Epilógus

Ülök itt a gép előtt, szombat kora reggel, és azon gondolkozom (szokás szerint), hogy milyen elképesztően gyorsan elrepült ez az év. 365 napja ilyenkor közepes gyomorgörccsel készültem a debreceni túrára, pakolgatva össze a napi cuccokat a hátizsákba, nem is sejtve, hogy egy 5-2-t tolunk a végén a szezon legjobb első félidejével. Aztán jött a felejthetetlen utolsó hét, amit csoda, hogy túléltem, a bajnoki döntő napján még a kocsmakvíz országos döntővel is. Nos, a Quiznight döntőjébe ezúttal is bejutott a csapatunk és ma oda is megyek – viszont onnan eljőve mindenre megyek, csak bajnoki döntőre nem.

Ennek ellenére, mivel a Fradi az Fradi, a meccsizgalom, a szokottnál nagyobb meccsizgalom azért itt van bennem, de mégis érdekes visszatekintve összevetni mindezt az egy évvel ezelőttivel. De ne moralizáljunk, tényleg fölösleges. Egy olyan, mint a tavalyi, egyszer adódik meg a szurkoló életében, nem ismétlődik évről évre. Sajnos.

Ilyenkor szoktam írni, hogy ez az alaptézis független a játékoskerettől, tulajtól, mindentől, aztán persze tegnap végigélőzve a Hemy chatet, most valahogy nem vagyok ilyen fatalistán vidám kedvemben. Az Öreg vígan jelentette be, most már szóban is megerősítve, amit eddig is sejteni lehetett, nevezetesen a visszakanyarodást a szürkébb évek felé, drágák a magyar játékosok, okay, 5-8 új igazolás, okay, semmi sincs megbánva, okay, stb.  Csak remélni tudom, hogy ebben nagyobb összetevő a védjegyszerű Hemy-dafke, és nem a hideg számítás, bár sok illúzióm nincsen most sem. Egy dologba kapaszkodhatok: Rossi mellett az elmúlt 10 évben Supka volt az, aki ideig-óráig képes volt hatni szakmailag a tulajra, néha csak-csak átverve egy Torghellét, egy Zelenkát (utóbbit mondjuk el is küldve, ami a legnagyobb hülyesége volt), és amit sokszor elfelejtünk, anno ellen-ellenállva a puhi Cordella légiós-áradatának Porcaritól Diabyig. Hátha ő valamelyest szűr az érkezőkön, és nem egy Hemytől kritikátlanul bármit benyelő Vérhód (vagy, lehet kövezni, de 2015 téli Rossi) módon tolja a bólogatójános szerepet. Meglátjuk.

Egy ilyen Hemyúr-cset után szokott egy hétre elmenni a kedvem amúgy a Kispestezéstől általában, most ez még nem történt meg. Ennek két oka is van. Egyrészt még mindig kitart bennem a tavalyi év lökete (ez vinni is fog még egy jól fél-egy évig, az biztos); másfelől a mostani bajnokság, bármennyire is akadozik a gépezetünk az első szezon-harmad óta, mégiscsak tart még, és mégiscsak ott lebeg a dobogó, ha nem is túl élesen, hisz a sorsolásunk penetráns. De még van esély, és amit hetek óta mantrázok magamnak, abban még egy kicsit szeretnék hinni, ennek a csapatnak nem beszürkülve kell búcsúznia a kispesti annalesek lapjaiba való végleges belépés előtt, hanem méltón. MK már nem lesz, bronz talán, de ha az nem is, legalább 3 olyan meccsel zárjunk, amikor nem a homály fut ki a pályára, hanem az önmagára öntött futóhomokból magát a hajánál fogva kirángatni próbáló csapat.

CSAPAT, egész pontosan. Mert most lenne jó a keretnek még jobban összezárni. Mondjuk ebben olyan borzasztóan nagy hiátus nem volt az év során, pont a tavalyi csapat-lét maradványai, a robotpilótán lehozott rossitaktikai maradványok, és a szurkolókkal való kapocsból fel-felpislákoló tavalyi extázisfoszlányok lendítettek át minket sok kérdéses meccsen… Máskor meg ez sem volt elég, de hát ezért kiégett igény a kiégett idény.

