Mastodon

Címke: RW

Beszámoló helyett időutazás

César Bedeco helyett félidőben Zuigeber.

Tegnap úgy indultam ki a meccsre, a félig tré idő ellenére is, hogy az egyik kedvenc pesti élmény-pályámon lássunk egy felszabadult győzelmet, ünnepeljük meg a sajnos valószínűleg ezüstszínűvé váló érmet (minősített tavaszi önsorsrontásunk eredményeként, még mindig NAGYON keserű vagyok emiatt), aztán vidáman ballagjunk haza.

Nos, lett, ami lett. Ennél „illőbb”, „tipikuskispestibb” visszajutást és búcsút az ótvar másodosztályú évektől rendezni se lehetett volna klasszikusabbat.

Így inkább az Ábelbébi úrral való lelátói eszmecserénktől megihletve, beültem az időgépbe, és elutaztam 2026 októberébe, megnézni, mi lesz akkor a helyzet nálunk, hisz jelenleg sok a kérdőjel.

Az utazástól nem lettem boldogabb.

„Beszámoló helyett időutazás” bővebben

A poszt, ami annyira aktuális, mint Docherty díszpolgárrá avatása Kispesten

Ilyen időket élünk, két nappal szülinap után érkezik az aktualitásátvesztett poszt.

Utószülinap, ’vember 6, berkaperkelt, miazmás helyett skizofrén 14. évi évforduló. Egyrészt hatalmas dolog ez nekünk, ki hitte volna 2010-ben ezt, amikor elindult a show, aztán 3 nap múlva hegesztettem is az első posztot izgulva az otthoni íróasztalnál, hogy hogy fogadják majd ezt az olvasók, érdekel egyáltalán majd valakit? Másrészt mióta legutóbb posztoltam, mi történt itt? A kerítéses kretének helyett jött az új ignorant boss, vele együtt egy új lerakat gyagyás tódi, rám pedig örökre ráég a „megtisztulás” koncepciója, pedig, eskü, ma is tartom, hogy akkor igazam volt, csak a sok sülthülye vezetőnk élni sem tud az adódó esélyekkel…

„A poszt, ami annyira aktuális, mint Docherty díszpolgárrá avatása Kispesten” bővebben

Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us

Honvéd – Mosonmagyaróvár 3-1

Romokban heverő feljutási álmok és szurkolói társaság várt haza közel egy hónapos „meccs-távollétem” után, és szívemben a levantei nyárral nem is volt könnyű átállni a klasszikus októberi vasárnapi nyomasztásra tegnap. Aztán egy zsáknyi fonál, a szemfüles Kerezsi, a nagy formát futó Ábel-Gyuri-Hanta-Viktor kvartett és este az intézményesített szomorkodás ír és angol nagymesterei segítettek vágányra állni.

„Honvéd Divides Us, Honvéd Unites Us” bővebben

Szeptemberi klasszikus

Honvéd – ETO 2-1

Igazi, csodálatos őszi vasárnapnak indult a mai nap, hol enyhe napsütéssel, hol kellemes rántotthús-illattal megült wekerlei utcácskákkal ebédidő tájt, hol pedig iskolakezdés tiszteletére borongóssá váló délutánnal. Egy szebb és jobb világban ilyenkor menne az ember az NB1 dobogóért hajtó Kispest meccsére, de nem egy szebb és jobb világ van, hanem épp újjászületni próbálunk megint, történelmünk során úgy n+1. alkalommal, így nem teljes az öröm. Nem teljes, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy délután 3-kor úgy indultam el otthonról, hogy lógott az orrom. Bár nem azt hozta eddig a lezuhanásunk, amit egy NB2-es Honvédtól várnék, sem a hantai mélybúsongások az NB1-es ethoszról nem marnak egyelőre szívemig (bár tartom: ott a helyünk, odafenn), sem a „na RW, ezért akartad az NB2-t, belátod, hogy jobb lett volna Lukicsékkal egy újabb NB1-es év” kérdésekre pedig nem pazarolok választ (egyértelmű: funkcionális száműzetésünknek van némi haszna, ezt pedig élvezem, ugyanúgy, ahogyan azt is, hogy nem hoz tyúkszarbukéjú prenga- és csirkovicsszagot a szél a Bozsik felől. Pont.)

„Szeptemberi klasszikus” bővebben