Bazz, arra keltem, hogy kikapunk. Valószínűleg benne lehetett az álmomban, mert valami ahhoz hasonló nagyon érzésem van, mint amikor benne van valami az álmodban, és még az első kávé után is azon rugózol, miközben üveges tekintettel meredsz ki az ablakon, valóság volt, vagy tényleg csak álom?
Mondjuk az is igaz, azt a vereséget, ami akkor jön, amikor nagyon, de nagyon kéne a győzelem, talán azt a vereségtípust ismerjük a legjobban. Mint ha Mohács, Muhi és Irapuato egy háromszöget alkotna, aminek a közepén ott van a #tipikuskispest.
A néha nagyot győzés, azonban többnyire az elbukás, mint osztályrész tesz minket Igazi Kispestiekké.
Tehát ma, a logika és az álmom szerint vereségről indulunk, amitől bármi eltérő eredmény jó, mert az pontokban mérik. A döntetlen mondjuk nem annyira, mert az is rémlik az álmomból, hogy a Kövesd elveri a Fradit, és nagyon feljön ránk, raádásul a Debrecen is marad négy pontra, szóval nem jó, legyen inkább győzelem.
Az optimista becslések szerint, mi verjük mindkét közvetlen ellenfelünket, vagyis hozunk hat pontot az Újpesten (marad egy), és a Lokin (kettő fór), miközben az Újpest tuti nem nyer Videotonban, és a Loki otthon, a Haladás ellen. Jó, az utóbbi mondjuk necces, tehát lehet egy legrosszabb eset, amikor mi kétszer nyerünk, az Újpest kikap, a Loki nyer, a pontszámok pedig 46-46-45, velünk a végén, és van még hátra négy forduló. (Fradi, Felcsút, Diósgyőr, MTK)
Mindeközben Supit eltiltották, Híres ülhet majd a padra, tehát mindenképp nyerünk egy kis időt a második félidőben, mert nem Gabi fog kicammogni a cserékhez, komótosan, megkerülve a fél stadiont. Ment ez neki egy időben gyorsabban is, csak akkor még 90 fokkal el volt forgatva a pálya, kevesebbet kellett és futni. De ugye egy Európa-klasszistól ennyi elvárható. Pár hete volt 61, így repül az idő. Vajon Kékesi Rezsővel mi lehet?
Ha jól emlékszem, akkor legutóbb még Rossi volt eltiltva, egy paksi meccsen, és Tóth Iván ült a padra. Rossi meg mögé, a tribünre, és onnan ordibált, majd jól megbüntette az MLSZ, mert ilyet nem szabad. Mármint szurkolni. Arról ugye a szerencsétlen Mister nem tehetett, hogy Pakson ennyi a stadion, és ennyi a néző, ahol ha egy öblöset böfög, magától megindul haza a gulya a határból.
A paksi meccs egyébként 0-0 lett, és akkori keretből Gazdi, Holcsika, Horváth és Nagy Geri még mindig a keretünkben van, és azon se lepődnénk meg, ha hárman kezdenének is ma. A többiek, mint például Redcard Kristi, Kone10, Vidovic már csak egy rossz emlék, vagy pont nem, mint a korai Ignja, Godoy, vagy a formáját elkapó Gyula. Uhh, kemény elképzelni, hogy alig négy éve volt ez a meccs, egy olyan bajnokságban, ahol csak az utolsó fordulóban maradtunk bent matematikailag, az addigra már kizárt Pápa ellen, Szűcs Lajos utolsó meccsén, emberhátrányban játszva egy félidőt.
Kicsit elkanyarodtam Debrecentől.
Na, de szerintetek jobban fognak hajtani a srácok, mint szoktak, most, hogy új kilátások jelentek meg a klub környékén? Vagyis és megfordítva: azt lehet állítani, hogy az elmúlt hetekben ne hajtottak volna, csak letudni akarták a bajnokságot, és év végén menni isten hírével oda, ahol kicsit többet fizetnek? Vagy ne általánosítsunk?
Szerintem egyébként a hozzáállással és a hajtással a keret dandárjánál nem volt gond. Aki nem játszik, vagy kevesebbet, vagy úgy játszik, ahogy, azokról nyilván kiszaszeroljuk, nem csupán csapatban képtelen gondolkodni a jelenlegi mentális állapotában, de még azt sem fogja fel, ha kicsit összekapja magát, talán még egy jobban fizető karrier is kinézhet neki. Akinek egy kis esze volt, a Honvédot arra használta, hogy újra felépítse magát, szinte kockázat nélkül.
Vajon, ha úgy játszunk, mint a Paks, vagy a Videoton ellen, akkor milyen következtetést lehet levonni? Kellett az új impulzus, kezdett megfáradni a csapat. – jajj, hányszor hallottunk valami hasonló sületlenséget az elmúlt években. Elképzelem, ahogy szegény Nemere István, vagy mondjuk Jókai felkel reggel, mosdás, kávé, puszi az asszonynak, át a dolgozóba: Mi lesz ma? Megint egy könyv? B*sszameg. Mindig az a nyamvadt gépsor, ugye?
A hajtás és a hozzáállás remélem legfeljebb annyiban lehet kérdéses, hogy talál-e Supi a kezdőjébe tizenegy olyan embert, ahol ez az és valóban fenn is forog. (Fenn is állhatna, de azt a műfajt Albert óta nem igazán művelte eredményesen futballista, szóval inkább fenn is forogjon, az legalább mozgás.)
Nagyon szűk lett a keretünk a bajnokság végére. Volt pár mellényúlás (Skvorc, Pilík), volt akik elbuktak a versenyben (Bamba, Holdampf, Kálnoki, Tischler, Banó), és voltak távozóink (Vadócz, Hidi, Baráth), hogy a végére alig legyen kit felküldeni, és akit fel is teszel, az sincs formában hetek-hónapok óta (Gazdi és Nagy Geri nagyon fáj). Nem egyszerű a helyzet.
Mint amikor az utolsókat akarod kifacsarni egy sokéves és agyonhasznált mobiltelefonból. Ha beesik egy hívás, nem tudod felvenni, állandóan lefagy, a képernyője karcos-törött, az aksija is lemerül délutánra, de néha vannak jó pillanatai, a szókeresőt kétszer is kiraktad rajta a múlt héten. Eldobni még nem tudod, a hűségidőd tart, újratelepíted, mindent törölsz róla, és reménykedsz, hátha, de közben már rég számolod vissza a napokat.
Szerintem érthető voltam.
Keressük meg és adjuk ki magunkból az utolsó tartalékokat, aztán majd meglátjuk mi lesz nyártól.
(Ha bárki, ismétlem bárki úgy értelmezi az utolsó mondatomat, hogy a hátra lévő bajnokik és a bronz lehetősége, valamint a kupameccsek és a kupagyőzelem lehetősége mindegy, elengedhető, netán most másodlagos, annak újra csak azt tudnám üzenni: egy Kispestnél minden meccs pont ugyanannyira fontos, legfeljebb egyiket-másikat formailag nagyobb tétre játsszák.)
A szokásos fantáziafocis Edzők Ligája-kihívást ezúttal Sámán csinálta meg, és elérhető ezen a linken. Holcsikát csékába!
címlapkép: Bp. Honvéd – DMVSC, 1981.09.05., a másnapi Népsport