Aminek viszont, mondom sokadszorra, még nincs vége. Alapból kilátástalannak mondanám az elkövetkező 3 meccset, Fradi, Vidi itthon verhetetlen, a Vasast pedig 3 évente egyszer kapjuk el mostanában – de hát és a Paks meccset is elengedtem magamban, erre behúztuk, és ugyanígy voltam ‘kövesddel is, és azt is. Nyilván a Fradi és a Vidi más szint még ebben a poshadt Bohócban is. De könyörgöm, tavaly mi is azok voltunk, a támadósorunk még mindig az NB1 legjobb hárma között van, kapuban is dobogósak vagyunk szerintem, és hiába van fejben a keretünk fele már a jövőben, ami bizony sokuknál nem Kispest, még van 3 meccs, köztük az első a mai, Fradi elleni, és meg kell próbálni azt a méltó búcsút.

Összeállítás terén sok meglepetésre nem számítok, Supka elég szűk keretből főz, ami ráadásul egyre csak szűkül tovább a sérülések, formahanyatlások vagy megbízhatatlan teljesítmények okán. Valamiért úgy érzem, egy meglepetés fiatal esetleg ma is becsúszhat, Lukács vagy Májer (inkább az utóbbi) kezdetésével – de aztán homlokomra csapok, és tudom, Supka nagyobb biztonsági ember, mint én voltam gombfocizós koromban, amikor az Elemér barátom Fradija ellen inkább felpakoltam még 3 védekező-középpályást a 4 védőm elé, nehogy átemelgesse a középpályámat a lecsiszolt csatáraival a rohadék, na hát a híresen rutinpárti Supinnyó sem fog most kísérletezni. Vagy mégis? Én valami ilyet saccolok mindenesetre:

Gróf – Heffler, Bobál, Kamber, Baráth, Petrocselli – Banó, Pölő (Májer), Gazdi – Eppel Lanza.

(Baráth Boti kétmeccses eltiltást kapott, ez lesz a második, szóval ő tuti nem játszik – szerk. vh)

Esetleg Heffler előrébb, Danilo is valahogy beszuszakolva, nem tudom…? King sérülése eléggé leszűkíti a lehetőségeket. Mondjuk az általam felvázolt kezdő eleve sorban állást feltételez a latex álarcért, hisz Hefflerrel és Kukoccsal várni a zöld métely gyors szélsőit, Mutarit meg a Páncél Jóskát,  ez rosszabb megúszási esélyekkel kecsegtet, mintha Szöllősi NS főszerkesztő brucewillis-i DieHard 3-mas szendvicsemberi minőségében, egy „Honvéd = a fölösleges fővárosi csapat” plakátot erőltetve félmeztelen felsőtestére besétálna meccset nézni az Északi Kanyarba. Szóval nem tudom. Ilyenkor örülök, hogy nem én vagyok az edző.

Mert az még Supka, aki a Hemy-híradó szerint marad jövőre is. Én ennek az egy magyarfoci hírnek tudtam haloványan örülni a héten eddig – remélem, holnap már egy másik fociesemény megelőzi. Én a magam részéről ezért mindent megteszek – a kvízdöntőt ismét otthagyom félidőben, hogy a kezdő sípszóra ott legyünk családilag  Bozsik kopott korzóján. És akkor innentől marad a reménykedés, hogy valami kisebb csoda folytán a 2016 ősz óta íródó kis csodaregényünk epilógusa valóban méltó lesz, legalább részben az emlékezetes 2017-es aranylapokhoz.

#Update 1.: Mekkora hülye vagyok ezzel a címadással, hogy nem tartottam meg Eppel utolsó meccsére beharangnak, vagy ha gólt lő, beszámolónak. Hülye RW, RW hülye!