Elkapott a Hantavírus. Paks beharang, kibeszélő meg minden.

Lassan én leszek a blog Pölője, lássuk be: le vagyok igazolva, ott vagyok a keretben, csak ritkábban látnak játszani, mint a csapatorvosnál… Ugye ilyenkor általában az az indokom, hogy sok a meló, ami most is igaz – LESZ, hétfőtől az év végéig, viszont az elmúlt két hetet nagyjából pihenéssel töltöttem, előbb a Dél-Dunántúlon, aztán Madridban, hogy rohaggyak meg, de mentségemre szóljon, hogy ilyen nagyobb szabit már rég csináltam, gyakorlatilag évekkel ezelőtt, szóval rám fért. Mint ahogy a mai nap végén a hazamenetel is, hogy készítsek valami jobb vacsit a spanyol fővárosban beszerzett progjazz CD-m mellé, amikor pittyeg a chat, Fanta az, „bocs, hogy ezzel zargatlak, de ígértél paksi beharit „, utal vigyorogva a másfél héttel ezelőtti sörözőtörzshelyén való összefutásunkkor tett könnyelmű ígéretemre, úgyhogy kabát vissza a fogasra, és jöjjön a beharang, hiszen most még épp van pár szabad percem…

…és ha van, akkor viszont átmegyek a Hanta által újabban alkalmazott formulára, azaz írok minden fa..ságról, ami épp eszembe jut. (Mondjuk ezt most nagy délczegen leírom, hogy ez a fantás dolog, írni minden baromságról, de az az igazság, hogyha magamba nézek, sokszor tőle tök függetlenül ugyanazt csinálom: csak míg ő ikebanáról, meg Desítkáról, meg törzshelyről, meg lapcsánkáról írogat orrba-szájba, fene a bélpoklos mindenit, addig én meg mindig jövök a Dark Tranquillityvel, Paradise Losttal, azaz az olvasók 90%-a számára értelmezhetetlen underground metal zenekarokkal, meg írok álmodozásokról, meg gyerekkorról, meg Wekerléről, meg régi Honvéd-összeállításokról – de az legalább Kispest.

A madridi út amúgy a harmadik mániámra lett felhúzva, Öccsel húztunk ki Atletit nézni (hogy a meccsen aztán végig a csakblog-ot meg a várható összeállításunkat böngésszük Kisvárdán járva fejben, jellemző). Leganésben meccselt a spanyol Kispestünk (nem, az a Rayo, üvöltené Ábel a második Kőbányaija után, de most én írok, szóval a spanyol Kispestünk, igen, és ahogy mentünk ki az agglomerációs stadiba, hát tiszta REAC-Honvéd életérzés fogott el, majdnem elsírtam magam. Mikor aztán a Grízes szabadrúgás gólja után 10 újabb védőt behozó és bekkelő Cholóval együtt beszoptuk a Leganés-i egyenlítést, már tényleg sírtunk. De szerencsére közben itthon ugye nyertünk Kisvárdán, és ez megmentette a napot. (Jellemző, még a reptérre kifele menet Apu pesszimistáskodott a volánnál, egy nappal Kisvárda előtt, „tuti gyufa” jeligével, Öccs is, csak én mondtam, hogy annyira jön föl a Várda, és mi annyira impotensek vagyunk, hogy ebből következően simán nyerünk. És lőn).

No most az a baj, hogy most meg van zsinórban 2 győzelmünk, az MK továbbjutással együtt 3, vagyis jó forma itt, a Paks meg kapott egy szép zakót múltkor, vagyis most meg győzni kéne elvben, persze hogy egy akkora büdös iksz lesz, mint…

…mint mindig, ha Paksra megyünk.

Mindeközben Hantával kufárkodunk a chaten, hogy ki írja az összefoglalót vasárnap. Ez is szép menet lesz, ő is elhavazva, én meg vendégeket várok és persze utolsó pillanatban takarítok majd ki, és készítem elő a terítékeket a hermelynhez, szóval egyikünket sem irigylem.

