkalommal Újpestre kiautózván esett meg mindez 3 hete, másodszor pedig most: látszik, az olyan régi vágású szurker számára, mint én, az évszak- és életérzés-érzékelés már elválaszthatatlan a magyarfocitól és annak időbeosztásától, eseményeitől. Most is ez van: ennyi kellett, egy kis tavaszillat a végre nem fagyos,hanem csak szimplán hűvös estében, és máris valami köd ül rám, és meccset akarok, jó túrát, pl. holnap a kedvenc hazai helyszíneim egyikében, menni, nézni, majd hazajönni, még, akkor is, ha nem lesz szép a vége. Aztán persze lehet, hogy szép lesz. Meglátjuk.

Gróf – King/Heffler, Bobál, Lovrics, Kamber, Holender – Gazdi, Gergő, Foltocska Szabócska – Eppel, Lanza.

Kb. így kezdenék, ha Supi lennék. (Mindenki szerencséjére nem vagyok). Kossuth Lalit ne, könyörgök. Ha sárga lapost is betettem, én kérek elnézést. Majd Hanta kihúzza.

Szóval meglátjuk. Meglátjuk, azzal együtt, hogy az agyam az igazi fókuszt mégis keddre teszi, és két hét múlva szombatra, azaz előbb ismét Debrecenbe, csak most tényleg a stadionban székelő klub ellen, majd Felcsútra, ezek lesznek az igazi fontos meccsek, mondanám, hogy ezekért be is áldoznám lélekben a holnapot, de ez sem igaz egészen, mert ezt majd mondja nekem vissza valaki mikor holnap Bacsa beküzdi 1:1-nél a 88.- percben a győztes stukkolást, azt hiszem egy kicsit anyázni fogok.

Hát most valahogy ennyi.

A film amúgy elég gyenge volt.

Fotó: utazzitthon.hu.