A Kövesd a legnehezebb olyan meccsek egyike, amit meg kell nyerni, ha komolyan akarjuk venni a komoly céljainkat

Kezdjük mindenképp egy töredelmes vallomással: a Kövesd idei játéka kifejezetten tetszetősnek mondható, sőt, nekem külön tetszik. Amolyan szegény ember labdatartós kontrafocija, és amit nagyon összerakott a Tóth László hangján megszólaló Kuttor-Tóth Misi páros.

Például nem is gondolnátok, de a Kövesd a negyedik legtöbbet jól passzoló csapat a mezőnyben. A Fradi nyilván kimagaslik, utána jön a Sámán által csak európai focit játszónak tartott Újpest, majd az MTK, de ők nem meglepetés, mert 100plusz éve mást se csinálnak, mint passzolgatnak, és ugye negyedik helyen a Kövesd. (Mi a vonatkozó lista kilencedik helyén állunk, nálunk kevesebbet csak a Felcsút, a Debrecen és a Haladás passzol.)

Tehát.

Van egy sokat és jól passzzoló csapat, már csak az a kérdés, mire meg vele? Mutatom:

• Molnár // 7 gól
• Drazic // 4 gól
• Koszta és Vazda // 3-3 gól

vagyis van egy támadónégyese, akik együtt 17 gólnál tartanak. Mondhatnánk, hogy 14 forduló után ez a mennyiség egy vicc, de akkor nagyvonalúan elengedtük azt a tényt, hogy jelenleg az NB I-ben nincsen egyetlen meccsenként átlagosan két gólra képes csapat sem. A Fradi majdnem (27/14), és a Videoton is nagyon majdnem (25/14), így pedig máris máshogy hangzik a 17 gólos trojka teljesítménye. Konkrétan az egész Kispest mindössze eggyel lőtt többet, és a mezőny fele még ennél is kevesebbet.

Mellékesen a kövesdi négyesnél csak egy eredményesebbet találunk a ligában: Lanzafame (6) + Böde (4) + Petryak (4) + Varga (4) = 18. Gondolom teljesen más összegből.

Tényleg mellékes megjegyzés akart lenni a dőltbetűs, de nem lesz, mert azt azért ne feledjük, hogy a Mezőkövesd is csak nevében Zsóry, a történet inkább szól Tállairól, a dörgölőzésről, meg a satöbbiről, amitől hirtelen lett pénz futballra egy olyan településen, ahol sosem volt, semmi hagyománya, és egyébként is, a megyében jó eséllyel mindenki DVTK-drukker, vagy ha nem, akkor nagy valószínűséggel fradista. (A Zsóry és jogelődje előtt a mindenféle neveken futó Spartacus volt a város legfontosabb csapata – a megyei bajnokság szintjén.)

2018-ban ott tartunk, hogy ez a sosemvolt Mezőkövesd vígan kivásárolja egy bajnokcsapat kezdőjéből a csatárt, hogy olyan fizetéseket tud adni játékosoknak, amiért simán bevállalhatóak lesznek, és ha nem is a Felcsút, Videoton, Fradi szintjén állnak, a vastagon fogó ceruzájukkal esélytelenek lennénk versenyezni. Utánpótlásuk gyakorlatilag nincs, az egész egyesület egy fekete lyuk a taó amúgy is fekélyes testén, a részleteket most elhagyom, olvassátok el itt. A lényeg, hogy magára a klubra így, ebben a formában semmi, de tényleg semmi szüksége a magyar focinak, mert csak viszi a pénzt a valóban értelmes célok elől, és nincs az a turbófideszes, akire ne szakadna rá a plafon, ha védelmébe veszi: de hát nem is állami pénzből megy ez az egész, ott a fürdő, meg a helyi cégek, és a néző is sok, eltartják simán a kövesdi focit. Ezt még az origónak is ciki lenne leírnia. Kacagok.