Amúgy a főnök azzal fogadott visszatérésemkor, mikor megpróbáltam egy határidőmódosítást kiizzadni tőle, ugyanis lehetelen mennyiség feladat torlódott össze november 30-ig, hogy inkább adott az eddigi 5 mellé egy plusz hatodik dromedárfeladatot, vigyorogva, hogy most pihentem ki magam, fel vagyok töltődve, ne sírjak. Mondjuk a 2* 4 nap szünet azért oly sokra nem volt elég, szóval nem tudtam őszintén visszamosolyogni. És akkor még kéne Gazdi interjú, Supka interjú, ebből megint szétcsúszás lesz.

Kicsit már van is, mert tegnap elfelejtettem, hogy lesz Hemy interjú, csak este dobta ki a fácse, elkezdtem hallgatni, de belealudtam, így a reggelihez folytattam. Szegény Supi leoltása  a vágyott balhátvéd kapcsán („én nem tudom mit beszél, azt nem igazolunk, okay„) azért lesújtott – és gondoljunk bele, Rossi mellett ő az, aki képes a Papával hosszabban együtt dolgozni, Nem semmi. (A nyakkendő most is zseniális volt ♥).

Fura az idei szezon. Ott állunk egész biztosan (szemre biztosan) a második helyen, közben valahogy nem érzem azt a hűdenagy menetelés feelinget – egyedül az első 4 forduló volt ilyen flow-jellegű, azóta azért akadozik a gépezet – de a 2. helyet annyira nem kell magyarázni, szóval magyarázkodjon más. Egy biztos – ez a helyünk azt is jelzi, hogy bizony, ha nem hibázgatnánk bele-bele a dolgokba, akkor idén simán lehetne egy fincsibb dobogó a vége. Még úgy is, hogy a Fidi tavaszra, már EL nélkül (mert ebből nem lesz tavasz szerintem, a hozsannák ellenére) azért jó eséllyel beelőz, és még bárki más is feltámadhat. Másik oldalról viszont azok a bárki mások meg féljenek tőlünk, ott se örülhetnek az egyszeri szurkerek, hogy a Honvédnak így megy idén. És ha arra gondolok, hogy mennyire szívhatja a fogát minden antikispesti arc, hogy Lanza és Eppel nélkül is így nyomulunk elöl, hát akkor örülök.

Más. Tegnap jöttem haza melóból, át a Népligeti aluljárón, hát néhány Vidi mez és sál között majdnem mindenki magyar válogatott mezben (!) és sálban(!) parádézik. Ez mi? – sóhajtottam, nem mintha nem tudnám a választ. Mindenesetre ezért nem lesz nálunk soha európai értelemben jegyzett tömegfutball kultúra. Vagyis tömeges futballKULTÚRA. Valahogy Angliában nehezen képzelném el a Milwall drukkereket nemzeti dresszben áramlani a Chelsea meccsére, vagy mondjuk kedden sem ült mellettünk spanyol válogatott melegítős Getafe drukker az Atleti-Dortmundon. Itt meg, ha nem örülök őrjöngve a Vidi és a Fradi recens kupasikereinek (bocs, az utóbbi nem létező kategória), akkor megkeseredett kis foci-nemzetáruló vagyok? Pedig nem, csak a saját klubomon kívül nem érdekel más.

Na jó, ebből lassan elég, ahogy a cím is jelzi, a Hantavírus tényleg hatott, hogy is szokta írni a jó Pista? „Valahol elkezdtem, valahol befejeztem, közben lett egy poszt, vagy valami annak tűnő„, valahogy így (csak én nem ettem meg közben két lángost chiliszósszal, leöblítve valami kult IPÁ-val), holnap Paks, meló után indulás, sajnos rossz ómen, hogy eddig saját kocsival innen egyszer indultunk vidékre, és akkor Mezőkövesden Dió-Kispest 2:0 lett.

Igaz, 6 hét múlva bajnokok lettünk.

Na irány haza.