Arról még a nyáron értekeztünk, hogy Mezőkövesd a kitalált és a helyben mindenféle gyökér nélküli dolgok városa: a XIX. században a semmiből kreált matyó után most itt az új hepp, a futball. (A matyóra, mint népviseletre, még ha sosem volt valóban népviselet, igazából szüksége volt az országnak, és főleg a tömegkultúrának.)

Ellenben, és fontos, hogy annak ellenére, hogy a kövesdi klubmodellre egyátlalán semmi szükségünk, a pályán mutatott játékukra viszont nagyonis. Persze, persze, ott van bennem a kétkedő, hogy vajon akkor is ilyen nyugodtan játszadoznának, ha nem lenne tutifix a bevétel, ha lennének valódi célok, és nem csak a létezésen keresztül megvalósított mittudoménmi, mondjuk taózás és hasonlók? Tehát lehet, a Mezőkövesd az a szint, mint volt a tizenhat csapatos bajnokságban mondjuk a ZTE és a Videoton? Se előre, se hátra, kiesni úgysem fognak, éremre esélytelenek, húsz forduló után minden eldől számukra, onnan érdektelen az egész hacacáré.

Remélem nem.

Már csak azért sem, mert legalább van valamiféle stílusuk, és az nagy ritkaság mifelénk. A magyar focinak, mint egy falat kenyér minden csapat, ahol felfedezhető valami kis koncepció a játékban. Nem lenézve a szakmát, voltak korábban is néhányan, akik ragaszkodtak mondjuk játékrendszerekhez, vagy stíluselemekhez, azonban csak a legritkább esetben láthattunk olyat, ahol a mindenféle részelemek összeértek volna egy egységes koncepcióvá. Nem állítom, hogy Kövesden (vagy mondjuk nálunk) igen, de felfedezni vélek valamiféle ráutaló magatartást.

A modern fociban már magyar szinten se elég az, hogy Csank János megtanít fejelni akár egy kenyérpirítót is, mert rögzített szitu mindig lesz, csak közben gólt ne kapjunk. Vagy úgy vagyok a 4-4-2 hazai apostola(!), hogy van egy Végh a kapuba, előtte Mónos, Juhár, Tóth András, Maczó, aztán oldja meg Galaschek, Szilveszter vagy Váczi ösztönből, Hámori, Sowunmi vagy Pál pedig mázliból. Ez minden, csak nem foci. Tizenegy jó játékos, minimális taktika, és csá. Sose lettek bajnokok, ahhoz edző (koncepció, mindegy) is kellett volna.

Esküszöm, a Kövesdbe többet látok most, mint a kilencvenes-kétezres évek fordulójának Vasasába, pedig zongorázni lehet a különbséget*.

*_ Amúgy ennél a mondásnál ki az alany? Én? Tehát nekem kéne zongoráznom? (Nem tudok.) Vagy általános az alany, és bárkinek le kéne zongoráznia? És egyébként is, a különbség és a zongora viszonya mégis miben testesül meg? A különbség egy alapvetően zajos dolog, amit zongorán is el lehet játszani? Vagy magán a zongorán van egy különbség, amiről nem tudok?

Tehát. Amit mondani akarok az nem más, mint hogy a Honvéd-Kövesden két, nagyjából és kellően távolról koncepciónak látszó dolog fog összecsapni egymással. A szegény ember olasz és a partvonalon kívül került, tehát szegény államtitkár – mondjuk – németes focija.

Tehátabban az alig rúgok, viszont nem kapok, és a bárkire veszélyes vagyok, még magamra is talákozik ma, hogy kiderüljön, mivel lehet többre jutni:

• a Supka-féle rangadót nem nyerek, viszont minden mást igen, vagy
• a Kuttor-féle simán nyerhetek akár a Videoton ellen is, azonban nem vagyok üzembiztos a szintemtől lefelé?

A Honvéd ugye Kövesd felől nézve jelenleg nagy, tehát verhető; miközben a mi szempontunkból a Kövesd kötelező, mert kellően távol van, hazai pályán játszunk, tehát ellene mindenképp kell a pont. A Kövesd tipikusan az a csapat, akit ha megverünk, akkor belefér még egy zakó a Fradi/Vidi párosától. Kockáztassanak mások, csípjenek el tőlük mások pontokat. Nekünk évi hat meccsünk van ellenük, a többieknek viszont hatvan. Nem egyszerűbb arra a hatvanra optimalizálni, és a másik hatot elengedni? Ha bajnokságot akarsz nyerni, vagy csak a tabella nagyon elején végezni, akkor nyilván.

Ha magyar focit akarsz csinálni, akkor viszont nagyon nem. De ugye jogos a kérdés, hogy egy klubnál mi kell legyen a cél? A bajnokság, vagy a homályos Mesterterv, ami ha beüt, akkor a magyar futball újra európai (sőt, világ-) szinten is tényező lesz.

Mielőtt bárki ellentmondást kiáltana, hogy miközben éltetem az előremutatócska kövesdieket, addig a Honvédkánál elfogadom, hogy ha nem nyer rangadót, mert ugye cél a bajnokság, akkor tessenek figyelembe venni azt is, mi az elmúlt száz évet nem a Borsod megyei bajnokság egy és kettő között töltöttük, hanem megalapoztuk azt a jogos ígényt, amit a szurkoló ma elvár:

Célunk csak egy van, a Honvéd a sportban,
Mindig az élen, az elsök közt legyen!

Első az eredményesség, aztán majd lehet arról beszélni, hogy mit teszünk hozzá a magyar futballhoz. Értitek, a lecsóról is csak akkor érdemes megnyitni a vitát, hogy tojásos, vagy sem (természetesen: nem!), amikor már ott rötyög a tűzhelyen. Amíg paprika, paradicsom, szalonna állapotában létezik szétszórva a konyhában, addig kit érdekel, hogy milyen a fűszerezése? Mi (a Honvdé) egy már majdnem kész lecsó vagyunk, a Mezőkövesd pedig mondjuk a kés kéne legyen, amivel felszeleteljük a szalonnát, azonban most átmenetileg azt hiszi magáról, hogy ő maga a szalonna.

Mondom, hogy nincs itt semmiféle ellentmondás.

~o~

Amúgy az megvan, hogy Koszta az első olyan akadémiai nevelésünk, aki egy adott bajnokságban eljutott a kétszámjegyű gólig? Tavaly lőtt egy tizest a Kövesdben, ami annyira rekord, hogy saját magát, és a bajnoki szezonos hatosát döntötte meg.

Értitek??!?!!?! Hatosát. Vernes Rikárdó egy ötössel simán dobogós.

Hogy lehet, hogy egyetlen nagyjából gólképes csatár jött ki tíz év alatt az akadémiáról? Mert az még oké, hogy nincs minden évben egy Kosztád, mert tényleg nem lesz, azonban tíz év alatt összesen három, azaz három olyan idényt tudunk felsorolni, ahol kispesti akadémiai nevelés legalább öt gólt lő? (Tehát annyit, amennyit egy Lorvic, Kamber, stb is elér két-három évente.)

Nem értem.

~0~

Bp. Honvéd – Mezőkövesd
Hungária körút, 17:00, TV: m4sport.hu
Vezeti: Pintér Csaba (10 mérkőzés, 6 győzelem, 3 döntelen, 1 vereség)

Ha kérdeznétek, mert valakit érdekel, akkor: jó meccset várok és értékes kispesti győzelmet. Előtte Netovább. Gyertek.

címlapkép: hagyományos csapatfotó Mezőkövesdről. (Jezsuita Levéltár, 1944, Fortepan)

Szerző: vh

Egy lőrinci kispesti Kőbányáról. Megtalálsz Blueskyon, emailt itt tudsz írni nekem, ha pedig üzennél, akkor Signalon vagy Telegramon keress. || vh összes bejegyzése